Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-466

Sfe 466. országos ülés 1899. június 22-én, csütörtökön. ha a t, képviselő ismeri őket, mert nagyon elsiklott felettök beszédében. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Lejárüti, fix határidővel nem biró szerződésünk van — csak azért is fel kell olvasnom, hogy bebizonyítsam, hogy ez a pont nem oly csekélység, hanem nagy fontossággal bír, — Francziaországgal, Perzsiával, Afrikának egyes provincziáiva), Németalfölddel, Nagybritániával, Svédországgal és Norvégiával, Dániával, Görögországgal, Törökországgal, az Amerikai Egyesült Államokkal, Spanyolországgal, Romániával. Hát ez 12 állam. Erre a 12 államra van kimondva igenis az, hogy mert a szerződések lejáratnélkűliek, azok egyik, vagy a másik félnek kívánságára felbontandok 1903-ra. Miért? Hogy a terminusok összeessenek. Tehát a t. képviselő urnak sem a thézisben, sem az applikáczióban nem volt igaza, a mint ez bizonyítja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De a t. képviselő úr még ennél is tovább ment. Azt mondotta, hogy mit akar azzal a harmadik dologgal, a melylyel a miniszterelnök előállt, az autonóm vámtarifával, hiszen megszűnt a vámszövetség és így nincsen vámtarifa, tehát újat kell csinálni. T. képviselő úr, először is azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a képviselő úr csak nem fogja állítani, hogy ennek a törvényjavaslatnak a 4. §-a, a mely azt mondja, hogy a külföldi államokkal való szerződéses tárgyalások megindulása előtt, tehát egy fix határidőben kell az új tarifának készen lennie és egy újjal kell felcserélni a régit, a mely mindkét állam mezőgazdasági és ipari érdekeit egyaránt védi, hogy ez azonos azon vámszövetségi törvény 2. §-ában lévő 4-ik czikkel, a melyet a t. képviselő úr annak idején a pénzügyi bizottságban olyan ékesen szólóan megtámadott. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Hát nem azonos, mert igenis ez a javaslat jobban van megcsinálva és világosan úgy van szövegezve, hogy ebben az ország gazdasági érdekei teljesen megvannak védve és biztosítva. A t. képviselő úr a pénzügyi bizottságban óhajtott is jobb szöveget 1898-ban, mikor azt a régi vámszövetségi javaslatot tárgyaltuk, mert annak az autonóm vámtarifára vonatkozó rendelkezését kielégítőnek nem találta, kifogásolta, mert garancziát benne nem látott. Most én gondoskodtam szankczióról, olyanról, a mely kielégíti az ország érdekeit. (Derültség jobbról és középen.) Hanem mert én ezt most javaslatba hozom, a t. képviselő úr erről megfeledkezik és most ezt is kontrovertálja. (Élénk derültség a jobboldalon.) De tovább megyek, Azt mondja a t. képviselő úr, hogy nincsen vámszövetség és így nincsen autonóm vámtarifa sem, mit dicsekszik tehát ez a miniszterelnök azzal, hogy újat kell csinálni? Először, ha nincsen, akkor épen újat kell csinálni annak idejében. De ez nem megoldás, nem is reputáczió. De én azt vagyok bátor állítani, hogy van autonóm vámtarifa ma is, csakhogy lejárat nélkül való, és pedig azért, mert nincsen ugyan vámszövetségi állapot Magyarországon; Magyarország az önálló vámterület alapján áll, de az önrendelkezés alapján Magyarország elhatározta, az 1898 : I. és 1899 : IV. törvényezikkben, hogy a vámszövetBégi állapotokat fentartja egy esztendőre tavaly, és fentartja egy évre ez idén; hát fentartotta ezt is. De bocsánatot kérek, tovább kell mennem, Komjáthy Béla képviselő úr argumentácziója ellenem egy bizonyos határozott nagy éllel bir. (Halljuk! Halljuk!) Megmondom, mivel. Objektív leszek, de kénytelen vagyok konstatálni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A tisztelt képviselő úr egy igeu különös argumentáczióval él ellenem, mikor erről beszél. Azt mondja, hogy vámközösség nincsen, vámszövetség nincsen, nincsen autonóm vámtarifa sem. Komjáthy Béla: Nem mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt méltóztatott mondani, hogy ma vámtarifa nincsen.Tehát a kérdés szerinte így áll: ha nincsen vámszövetség, akkor semmi sinc^s, daczára annak, hogy egyoldalúlag az állapotokat fentartottuk. De hiszen akkor az 1878 : XX. törvényezikk 3. §-ában foglalt felmondási jog sincsen. Ott pedig képviselő úr azt mondja, hogy a lejárattal biró szerződésekre megvan az 1878 : XX. törvényezikk 3. §-a, hogy tudniillik Magyarország felmondhatja, tehát ezt a miniszterelnök nem szerezte, ez megvan, itt meg azt mondja, hogy mert nincs vámtarifa, autonóm vámtarifa sincsen. Bocsánatot kérek, vagy megszüntetett mindent, az a tény, hogy nincsen vámszövetség s akkor megszüntette a vámtarifát is és az 1878-iki felmondási jogot is, (Úgy van! Úgy van! Zajos helyeslés a jobboldalon.) vagy megvan a felmondási jog, és akkor, ha megvan, a mint megvan, — mert igenis az ebből folyó jogokat és állapotokat fentartottuk és fentartottuk enumerálva az 1878. törvényczikket, annak minden egyes czikkelyét, — csakhogy megtoldottam a lejárás nélküli szerződéseket illető felmondási joggal, akkor megvan az autonóm vámtarifa is. Én csak annak a különleges argumentácziónak sajátságos természetére akartam rámutatni és kérdem a képviselő urat, nem emlékeztet-e ezen ellenem fordított de nem egészen szerencsés és alaptalanul és kevés sikerrel ellenemfordított argumentáczió arra: »aliquando valet, aliquando non valet,« a mi magyarul azt jelenti, hogy: ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. (Élénk derültség és tetszés a jobb- és baloldalon.) De & t. képviselő úr még ennél is tovább