Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-466

466. oraeágos ülés 1989. június 22-én, csütSrt5k8n. 73 nem mondok. Azért méltán fűzhettem hozzá azon konzequencziákat, a melyeket azért hoztam fel, hogy ez a jog Magyarországnak hatályos joga és kétségtelenül hatályos jogává van téve ezen javaslatban, és hozzáfűztem ezt a tekintetben, hogy a képviselő úr ezt a dolgot a maga részéről tagadásba vette. Másfelől, ha nem exisztál vámtarifa, mint a t. képviselő úr mondta, vámszövetség nem létezik, akkor az 1878: XX. törvény sem létezik. Ez a kettő együtt megy. Vagy mindkettő létezik, mint én mondom, vagy egyik se. A miért felszólalok, az az, — és ezzel tartozom, mert én mindig nagyon szívesen teljesítek minden oly dolgot, a melyet lovagias kötelességemben állónak tekintek, — hogy a t. képviselő úr félreértett. Nem azt mondtam, hogy a képviselő úrnak az előbbi javaslatok tetszettek. Nem. A t. képviselő úr beszédének nagy részében engem aposztrofált, hogy annyit sem tartalmaznak ezen javaslatok, mint a másik kormányéi, és aposztrofált szembeállítva a kettőt, (Igaz ! Úgy van ! jobbfelől.) hogy a másik kormány idejött, ezt hozta, amazt hozta; most pedig azt kérdi, hol vannak mindezek ? Én tehát joggal mondhattam, hogyha a képviselő úr az előbbi dolgoknak szembesítve azokkal, a miket én előterjesztettem, előnyt ad s ezeket kevésbbé tetszetősöknek tartja, akkor menjen egy kicsit tovább, és ha azokat nem tartja rosszaknak, ezeket se tartsa ilyeneknek. (Helyeslés balfelől.) A t. képviselő úr ezek után el fogja ismerni, hogy én nem akartam neki inszinuálni semmit, ő pedig nekem inszinuált egy dolgot, a mely nem helyes, és a mely nem járja. Én csak egy tényre mutattam reá, melyet a képviselő úr nem tagadott. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytatjuk. Következik Barta Ödön! Barta Ödön: T. ház! Nem akarok baná liskodni, de nem is lehetek udvariatlan. Banális volnék pedig, ha babérokat akarnék a t. miniszter elnök úr homlokára fíízni azon szónoki babérokhoz, melyeket az imént aratott; de udvariatlan volnék, ha nem azzal kezdeném, hogy ezúttal elmondandó beszédemben jóformán egészen az imént hallott beszéd hatása alatt állok s így nem lehetetlen, hogy legjobb akaratom ellenére is talán hosszasabban leszek kénytelen a t. ház szives türelmét igénybe venni, mint a mennyire eredetileg terveztem és óhajtottam volna. (Halljuk!) • Áz igen tisztelt miniszterelnök úr igen sikerült, bár sok tekintetben, hogy sértő ne legyek, szofisztikus vitatkozás fegyvereivel igyekezett állításainak érvényt szerezni, érvényt szerezni annak, a mit bensőleg érez, hogy tudniKÉPVH. NAPLÓ 1896—1901. XXIII. KÖTI*. illik az ellene tegnap elhangzott támadás nem ojgosúlt. Én őszintén megvallom, a t. miniszterelnök úrtól egyebet vártam volna, s ez az, hogy ő ne azt mutassa ki, hogy az ellene felhozott támadás nem volt jogosult, hanem azt, hogy a fenforgott viszonyok közt Magyarország összes érdekeinek és jogainak figyelemben tartásával nem jöhetett ide más javaslat, mint az, a mely a ház asztalán fekszik. (Helyeslés a szélső bah oldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök : Azt meg is tettem! Barta Ödön: Azt mondja az igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy ezt meg is tette. Sajnálattal kell kijelentenem, hogy, ha ezt megtette, ha czéíjáúl tűzte ki azt, hogy erről mindenkit meggyőzzön, engem minden elfogulatlanságom daczára is nem Bikerűlt errőlmeggyőznie. Én lehetőnek sem tartom, hogy ily fontos kérdésnél mint a milyet tárgyalunk, az ország egész közvéleménye egy akaratra és egy véleményre jusson ; különösen nem tartom lehetőnek akkor, a midőu még azt is, a mi különben közgazdasági kérdés, a politikai kérdés előtérbe vouszolásának igyekeznek diszkreditálni, azt pedig, a mi politikai kérdés, a gazdasági kérdés előtérbe tolásával igyekeznek lehetetlenné tenni. Ezen rendszer uralkodik most, uralkodik 30 év óta, és ha Isten kegyelme éltetni fog bennünket abban a szellemben, a melyben ma élünk, akkor élni fog ezen rendszer még az idők végtelenségéig. (Derültség a szélső baloldalon. Felkiáltások: Isten őrizz!) T. ház! Méltóztassék nekem megengedni, ha a miniszterelnök úr beszédének összes részeit eléggé fontosaknak tartom egyenkint is arra, hogy azokkal külön-külön foglalkozzunk, (Halljuk! Halljuk!) de az én hitem és meggyőződésem az, hogy minden függetlenségi pártbeli képviselő kötelességének fogja ismerni, hogy a t. miniszerelnök úrnak a vita folyamán fölhozott egyettlen egy állítása se maradjon megczáfolatlanúl, még akkor sem, ha nekem nem sikerülne ezen állítások megczáfolása, teljesen. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ea foglalkozni kívánok első sorban azzal, hogy mi az, a mi ma tárgyalás alatt áll. Én gyarló elmémmel fölvetettem magamnak azt a kérdést: vájjon mit tartalmaz ez a javaslat mi ránk, Magyarországra nézve. (Halljuk! Halljuk!) Vámszövetséget? Nem! Önálló vámterületet? Nem! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát akkor mit tartalmaz? Valaminek csak lennie kell, valami konkrét dolognak, a mi felett Magyarország a maga szuverenitásával föltétlen hatálylyal rendelkezik. (Halljuk! Halljuk!) S ebben a tekintetben, t. ház, méltóztassék megengedni, nem akarok szofisztikus, nem akarok rabulisztikus lenni, de én azt mondom, hogy én 10