Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-466

466. országos ülés 1899. Junlas 22-én, csfltőrtCkön. 63 tartva, biztosítva van és ki van domborítva. (Igaz ! Ügy van! a jobboldalon.) Nem megyek bele a részletekbe. Önök igen jól tudják, melyek ezen törvényjavaslatnak azon részei, az első bekezdéstől fogva végig. (Halljuk ! Halljuk ! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Abszolút mértekkel nem szabad mérni, mert az abszolut mérték, — egyességről lévén szó, — nem helyes mérték. Az az abszolut mérték a geometriában helyes, de egyezség megmérésénél nem helyes mérték. Hiszen az egyezség mindig kompromisszumot jelent, mindig fontos érdekeknek egymással való kiegyenlítését, kompenzálását, egyeztetését feltétlezi és annak az eredménye. Hát akkor abszolut mértékkel nem lehet mérni sem egyik, sem másik irányban. És azt hiszik az én t. képviselőtársaim, hogyha önök szerint az önálló vámterület esetében Ausztriával szerződnénk, — mert szerződni csak akarnánk, hiszen nem fognók magukat az esetben sem khinai falakkal elzárni, — (Helyeslés a szélső haloldalon.) azt hiszik, t. barátaim, hogy akkor az a szerződés, abszolút mértékkel mérve, minden érdeket, minden előnyt a maga abszolut teljességében biztosítana az országnak ? (Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Nem! Akkor is kompromisszumra kellene lépni, a mint nem is lehet máskép. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az természetes !) T. képviselőház! Csak az a kérdés, hogy az adott viszonyok között melyik egyezség vezet czélra, melyik egyezség adja meg ennek az országnak a stabil gazdasági fejlődést, és melyik megoldás védi a gazdasági érdekeink egyetemét? Ez a kérdés. Hát én erre is fogok reflektálni azokkal szemben, a miket Kossuth Ferencz és Komjáthy Béla t. képviselő társaim tegnap felhoztak és azt mondom, hogy igenis, nekünk, t. képviselőház, sok ellentétes érdekünk van Ausztriával gazdasági téren, de egyet nem lehet tagadni, és önök sem fogják: azt, hogy itt van két nagy faktor: egy nagy termelési terület és egy nagy fogyasztási terület, oda át is van egy nagy termelési terület és egy nagy fogyasztási terület. Odaát a termelési terület ipari, itt mezőgazdasági. A fogyasztási terület megvan mind a kettőnél. Kérdezem én, hogy habár van érdekellentét az iparfejlesztés terén, nem szorúl-e ez a két nagy terület a maga egyetemes érdekeiben arra, hogy egymást kiegészítse, hogy egymást kiegyenlítse? (Helyeslés a jobboldalon.) Önök igen keveset látszanak adni arra, amit ellenértékííl kapunk, pedig kapunk; önök csak azt mondják, hogy hiszen Magyarországba ennyit hoznak be Ausztriából, igaz, hogy Ausztriába is visznek annyit Magyarországból, de azt a piaezot megkapnók különben is, az nem ellenérték. Hát éu azt állítom, hogyha nem is teljes egyenérték, de igenis ellenérték. Komjáthy Béla t. képviselőtársam fáradságot vett magának e részben statisztikai adatokkal is szolgálni. Igaz, hogy ő nem sokat ad a statisztikára, a mint ő mondja és rögtön, hogy ezt bebizonyítsa ki is korrigálta, nem tudom milyen alapon, de kénytelen vagyok az ő számaival dolgozni. Azt mondja, mit ér az a piacE nekünk, hiszen a mi kivitelünk 540 milliót tett egyik esztendőben, talán 18964k évben. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Összes kitvitelünk az!) Hiszen rájövök. Kiviszünk Magyarországból összesen 540 milliót. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De nem Ausztriába!) Ne tessék attól tartani, hogy számokban tévedek, nagyon régi gyakorlatom van ebben. Prius fui, fájdalom, e részben. Kivitelünk tehát 540 milliót tett, ebből 79 százalék esik Ausztriára és rögtön kiszámítja a 75 százalékot és helyesen számítja ki. De mégis azt mondja, hogy a mi kivitelünk oda 235 millió. Nem tudom, hogyan hozza ki a 235 milliót, mikor 540-nek 75 százaléka nem 235, hanem 405. Annak a piaeznak ránk nézve meg van a maga jelentősége, mert 1894-ben összesen 562 millió kivitelünkből Ausztriára esik 391 millió. 1895-ben 504 millió kivitelünkből Ausztriára esik 379 millió; 1896-ban 544 millióból Ausztriára esik 405 millió. Pedig ez a 405 millió túlnyomó nagy részben csoportonként az őstermelésre esik, és pedig a gabona, állatok, állati termékek és italok csoportjára. Hát, t. képviselőház, ebben van a mi ellenértékünk. igaz, hogy Ausztria még többet hoz be, nem tagadom ezt; Ausztria igaz

? 1894-ben a maga egész exportjából: 540 millióból 425 milliót Magyarországba hozott, 1895-ben 543 millióból 427 milliót és 1896-ban 548 milliónyi kiviteléből 429 milliót hozott Magyarországba. Ez, t. képviselőház, igaz, ez csak azt bizonyítja, hogy nekünk talán, (Mozgás a szélsőbalon.) t. képviselőház, bevallom ismét egész őszintén, nem is »talán,« ezt is megmondom és mindig megmondom utolsó gondolatomat, mondom tehát, hogy Ausztriának és az osztrák iparnak nagyobb érdekében van, hogy megtartsa a magyar piaezot, a mely legnagyobb fogyasztója és védelemben is részesíti. (Általános élénk helyeslés.) De az, hogy az osztrák ipar életkérdése a vámközösség azért nem teszi kétségessé és nem szünteti meg a mi érdekünket, a mi abban van, hogy megkapjuk nyersterményeink számára azt a fogyasztási piaezot, a mely piacz itt van a közelben, a hová könynyen eljuthatunk, a mikor máshová igen nehezen, mindenesetre nehezebben juthatunk. (Igaz ! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) Ausztriának az önálló vámterület nagyobb kárt tenne, elismerem, Ausztriának ipara nem tudna hová menni