Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-466

u 466. országos ülés Í899. joulus 22-én, csütörtökön. ezt oly lehetetlenségnek tartom, hogy ezt egy törvényhozás a maga törvénykönyvébe iktathassa, hogy lehetetlennek hiszem, hogy ezt lehessen, vagy szabad legyen szó nélkül Nagyni, vagy, hogy rossz néven vehesse valaki, ha ezzel kissé behatóbban foglalkozunk. Értem én azt, igen tisztelt ház, ha azt mondják, hogy ezen meg ezen okok miatt nem valósíthatja meg a magyar törvényhozás azt, a mit neki törvénykönyve akár fakultative, akár imperative előir. De ha ezt nem mondják, hanem azt mondják, hogy az adott viszonyok között történik valami, akkor én tudni akarom, hogy az adott viszonyok egész terjedelmükben miben állanak, és én az igen t. miniszterelnök úrtól azt vártam, hogy azt fogjamondani,hogy: »az 1867 : XII. tcz. értelmében Magyarországon az önálló vámterület él és uralkodik; ennek megvalósítását kellene ma foganatosítanunk pro 1899. deczember31,illetve 1900. január 1.,minthogy azonban ezek meg ezek az okok akadályoznak bennünket, ezért engedje meg a törvényhozás, hogy ezzel az irott malaszttal, ezzel az úgynevezett »élő jog« megvédésével elégítsem ki Magyarországnak ezen joghoz való igényét, és e helyett terjesztem elő ezt a javaslatot.« Én, t. képviselőház, hasztalanul keresem akár a miniszterelnök úr beszédében, a mely igen részletesen terjed ki minden mellékkérdésre, akár az igen tisztelt előadó úr azon tegnapi beszédéhen, a mely igazán jobb ügyhöz méltó buzgalommal és készültséggel igyekezett megvédeni ezen lehetetlen állapotot, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) én nem bírom megtalálni a tiszta indokot, a mely minket az önálló vámterület tényleges megállapításában és a vámsorompók felállításában megakadályoz. Kell, hogy legyenek okok, t. ház, (Halljuk! Halljuh!) és ha az igen tisztelt miniszterelnök úr azt mondja, hogy ő is akczeptálja azon tétel igazságát, hogy innen kell felvilágosítani a közvéleményt, hát még indokoltabb lett volna az, hogy annak az egész alkudozásnak, annak az úgynevezett »keserves« tárgyalásnak, a melyre az igen tisztelt miniszterelnök úr ismételten hivatkozott, minden fázisa, minden részlete elénk terjesztessék, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert csak akkor lettünk volna képesek arra, hogy lássuk, milyen nagyon — nem mondhatom máskép, — szemérmetlen követelésekkel állott elénk Ausztria; akkor láttuk volna, mily nagy dolgokat követeltünk mi és mikép jött létre ekompromisszumszeríí megállapodás, a melynél mind a két fél engedett. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem engedett egyesem! Barta Ödön: Mert ha ez nem történik meg, t, ház, ha nem állíttatik elénk az osztrák követelés a maga teljes meztelenségében, akkor mi nem tudjuk, mit vívtunk ki; és ha nem állíttatik elénk az, hogy a mi kormányunk milyen álláspontra helyezkedett minden kérdésben különkülön, akkor nem tudjuk, miben engedtünk, és akkor az engedményeket és vívmányokat csak e szerint a javaslat szerint kell elbírálnunk, vagy azon hangok szerint, a melyek máshonnan jutnak füleinkhez. Követni fogom, t. ház, a törvényjavaslatot, úgy a mint van, szövegében, és igyekezni fogok kimutatni, hogy daczára annak a világos tisztaságnak, a melylyel az igen tisztelt miniszterelnök úr az 1867. évi XII. törvényezikket, vagy, a mint ő neki egyszer nevezni méltóztatott, az ő »bibliáját« interpretálja, mondom, daczára mindezen tiszta magyarázatnak, ezen javaslatban a jogok tiszta magyarázata benne nem foglaltatik. Ismét ott vagyunk, t. ház, a hol az 1898 : I. törvényezikk tárgyalásánál voltunk, hogy tudniillik »elkeresztelés«-sel állunk szemben. Önálló intézkedésnek nevezzük azt, a mi nem az; önállóan intézkedünk oly dologban, a mihez ki kell kötnünk valakinek hozzájárulását, és nem nevezünk szövetségnek olyas valamit, a mi tényleg és valójában nem egyéb, mint egy valóságos szövetség, mint a fennállott novácziója, egy meghosszabbítása ! Volt alkalmam egyikben a t. képviselőház előtt kifejteni, hogy az én jogászi tudásom szerint egy nováczióhoz ugyanazon tényezőknek és feltételeknek hozzájárulása szükséges, a melyek az alapszerződést létesítették. E nélkül az meg nem történhetik. Nos hát, t. ház, az 1878 : XX. törvényezikknek fentartását inaugurálja ezen törvényjavaslat első szakaszában. Itt leszek bátor megjegyzéseimet megtenni, de mielőtt ezt tenném, kénytelen vagyok magával a bevezetéssel foglalkozni. Igen veszedelmes iskolánk van már nekünk a törvények bevezetésére vonatkozólag. Ez az 1867 : XII, törvényezikk és az 1867-iki törvényalkotásoknak általában nagy baja, hogy a bevezetésben olyanok vannak elmondva, a miknek rendeltetésük szerint a törvényben kellene benn lenniök. Méltóztassanak meggondolni, hányszor vitatták azt, hogy a törvény elbeszélő része az csupán. Ausztriában így is vitatják, hogy a mi az elbeszélő részben van, az nem kötelező, csak az kötelező, a mi a törvényben van. Itt is csak elbeszélő részszel állunk szemközt, t. ház, és mikor ezt látom, viszont látom azt is, hogy ennek az elbeszélő résznek egy kijelentésére fektetik egész súlyát annak, hogy mi itt vívmányokat értünk el. Elmondom, t. ház, hogy mi ebben az én aggodalmam. Az igen tisztelt miniszterelnök úr azt mondja a maga javaslatában, hogy azért, mert a magyar korona országai és a birodalmi t nácsban képviselt királyságok és országok közt az 1867 : XII. törvényezikk 61. §-a szerint vám- és kereskedelmi szövetség nem