Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-466

16G, országos ülés 1899. június 22-én, csütörtökön. 71 ségi törvényjavaslatba voltak és ebbe a törvénybe nem valók, mert ez egyoldalú intézkedésen alapúi, egyezményileg, rendeletileg lesznek életbeléptéivé. Ezek mind kinyomatva a törvényjavaslatban benne vannak. Ezek a következők; az Őrlési adó, a vámszövetség 9. czikkében az állatforgalom, 10-ben a statisztika, a 11-ben a pótlék, a 12-ben a tiroli vám, a 16-ban a szabadalmi ügy, a 17-ben a minta és a mustraügy, a 21-ben az állategészségügy, a 22-ikben a mezőgazdasági termékek hamisítása és a 23-ban az értekezletek. Mind megvannak irva szórói-szóra ezekben az egyezményekben. Ezek vannak benne, a mik itt a vámszövetségi javaslatban benne voltak. Én kijelentem, hogy ezen egyezményeknek lényege és egész tartalma azonos azokkal a dolgokkal, a mik a képviselőház asztalán fekvő javaslatban vannak, a mik a képviselőház közgazdasági bizottságában és pénzügyi bizottságában tárgy altattak, a mik azon jelentésben részben méltattattak, részben pedig kritizáltattak, mint a közgazdasági bizottság jelentésében az őrlési eljárás stb. Már most a mi a szövetségi javaslat szövegén túl apró részletes intézkedéskép bennük van, az mind olyan dolog, a mi szükségessé vált volna akkor is, hogyha vámszövetségét kötöttük volna. Ez az ügy állása, és ha a t. képviselő urak meg akarnak róla győződni, itt vannak t. barátaim, a kereskedelemügyi és földmívelésügyi miniszter, ők igen szívesen szolgálnak a legrészletesebb felvilágosításokkal. Sőt bárki megtekintheti, ezeket az egyezményeket rendelkezésére bocsátjuk bárkinek, hogy beletegye Tamásként a kezét, hogy itt semmi titkos dolog nincs. Ezeket voltam kénytelen elmondani. Elismerem, hogy a képviselő úrnak elvileg ebben, de csak ebben igaza van. De méltóztassék felvenni, hogy nem normális a helyzet, mert normális elintézési módja a mi gazdaságilgyüuk Ausztria és Magyarország között vámközösség alapján nem ez, hanem a vámszövetség. Ez felel meg az 1867 : XII. törvényczikk szellemének. Elismerem, de nem rajtunk álló hibából, a vámszövetséget megkötni nem lehetett és az önálló vámterületet az adott gazdasági viszonyok között és ezen egyezséggel szemben semmi körülmények között az ország érdekei szempontjából helyesnek nem tartom, és azért nem ajánlhatom; ezt a javaslatot ajánlom helyébe, mint olyant, a melyre normális időkben szükség nem lenne, mert hiszen alkotmányos úton mint szabad állam szabad állammal a vámszövetség útján kellene egyezkedni és így kellene megoldani a gazdasági kérdést, hanem a mely, a mai nehézségekkel számolva, az országnak úgy jogait, mint gazdasági érdekeit megóvja. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Komjáthy Béla: T. képviselőház! Személyes kérdésben, de főkép és különösen félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czímén kérek szót. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Felkiáltások: Helyre! Helyre! Nem lehet itt beszélni !) Elnök (csenget).- Csendet kérek ! Komjáthy Bélai T. képviselőház! Először is köszönettel veszem tudomásul a miniszterelnök úrnak azon kijelentését, hogy a rendeletek ellen általam tegnap felhozottakra nézve kijelentette, hogy elvileg igazságom van. Máimaga ennek a kijelentése fényesen bebizonyította annak szükségét, hogy azokat nekem itt fel kellett hoznom. Az igen tisztelt miniszterelnök űr tegnapi beszédemmel foglalkozván, azt mondotta, hogy annak bizonyos éle van. (Zaj Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr, ismétlem, azt mondja, hogy tegnapi beszédemnek bizonyos éle volt. Ha ezt úgy érti, hogy ellenzéki álláspontomból és meggyőződésemből kifolyólag igyekeztem ezzel a törvényjavaslattal szemben érveimet némi éllel kidomborítani: elfogadom azt, sőt mondom, hogy tényleg az volt a czélom, hogy így beszéljek. Ha azonban személyes élt akar tulajdonítani szavaimnak: kérem, méltóztassék meggyőződését megváltoztatni, mert személyes éllel sem itt, sem másutt beszélni nem szoktam, mert ez nem természetem. A miniszterelnök úr, midőn tegnapi beszédem ezáfolatába bocsátkozott, különösen három tételt állított fel |és úgy igyekezett feltüntetni állásfoglalásomat, mintha az nem volna helyes és korrekt. Engedje meg a t. miniszterelnök úr, hogy kellő rövidséggel elmondjam újból tegnap kifejezett kifogásaimat, hogy azokat mindenki megérthesse. Igenis, én megtagadtam és megtagadom most is a t. miniszterelnök urnak azon állításának jogosultságát, . . . (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. ház ! Komjáthy Béla S . . hogy az a kikötés, mely szerint 1907-en túl nem lehet és szabad kereskedelmi szerződéseket kötni, bizonyítéka volna annak, hogy a kereskedelmi szerződések egy időben fognak lejárni. Ezt állítottam és ezt most is fentartom. Azt állítottam és állítom, hogy ezt külön kikötés nélkül is mindig megteheti az ország. Az országnak természetes joga meghatározni azt, hogy kivel, mily feltótelek mellett és mely időben s mely idő tartamra köt szerződéseket? A másik kifogás, a melyet emeltem, az volt, hogy egyáltalában véve nem tartom vívmánynak annak felvételeit a törvényjavaslatba, hogy a határidőben lejáró szerződéseket fel nem kell mondani és a határidővel nem biró szerződések pedig felmondandók. Egész erjedelemben fentartom kritikámat és tiltakozom