Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-466

466. országos ülés 1899. j létnek nagy előnyei, és vitatom, hogy megvannak a vámszövetségnek is előnyei. Beismerem, hogy vannak a vámközösségnek is hátrányai, de vitatom, hogy megvannak az önálló vámterületnek is hátrányai. Komjáthy Béla képviselő úr legkönnyebben fogta fel ezt a kérdést. Azt mondta, hogy csináljunk önálló vámterületet, azután Ausztriával szerződünk és így nem lesz vámháború; hanem csináljunk mellette nagyipart, mert csak nagy védvámok mellett tudunk ipart csinálni. Bocsánatot kérek, ha mi Ausztriával akkor úgy szerződünk, hogy mi nagyon védjük a mi iparfejlesztési törekvéseinket, és nagy vámot vetünk az ő iparukra, (Mozgás a szélső baloldalon.) természetesen azokra, a melyek nekik a legjobban fájnak, hogy lehet pretendálni akkor azt, hogy ők a mi nyersterményeinkre vámot ne vessenek? Pedig méltóztassanak felvenni, hogy, ha az 1 forint 50 krajczáros arányban román búzavám, a melyikről oly megvetőleg méitóztatott nyilatkozni, bennünket Mareheggnél, vagy Brucknál ér, az nagyon érzékeny dolog lenne. De tovább megyek. Ha nem vetünk vámokat, akkor kérdezem, ugyan mivel fogja az én tisztelt barátom az ipart védeni és fejleszteni? Ha mi abban a szerződésben oly nagy kölcsönös engedményeket teszünk egymásnak, akkor sem az egyik, sem a másik czél nem lesz elérve, és mégis szakítunk, akkor menjünk már egy lépéssel tovább s ott vagyunk, hogy megcsináljuk a vámközösséget ezen egyezség alapján. Mert, t. képviselő urak, az bizonyos, hogy megvan az egyik megoldásnak is a hátránya, megvan a másik szolueziónak is a hátránya; megvan az egyiknek az előnye, megvan a másiknak az előnye. A vámközösségnek, mint együttlétnek, megvan a maga hátránya és a maga előnye, és az önálló vámterületnek, mint egyedíílállásnak és egyedüllétnek megvan a maga előnye és a maga hátránya; de oly megoldás, hogy oly állapot teremtessék, mely mindegyiknek csak az előnyét egyesítse és a hátrányát ne tartalmazza és elkerülje azt, t. ház, megoldhatlan probléma és utópia, arra, t. ház, példát az életben én nem tudok. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezeket voltam bátor általánosságban elmondani és beszédem ezen részének végezetéül csak ismételhetem, az én javaslatom az országnak minden jogát megvédi, programmom igazi tartalmának megfelel, a háromévi kitolásáért a közösségnek kellő egyenértéket tartalmaz, de én nem állítom azt, hogy ennek az egyezségnek anyagi részébe az országnak minden gazdasági érdeke a maga abszolút teljében biztosítva van. Ezen egyezségnek anyagi részében igenis igen sok konczesszió van téve Ausztriának is, beismerem, hiszen kompromisszum eredménye, a melynek rezultátumát nem is én eszközöltem, átvetKÉPvn. NAPLÓ. 1896—1901. XXIII. KÖTET. unius 22-én, csütörtökön. 05 tem a múlt kormányoknak fáradhatatatlan nagy munkája folytán a kiegyezés anyagi részét. (Mozgás a szélső baloldalon.) Azt sem vitatom, hogy az önálló vámterület úgy állítandó oda, mint a mely gyakorlatilag soha meg nem valósítható; nem csak a jogot tartottam fenn, én annak lehetőségét is elismerem, hogy kényszer esetében, a végső esetben ahhoz is nyúljunk, de azt vitatom, hogy a vámközösség az adott gazdasági és hitelviszonyok közt, a mely egészében nemcsak Magyarországnak gazdasági érdekeit védi. de Ausztriáéit is védi és biztosítja, talán jobban védi. Ezt én mind kijelentem, s mégis azt mondom, hogy az adott viszonyok közt úgy, a mint a helyzet áll, én határozottan — mert általánosságban is híve vagyok a vámközösségnek, — azt ezen szempontból is merem a t. háznak ajánlani. (Helyeslés a jobboldalon.) De, t. ház, most már át kell térnem azokra, a miket a vámterület absztrakt védelmén túlmenő fejtegetésekben támadólag hoztak fel ég hozott fel különösen Komjáthy Béla képviselő úr, (Halljuk! Halljuk!) a ki, valamint Kossuth Ferencz t. képviselőtársam is, ennél sokkal tovább ment, és azt mondta, hogy sérti ez a törvény nemcsak az ország függetlenségét, már tudniillik az általuk definiált függetlenséget, de sérti az 1867 : XII. törvényezikket is. Az én hitem szerint nem sérti, mert az, a mit önök vitatnak, — megengedem, jogos alapon, mert önök meggyőződése,— hogy az 1867 : XII. törvényezikk akár 58., akár 68. §-ából az következik, hogy, ha megszűnik a vámszövetség, okvetlenül fel kell állítani a külön vámterületet és a vámsorompókat, nézetem szerint nem áll. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Méltóztassanak ellenmondás nélkül meghallgatni; hiszen én is meghallgattam a t. képviselő urakat. (Halljuk! Halljuk!) Nem következik szükségszerííleg, csak következhetik, ha az ország akarja, ha az ország jónak látja. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon. Ellenmondás a szélső baloldalon.) És, t. ház, legyenek szívesek teljes figyelemmel elolvasni és összevetni azokat a szakaszokat, mit mond a 68. szakasz ? Az azt mondja, —-betéve tudom minden szavát, — hogy, ha nem sikerül a törvény 57—67. szakaszaiban elsorolt ügyekre vonatkozólag a megegyezés, akkor Magyarországnak minden e részben való joga sértetlen fennáll. Ez azt teszi, hogy, ha nem sikerül a vámügyekre, ha nem sikerül a fogyasztási ügyekre, ha nem sikerül a pénzlábra, a quótára az ott fensorolt szakaszokban egyességet kötni, Magyarországnak jogai sértetlenül fennállanak, tehát fennállnak a pénzlábra, fogyasztási adókra és a vámterületre is. Fennállnak jogai és kitagadja ezt? Erről a helyről., t. képviselőház, én nemcsak, hogy nem tagadom, hanem bele Írattam ennek a törvénynek 9