Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-466

62 46a. országos' ülés 1899. jnidus 22-én, csütörtökön. zati és törvényhozási önállóságát mi ez időszerűit kielégítőnek tartjuk, — abba a programúiba beleillik esetleg, de csak azon esetben, ha rá lenne az ország kényszerítve, a külön vámterület is, de ennek a proprammnak elsősorban a vámszövetség és a vámközösség a következése, ha azt jó, helyes és az ország gazdasági érdekeit biztosító alapokon meg lehet kötni. (Helyeslés jobbfelól. Mozgás a szélső baloldalon.) De amabba a programúiba —. az önökébe — csakugyan nem illik bele a vámközösség, nem illik bele a vámszövetség. Ezt én elismerem, és mégis azt állítom, hogy nem helyes felállítása a kérdésnek az, ha a kérdés csupán politikai szempontokból motiváltatik, és hogyha túlnyomólag politikai szempontok vitetnek ütközetbe azon kérdésben, hogy a vámközösség, vagy az önálló vámterület kérdése, habár politikai vonatkozásait elismerem, sőt vitatom, elsősorban gazdasági kérdés. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És hogy mennyire igazam van, bizonyítják t. képviselőtársaim maguk is, a kik bár elsősorban politikai motívumokkal, de ezekkel röviden, aztán másodsorban s túlnyomólag és kimerítőleg és hosszasan gazdasági motívumokkal érvelnek akkor, midőn az önálló vámterületet ajánlják e háznak. És ez nem is lehet máskép. Egy ország gazdasági életét, egy ország összes gazdasági kérdéseit a maguk egészében s az egész vonalon politikai szempontokból nem lehet és nem szabad elbírálni. Nincs az a politikai bölcseség, nincs az a politikailag helyes thézis, a mely eltűrje, hogyha egy ország gazdasági kérdéseinek megoldását gazdasági szempontokból nem lehet motiválni, hogy azt tisztán csak politikai szempontokkal indokolják. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem lehet semmiféle politikai programmnak következéseképen egyik, vagy másik tételt félállítani. Az ország gazdasági életének egyeteme, ezen gazdasági élet egyetemének összes vonatkozásai és kérdései, és azok kellő méltatása az, a mi döntő szempont és azért — nem mondom, hogy szándékosan teszik, de önkénytelenül idejutnak azok, a kik kizárólag politikai szempontokból Ítélik meg és bírálják meg a kérdést, — nem helyesen állítják fel a tételt, mert én azt hiszem, hogy a kérdés önök részéről nincsen helyesen felállítva. Önök posztulátumként követelik az önálló vámterületet és követelik mint czélt, pedig, t. ház, az Önálló vámterület, vagy a közös vámterület nem önczél magában, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) a czél a gazdasági berendezkedés. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Az, hogy legyen-e vámszövetség, legyen-e önálló vámteriilet, csupán módja ennek a gazdasági berendezkedésnek; a megítélés tárgyát az képezi, hogy melyik mód és melyik forma helyesebb, melyik biztosítja az országnak gazdasági érdekeit az adott gazdasági pénzügyi és hitelviszonyok között jobban, vagy kevésbbé jól. Azért, t. képviselőház, én ezen az eszmemeneten indulok el. Nem fogom tételenként sorba venni azokat, a miket mondottak, hiszen akkor több óráig kellene a t. ház figyelmét igénybe vennem, (Halljuk! Halljuk!) de csopoiiosítani fogom lényegét mindazoknak, a mik mondattak, és a mennyire csak tőlem telik, azok ellen küzdeni fogok, megadom rá a választ, és megkísértem ellene állítani az én argumentumaimat azoknak, a miket hallottam (Helyeslés. Halljuk! Halljuk !) T, képviselőház ! Önök feltétlenül követelik az önálló vámterületet. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Igen!) Igen, azt mondom én is, hogy feltétlenül kívánják. Megrajzolják ennek az önálló vámterületnek az előnyeit, fényesen és csillogó képekkel, és én azt nem is veszem rossz néven. Értem és nagyrabecsűlöm azt a rajongást a teljesen, abszolúte független Magyarország iránt, a mint önök kívánják, a mely önöket vezérli. Ez varázsol önök elé ezen a téren is csillogó képeket, de az arra való törekvésben, hogy az önálló vámterületnek előnyeit minél szebb színekben fessék, megfeledkeznek a t. képviselő urak az éremnek másik, oldaláról, megfeledkeznek a rideg valóság sok oly momentumáról, a mely, ha híven akarjuk festeni a képet, szintén odavaló, mert árnyékként és háttérként követi azokat a csillogó szinű képeket. Egyoldalú a kiindulási pont, én azt hiszem, hogy mint igen sok kérdésben, talán minden kérdésben, itt is a középúton van az igazság. (Halljuk! Halljuk!) Az önálló vámterület nem az az Eldorádó, a milyennek azt kifestette Komjáthy Béla t. képviselő úr, a mint arra rámutatott Kossuth Ferencz igen tisztelt barátom, és rámutatott az előttem szólott t. képviselő úr. Nem! Viszont az sem áll, hogy az önálló vámterület, — ha ahhoz hozzányúlni kényszerülnénk, — az ország veszedelme volna. (Élénk helyeslés jobbés balfelöl.) Lehetnek végső esetek arra, hogy az országnak ezen jogát gyakorlatilag élővé tdgye az ország, ha abba a kényszerhelyzetbe jön, és a törvényhozás minden faktora ezt elhatározná az ország gazdasági érdeke szempontjából. Vannak módok arra is, hogy a beálló hátrányok és rázkódtatások itt is, ott is enyhíttessenek. Középen van itt is az igazság. Azért ezt a jogot, a mely a nemzet törvénykönyvében benne van, feladni és meggyengíteni nem szabad soha, sőt biztosítani kell, a mint ebben a törvényjavaslatban is, — öntudattal el merem mondani, — ez a jog se nincs elhomályosítva, se nincs eltakarva, se nincs meggyengítve, hanem ez a jog megvan