Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.
Ülésnapok - 1896-466
72 *6 6- országos ölés 1899. június 22«én, csütörtökön. ama magyarázat ellen, a mit a t. miniszterelnök ár most elmondott. A kereskedelmi szerződéseket addig, míg köztünk és Ausztria közt szövetség van, nagyon természetesen csakis kölcsönös beleegyezéssel, vagy pedig a törvény által meghatározott forma alakjában lehet felmondani úgy, hogy a felmondási szándékunkat hat hónapra egymásnak bejelentjük. Mondtam tegnap és mondom ma is, hogy a hathónapos idő megtartásának kötelezettsége a lejárattal nem bíró szerződésekre is alkalmazandó és ez máskép nem is magyarázható. Ha ez nem így volna, akkor a lejárattal nem biró szerződéseknél annak lennénk kitéve, hogy az az állam, a melylyel szerződtünk, felmondhatja a szerződést, de mi nem. Igenis, nekünk ez a jogunk megvan és abban, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) hogy a mostani javaslatban a felmondás kötelezettsége 1903-ra határoztatott meg, állítottam és állítom most is, bizonyos jogfeiadás van, mert most már addig e szerződéseket fel nem mondhatjuk. Azt mondja a t. miniszterelnök úr, (Halljuk! Halljuk!) ha nincs szövetség, akkor az 1878 : XX. törvény czikk 3. czikkelye sem áll, tehát ez a jogunk nem is lehet. Széll Kálmán miniszterelnök: Ellenkezőleg, azt mondtam, hogy áll. Komjáthy Béla: Én is azt mondom, mert ez állapotok fenn vannak tartva. Nekünk feltétlen jogunk van az összes szerződések felmondására. Az 1867 : XII. törvényczikk, annak 8. §-a egész határozottan kétféle külügyet különböztet meg. Először azt, a mely ő Felsége többi királyságaival együttesen illet minket, és másodszor azt, a mely bennünket, vagy Ausztriát külön illett. És ebben az utóbbi külügyben igenis önhatalmú belátásunk szerint járhatunk el. Kérdem a t. miniszterelnök urat, ha egyszer arra a térre lépnénk, hogy csakugyan felállítnók az önálló vámterületet, az önálló gazdasági berendezést, és akkor még kereskedelmi szerződések lennének érvényben, nem volna-e ősi törvényes jogunk azokat felmondani, vájjon akkor is ki kellene kérni Ausztria beleegyezését ? A harmadik, a mit a t. miniszterelnök úr meg akar czáfolni, az, mintha én azt állítottam volna, hogy vámtarifa most nincs. Engedelmet kérek, ezt nem állítottam. Én csak azt mondtam, hogy akkor, ha köztünk és Ausztria között vámszövetség nincs, . , . Széll Kálmán miniszterelnök: Most nincs vámszövetség! Komjáthy Béla: . . . akkor feltétlen jogunk van rá az autonóm vámtarifát saját tetszésünk szerint megállapítani. Est mondtam és ezt megczáfolni nem lehet. Minden autonóm vámtarifát csak a szövetség ideje alatt tartozik mindkét állam respektálni. Ha nincs szövetség köztünk, vámtarifa nem is lehet. Felszólaltam azért is, hogy a miniszterelnök úr egy megjegyzésére feleljek, a miről nem tudom, hogy honnan vette. Azt mondta a miniszterelnök úr, hogy azon intézkedések, a melyek a volt kormány által benyújtott javaslatban felhozattak, nekem tetszettek és csodálkozik, hogy most ugyanazok nekem nem tetszenek. Engedelmet kérek, az igazságnak azon mértékét még a miniszterelnököktől is elvárjuk, hogy olyant mondjanak, a minek alapja van. (Mozgás.) Nekem volt szerencsém a miniszterelnök úrral, mint a pénzügyi bizottság elnökével hosszú időn keresztül a fent forgó kérdésekben tárgyalni. Ugyan mondja meg, nem én voltam-e az, a ki a volt kormány javaslata ellen a legerősebb küzdelmet folytattam, nem én voltam-e az, a ki azt mondtam, hogy ennek elfogadása hazaellenes cselekmény? Azt hiszem, a miniszterelnök úr véleményemről csakis így gondolkozhatik, mert különben beszédét ma nem kezdte volna azzal, a mivel kezdte, hogy természetesnek és jogosultnak tartja azon álláspontot, a melyet ez a párt közjogi programmjánál fogva elfoglal. Természetes is, hogy én, a ki Magyarország teljes önállóságának és függetlenségének vagyok híve, a ki Magyarország önálló gazdasági berendezését nemcsak politikai, de közgazdasági okokból is akarom, semmi olyan javaslatot, csinálta bár azt a volt kormány, csinálja a mostani, vagy a jövő kormány, a mely elveimet ki nem elégíti, el nem fogadhatok. Nagyon téved a miniszterelnök úr, ha azt hiszi, hogy engem kritikámban a mostani kormány, vagy az ő személye elleni indulat vezet. Egész nyíltan és őszintén kimondom, hogy mindaddig, míg az ország teljes függetlenségét, ki nem vívjuk, nekem tökéletesen mindegy, hogy ki ül a miniszteri széken, (Helyeslés a szélső laloldalon.) s kik a kormány tagjai. En minden kormánynak ellensége voltam, vagyok és leszek, de természetesen csak a politikai küzdtéren, mely nem az ország teljes önállóságára és függetlenségére törekszik Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Én igen röviden kivánok a t. képviselő úrnak válaszolni, de csak rektifikálólag. A mi a tarifakérdést illeti, nem szólok hozzá, bár a képviselő úr beszédéből fölolvashatnám, hogy a képviselő úr azt mondta, hogy miután a vámszövetség megszűnt, nincs vámtarifa. No ha vámszövetség nincs, akkor vámtarifa sincs. így volt mondva. A mi a felmondás kérdését illeti, én hivatkozom az 1878: XX. törvényczikkre. Ez 3. czikkelyében egyenesen azt mondja: »Ha ily szeződés lejártával . . .« Itt tehát lejárattal biró szerződésről van szó. Lejárat nélküli szerződésről ott nincs szó. Én csak tényt konstatálok, mást
