Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.
Ülésnapok - 1896-466
64 460. országos filés 1899. junta 22én, csütörtökön. hosszú időkig. Magyarországra megrázkódtatással, kárral járna. Ügy-e? Hát erről is szólok ! Az én nézetem szerint, az én aprecziáczióm szerint az a különbség, hogy Magyarországnak imminenter talán nagyobb kellemetlenséget és nálunk nagyobb rázkodtatást okozna, a mit azonban Magyarország utóbb — megengedem — hosszú időn át, de könnyebben kiheverne. Ausztria az imminens rázkodtatásokat könnyebben heverné ki, mert tőkegazdag, de állandóan károsulna, mert ipara számára elvesztené teljesen és örök időkre a magyar piaczot. (Általános élénk helyeslés.) De épen azért, mert így van a dolog, de part et d'autre, mindkét részre nézve, — látják, őszintén beszélek, — azért mondom, hogy becsületes, tisztességes, az igazi gazdasági érdeket számba vevő és a maga egészében kielégítő szerződést kötünk, akkor én preferálom a vámközösséget az ily egyezség alapján. (Élénk helyeslés jobb és baloldalon.) És preferálom különösen ez idő szerint. Necsak azt méltóztassék felvenni, a mit mindnyájan tudunk, hogy Magyarország gazdaságilag bizonyos visszaesésben van. Nem is leltet csodálni, mert a íöldmívelési érdekek nagyon sokat szenvedtek az utóbbi időben; hisz a búza ara, a filoxera, a sertésvész és nem tudom, mi mindenféle kalamitás eléggé motiválja ezt; mondom, nemcsak ezt veszem fel; veszem az egész Európa vámpolitikai helyzetét. (Halljuk! Halljuk!) És azt állítom, hogy az európai vámpolitikával szemben, a mely igenis az utolsó 10 év óta a iegpregnánsabban a nyers termények iránti védvámban talált kifejezést, minekünk az osztrák piaez kétségtelenül még becsesebb. Nekik is, de nekünk is. És nem szeretném, ha egykönynyen abba az izolált helyzetbe jutna Magyarország kereskedelmi-politikai ügyeiben, hogy mi elzárjuk magunkat nyugaton, és kelet felé nyissuk ki a kapukat. Mert legyenek kegyesek, igen tisztelt képviselőtársaim, Kossuth Ferencz és Komjáthy Béla t. képviselőtársam azt meggondolni, — a miről egészen megfeledkeznek, — hogy ha ipart nagyobb mértékben bírunk is fejleszteni, raiutáo azt az ipart oly homogenitással még sem lehet fejleszteni, hogy az Magyarországon egészen és minden készítményére nézve fejlődésével arányos fogyasztó közönségre találjon. Annak kivitelt is kellene biztosítani. Annak az iparnak kivitele pedig csak kelet felé mehet. És azért áll az, a mit mondtam, hogy könnyen izolált helyzetbe juthatunk, mert akkor kelet felé nyitni kell a kapukat. És a kereskedelmi szerződéseknél mindketten, Ausztria és Magyarország is együttesen jobban érvényesítik érdekeiket. Mert nagyobb terület előnyösebben szerződhetik De egyet elismerek, és ez az, a mit Kossuth Ferencz és Komjáthy Béla t. képviselőtársaim mondanak, hogy ez az egyezség és minden vámközösség egyben nagyon hátrányos Magyarországra nézve, abban, hogy iparfejlesztés tekintetében nem engedi meg azt, a mit különben az önálló vámterület alapján tenni lehetne. Ez kétséget nem szenved. (Igaz! Úgy van!) A mi iparunk egészen más mértékben fejlődnék az igaz, de azért nem lehetetlen az iparfejlesztés a vámközösséggel sem, mert az iparfejlesztésnek vannak módjai így is. Azok az iparok, a melyeknek meg vannak a maguk természetes előfeltételei, igenis, fejleszthetők vámközösség alapján is és jól konstruált külföldi szerződések védelme alatt, a mint az eredmények ez irányban némely iparágnál mutatják is. Polczner Jenő: De csak itt-ott! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát igenis, mondjuk, több ágában az iparnak. Itt felelek Komjáthy Béla t. képviselő úrnak, a ki azt mondta, hogy csak két ipart ismer Magyarországon, a mely fejlődött, és ezeket is agyonüti ez az egyezség: a malomipart és a petroíeum-ipart. A malomipart ez az egyezség nem fogja agyonütni. A malomiparnak bizonyos hátrányt az őrlési forgalom rendszerének átalakítása fog ugyan okozni, de ez nem egészen az önálló vámterületnek és a közös vámterületnek a kérdése, ez egy izolált gazdasági kérdés, a mely a maga merituma szerint ítélendő meg. Vannak, a kik ellenzik, vannak, a kik helyeslik; de ha be is hozzuk, — a mint be fogjuk hozni — nem tartok attól, hogy megöli a malomipart. Én a malomiparra nagy súlyt helyezek mezőgazdasági érdekből. Hiszem, hogy azt a hátrányt, a mely ebből a malomiparra háramlik, ellensúlyozó rendszabályokkal jóvá lehet tenni. (Helyeslés jobbról és a középen.) A másik a petroleum-ipar. Ez nagyon fontos ugyan, de mégse általános és tágabb ipart képez, Magyarországnak nem általános iparága, Komjáthy Béla t. képviselőtársam a, régi időkre nyúl vissza, midőn azt mondja, :hogy az a törvény a petroleum-ipart agyonüti. Nem, kérem, a mai árai mellett az orosz petróleumnak ez a törvény nem tesz különbséget. Ezen alapon sem tudna szubszisztálni úgy, a mint eddig szubszisztált, hanem más forrásokat kell keresni. Aquirál is ilyeneket Galieziában, keres Magyarországon is és a kormány mindent megtesz, hogy Magyarországon segítse a kutatásokat. De be tudnám bizonyítani, hogy a mai árai mellett az orosz petróleumnak a petroleum-ipar kétségtelenül szenved, és ezen árak miatt és nem az egyezség miatt szenved. Tovább ezen thémát nem akarom fejtegetni, — pedig szeretném, — mert ez nagyon messze vezetne; de egyet meg kell mondanom, azt, hogy beismerem, megvannak a külön vámterü-