Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-466

466. országos ülés 1899. jnnius 22-én, cstttörtBkSn. 77 Á mikor ezt nyugtázom, egyúttal tisztelettel kijelentem azt is, hogy engem egyetlen kérdésre nézve sem nyugtatott meg, és egyetlen kérdésemre sem adott oly választ, a melyből láthattam volna, hogy a t. miniszterelnök úr tudja, mi fog történni, ha azok előállnak, a miket kérdeztem. Bátor leszek tehát ismételni kérdéseimet, mert szükségét látom annak, hogy ezen kérdések, mielőtt ezen javaslatok felett szavazunk, egészen tisztázva legyenek. Egyik kérdésem az volt, hogy van-e juuktim ennek a törvénynek életbeléptetése, rendelkezései és a fogyasztási adó restitucziójában rejlő kedvezmények életbelépte közt? Ha emlékezetem nem csal, ott gyorsírói feljegyzések a bizottságban nincsenek, az igen tisztelt miniszterelnök úr nekem erre a következő pythikus választ adta: a tövényben junktim nincs, ennélfogva ju.iktimról szó sem lehet. Én a t miniszterelnök úrral akkor, a bizottság ülésének berekesztése következtében vitába nem bocsátkozhattam e felett, sem nem kérhettem újabb magyarázatokat, tudván, hogy jogom lesz itt a házban tisztázni, mert nagyobb súlyt is helyezek rá, hogy itt tisztáztassék, hogy netán ellenvéleményben levő t. szomszédaink is tudomásul vegyék, hogy mi a mi kormányunknak az álláspontja. Én nem azt kérdeztem, hogy van-e a törvényben junktim, hiszen azt magam is megtaláltam volna benne. Nem is szándékozom azt kérdezni, hanem felteszem a kérdést a következő alapon. Ennek a most tárgyalt javaslatnak az életbeléptetési időpontja úgy van meghatározva, hogy a kihirdetés napján lép életbe. Kérdem tehát: Ugyanakkor fog életbelépni a fogyasztási adók restitucziójáról szóló törvényjavaslat is, annak összes rendelkezései és az abban reánk nézve rejlő vívmányok és előnyök? Életbe íog-e lépni egyszerre itt és Ausztriában úgy, hogy mikor már nálunk kötelező törvény lesz, akkor ott is lesz már valami? Mert ha nem, akkor ebbííl igen furcsa dolog közetkezhetik. Nem is tudom, hogy ki van-e zárva, hogy nem történik meg, de egyéni bizalomról törvényalkotásnál nem lehet szó, a törvénynek minden rejtekét fel kell kutatni, hogy hátha tévedésből nyitva maradt olyan ajtó, a melyen az osztrák alattamosság benyomul. Meglehet, hogy az osztrák Reischsrath azt teszi, amit a verekedő paraszt, hogyha a esendőrt közeledni látja, kibékül és megveri a esendőrt; hogy kibékülnek velünk és reichsrátosdit találnak játszani azért, hogy azt, a mi nekik jó, törvénynyé emeljék, a fogyasztási adó restitucziójára vonatkozó törvényünkkel összhangban kibocsátandó rendeletre pedig azt mondják, hogy a ü. §ban rejlő jogunknál fogva ezt nem fogadjuk el. Akkor hogy fog nekünk a t. miniszterelnök úr kárpótlást adni azért, hogy egyik kézzel odakínálták, a másikkal elvették azt, amit adni kellene? A junktim kérdése így áll és nem abban az alakban, a mint a t. miniszterelnök úr felvette. Már most a tiszta tényállás szerint még az a nehézség is van, ismervén azt a technikát és ügyességet, a mely Ausztriában az ilyen jogok szerzésében a bömische Cirkel néven ismeretes formula szerint dívik, — eltekintek még egy pár perezre attól a kérdéstől, lehet-e, vagy nem, felteszem, hogy lehetséges ezen intézményes dolgokat Ausztriában a 14. §. alapján rendelettel életbeléptetni. S ez esetben itt eltérek Komjáthy Béla t. barátom óhajtásától, tovább megyek, mert nem csak a mi kormányunk rendeleteit óhajtanám ismerni: hanem azon osztrák rendeleteket is, a melyek az úgynevezet garancziákat tartalmazzák arra nézve, hogy a viszonosság ezen elvek szerint fog létrejönni. Ne méltóztassék félreérteni, mint ha Ausztria belügyeibe akarnék beleavatkozni, de miután a mi szövegünk Ausztria kormányával tudtommal közöltetett, és így nem egy kormányrendelet, de egy törvényhozásilag megalkotandó míí stílusához is Ausztria kormányának előleges beleegyezése kéretett ki, azt hiszem, hogy a legkisebb kölcsönösség az, ha azt kívánom, hogy a t. ház tájékozása végett, méltósztassék a t. kormányt odautasítani, hogy a viszonosság elvének érvényrejutása ezéljából kibocsájtandó osztrák rendeletet beterjeszsze, hogy ismerjük azokat, mielőtt ezen javaslat törvénynyé válik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Van ennek ezer oka. Elég arra az egy okra hivatkozni, melyet a miniszter úr a bizottságban maga is elismert... (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Elnök S .Csendet kérek! Barta Ödön: hogy tudniilik a 67: XII. törvényezikknek pandanjából, mely Ausztriában szintén megalkotandó volt, felhasználva azt a kedvező alkalmat, hogy az akkori államférfiak nem látták szükségesnek felülbírálni ezt a szöveget és csak a mi szövegünket ismerték, kifelejtettek olyasmit, a mi nekünk igen üdvös, igen kívánatos, a mi minket is megilletett, pedig ha azt ki nem felejtették volna, akkor nem lettek volna már az előző kormányok abban a kellemes helyzetben, és a miniszterelnök úr sem, hogy vívmányként állítsa azt, hogy az 1867: XII. tcz. 68. §-ában rejlő jogunk az elhomályesítástól megmentetett. Mert ki homályosította el? Mi magyarok homályosítottak el? Biró Lajos: Igen! Az ischli klauzula! (Igaz ! Úgy van! balfelöl.) Barta Ödön: Az ischli klauzulát mindjárt érinteni fogom, mert kíváncsi volnék egész szövegét megismerni. (Mozgás bal- és szélső baloldalon.) Konczedálni fogom, ha volna benne valami jó, megmondom bátran, ha rossz, elítélem úgy, mint Biró Lajos képviselő úr. De hivatkozás történik