Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-466

4(iG. országos ülés 1899. ez? Nyomást fognak rám gyakorolni és mi azt módosítani fogjuk. Hiszen ezzel az argumentummal mégse lehet komolyan előállani, — ha az ér valamit, a mit a képviselő úr mond, hogy a törvényhozás majd módosítani fogja a törvényt, — az önálló vámterületet is módosíthatja. (Zajos tetszés a jobb- és a baloldalon.) Minden törvény meghozatalánál erkölcsi, ethikai momentumból kell kiindulni, abból, hogy az komolyan van értve, hogy az végre fog hajtatni, és én felelek is érte, hogy az végre fog hajtatni, mert az ország közvéleménye elsöpörné azt a kormányt, a mely ezt nem hajtaná végre. (Élénk tetszés és helyeslés jőbbfélől és a baloldalon) Én mint juristát kérdem a képviselő urat, hogy ha egy törvény peremtorie mondja ki, hogy a külföldi szerződések pedig ennyi időnél továbbra nem köthetők, ki kényszerítheti akkor Magyarországot, hogy továbbra kösse meg azokat ? Senkisem. Hiszen nélkülünk szerződést kötni nem lehet. Arról van csak szó, hogy én jogokat szerezzek s biztosítást. Hogy az én utódaim hogyan fogják a jogokat érvényesíteni, arról én nem felelek. Egy törvény megítélésénél elég az, ha a jog feladva nincs, ha az ki van domborítva, és ha az világosan benne van a törvényben. (Zajos helyeslés és éljenzés a jobb- és a baloldalon. Zaj a szélső baloldalon.) És a t. képviselő úrnak méltóztatik ezt a dolgot olyan kicsi dolognak tartani? Bocsánatot kérek, hiszen volt idő, a mikor ebben a házban és ezen a házon kivííl a közvéleménynek összes faktorai azt követelték, hogy a vámszövetség lejártának ideje essék össze a kereskedelmi szerződések lejártának idejével; ezt valaha mint pium dezideriumot állították oda, és ez nem történt meg, nem következett be. Most pedig, hogy én úgy oldottam meg a kiegyezést, hogy egy időben jár le 1907-ben a vámközösség és a kereskedelmi szerződések, hogy bekövetkezett, most kicsiny, most csakély? (Élénk tetszés a jobboldalon és a középen.) Hát én szeretném híillani, — és elképzelem magamnak a t. képviselő úr bírálatát, — ha ezek nélkül állítottam volna ide, hogy mit mondott volna akkor? (Élénk tetszés jobbfelöl és a középen.) Most megvan mint élő jog és megvan az ország igazai és az ország gazdasági viszonyainak érdekében, mert az ország 1907-ben nem jöhet kényszerhelyzetbe, sőt nem jöhet 1901-ben sem, a következő években sem 1903 előtt, a mikor a vámszövetséget fogja tárgyalni Ausztriával, — és remélem, meg is fogja kötni, — azért nem, mert 1907-ben minden kereskedelmi szerződés lejárta ezen törvényjavaslat lejártával össze fog esni, mert az ország ezen jogai és érdekei világosan megvannak óva és biztosítva. Azt mondja a képviselő úr, hogy ezt a törjnnins 22-én, csütörtökön. Q7 vényt nem lehet megtartani. Hát én csak egy példát mondok. Én igenis azt hiszem, hogy először is abban semmi lehetetlen sincsen, hogy négy évre köttessenek szerződések, lehet t. képviselő úr, hogy nem is kerííl arra a sor. Mikor ? Akkor, ha 1901-ben, vagy 1902-ben megkötjük a vámszövetséget — a mit óhajtok és remélek, — mert akkor nem fogunk 1907-ig külkereskedelmi szerződéseket kötni, mert ha akkor hosszabb időre kötünk vámszövetséget, hosszabb kereskedelmi szerződéseket fogunk kötni természetesen a külfölddel is, mint négyéveseket. De termesze tes, ha a törvényhozás ezt így akarja. Ezen törvény hatálya alatt azonban, ha az 1907-ig tart, csakis 1907-ig köthetők a szerződések. És arra tanúbizonyság törvénykönyvünk, — nem kisebb, mint törvénykönyvünk, — hogy a múltban is lehetséges volt rövidebb lejáratú szerződéseket kötni. Ott van az 1887. évi XLI. törvényczikk, a mely az Olaszországgal kötött szerződést tartalmazza, a melyet 1887-ben kötöttünk 1891-ig négy évre, és a hol kimondatott, hogyha 1891-ben hallgatólag meghosszabbítjuk, akkor meghoszszabbítattik továbbra is, és később csakugyan meghosszabbítatott 1892-től 1903. deczember 31 ig. Tehát hogy voltak erre esetek, méltóztassék csak a törvénykönyvben utána nézni, ott a t. képviselő úr ezt meg fogja találni. Komjáthy Béla: Nem is mondtam, hogy nincsenek! (Zaj a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: De igenis mondotta, t. képviselő úr, hogy ez nem történhetik. Iit van a beszéde, felolvashatnám, hogy mondotta. Ezzel, t. képviselőház, azt hiszem, körülbelül végeztem volna a szerződések kitolásának kérdésével, még pedig azt hiszem, hogy tökéletesen szabatosan és világosan és kimerítően. A másik, a mit a t. képviselő úr állít az, hogy mi az a felmondási jog, minek a felmondási jog definicziója e törvényben, hiszen ez nem vívmány, mert ez meg volt eddig is. Hát van szerencsém a t. képviselő úrnak kijelenteni, hogy nincsen igaza, mert igenis a szerződések felmondása csak az 1878 : XX. törvényczikkben volt kimondva, még pedig lejárattal biró szerződésekre nézve a felmondás ekkép és ekkép állapíttatik meg. De lajárat nélküli szerződésekről az 1878. évi törvény nem beszél. Ném is igen voltak 1878 előtt lejárat nélküli szerződések. Ezek később keletkeztek, és igenis ezekről a lejárattal nem biró szerződésekről a törvény nem szól semmit, és ha t. képviselőtársam e felett kételkedik, fel fogom neki sorolni, hogy melyek azok a lejárattal nem bíró szerződések. Komjáthy Béla: Ismerem! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát én pedig meg akarom ismertetni azokat az országgal, 9*