Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-466

70 466. országos Ülés 1899. június 22-én, csűtörtakSii. én kezemben úgy, mint a regebeli ember kezében a kenyér, hogy mikor hazavitte, az kővé vált, és nem ismert reá. Megnéztem tehát, mi van ezekben a szakaszokban; megvan-e védve és biztosítva csakugyan Magyarországnak az önálló vámterülethez való kétségtelen joga, és hogy a külföldi szerződések tekintetében megvan-e óva Magyarország vámpolitikai individualitása és nem-e eo ipso vámszövetségi alakban szerződik-e, igen, vagy nem? Megnéztem, hogy a kereskedelmi szerződések lejárata és a vámközösségi állapotnak egyoldalú alapon való fentartása, mondjuk propius: a gtatusquo fentartása talán még sem koinczidál-e a kereskedelmi szerződésekkel; a mint én állítom azok talán mégis messze mennek egymástól; az ország felmondási joga kereskedelmi szerződésekre nézve világosan fenn van tartva és a lejárat nélküli szerződésekre nézve kimondva van-e a törvényben azon joga az országnak, hogy önön elhatározásából felbonthatja 1903-ra? Mindezek a jogok és érdekek vannak-e megszerezve és biztosítva a javaslat 4-ik §-ában, mert ezek voltak feltételeim, ezekkel együtt hoztam javaslatba a közösség meghosszabbítását 1903-1904 ről egész 1907-ig? Ezeket kérdeztem magamtól és még egyszer elolvastam a javaslatot, de megnyugodtam,t. képviselő úr! Nem ezekben a javaslatokban van a hiba, hanem abban a prizmában, a melyen keresztül ezeket a javaslatokat és az én előterjesztésemet nézni méltóztatott, a mely — bocsánatot kérek, — az elfogultság prizmája volt, egy oly elfogultságé, a melylyel, még megengedem kritikájának meritorius részeit, mert hiszen a kritikában és beszédharczba néha az ember túllő a czélon, azt a konklúziót, hogy tudniillik a t. képviselő úr jogosultnak tartja magát erre a javaslatra azt mondani, hogy ez jogfeladásoknak tömkelege, el nem foghatom, és egészen határozottan elhárítom magamról. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mert ez a legnagyobb mérvű elfogultság. Ha az én t. képviselőtársam kereste ezekben a javaslatokban azt, a mi a ház előtti javaslatokban van, és kereste a tartalmát, és nem találta, hát én nem tehetek róla, de nem jól kereste. Mert az mind fenn van tartva egytőlegyik. És ha a t. képviselő úr azokat kevesebb visszatetszéssel bírálta, mint ezeket.., Komjáthy Béla: Soha! Széll Kálmán miniszterelnöki Kérem, azt mondta az összehasonlításnál a képviselő úr, hogy ez a törvényjavaslat semmit sem ér, az sincs benne a mi a régiben volt. Ha amaz ér valamit, menjen kérem egy lépéssel tovább: ha igazságos akar lenni, ez is ér annyit, mert ugyanaz az egyességnek tartalmára és anyagára nézve. (Igaz! Úgy van! a jobbóldalon.) Még egygyel tartozom a t. képviselő úrnak. A t. képviselő úr egy igen fontos kérdést vetett fel, midőn felvetette, — és én itt igen szívesen ragadom meg az alkalmat, hogy erről a kérdésről szóljak, — hogy a minisztérium titkos rendeletekkel akarja az országot kormányozni és tudja Isten miféle ismeretlen és titkos dolgokról egyezkedett. Arról nem szólok, hogy a t. képviselő úr beszédében egy insziunáczió is volt, a mit ugyan a képviselő úr abban a nem egészen szokatlan, de nem kevésbbé veszélyes és általam sohasem követett formulába öltöztetett, hogy nem mondja, de halottá, hogy azt mondták. Hát kérem ne tessék ezt elhinni azoknak, a kik ezt mondják, ne Nagyja magát félvevezetni, mert a kik ezt mondják, nem helyesen mondják és nem igazat mondanak, hogy azért nem teszezük közzé a rendeleteket, mert azok az osztrák egyezményekre vonatkozólag kiadatnak, arra a 10—11 egyezményi pontra vonatkozólag, és hogy azok Isten tudja miféle hazaárálás és jogfeladásokat tartalmaznak. Én beismerem, t. képviselő úr, elvileg teljesen igaza van. Azokat a rendeleteket ebbe a törvénybe nem lehet felvenni, mert azok egyezmény tervezetek és egyoldalú intézkedés alapján álló törvénybe felvenni nem lehet, de lehetett volna talán a rendeleteknek kiadására ebben a törvényjavaslatba felhatalmazást kérni a törvényhozástól. Ez talán hiba. De ha a t. ház megismerkedik ezeknek a rendeleteknek és ezen egyezményeknek természetével, akkor nem nézik azt olyan sötét színben, a milyenben azt a t. képviselő úr öltöztette. Ezekben az egyezményekben, a mint én azokat felsoroltam: őrlési eljárás, adatforgalom, vasúti konzulsági egyezmény, árúmintaborhamisítás, szakértők, statisztika stb. ezekről a dolgokról kellett az osztrák kormánynyal egyezményeket kötni. Ezek az egyezmények már a múlt kormányoknak egyezményei és a mi azokban jó, mindkét államra nézve az a múlt kormányoknak érdeme, ezeken változás nem történt, de ne gondolja t. képviselő úr, hogy ezek meg lettek hamisítva, fenn lettek azok tartva teljes mértékben és szószerinti szövegben. Azt se gondolja, hogy az előző kormány ezeket a törvényjavaslatba akarta betenni. Nem akarta. Egyszerűen azért, mert ezek a dolgok, engedményi természetűek lévén, egyoldalú intézkedés alapján, szövetségi törvénybe nem valók, csak addig akarta, a míg vámszövetséget akart, mert miről szólnak ezek ? Azokról a tárgyakról, a melyek a képviselőház asztalán fekvő vámszövetségi törvényjavaslatba fel vannak véve, melyek mind ismeretesek. A javaslatot igenis visszavontuk, mert szövetséget, méltóztatnak tudni, nem köthetünk, de azok a tárgyak, a melyek a szövet-