Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-465

52 465. országos ülée 1899. hogy stabil viszonyokat teremtsünk. Ausztria is azt mondhatja nem akarok rövid időre szerződéstkötni. Mondhatja esetleg akülállam: kötünk ugyan négy évre is szerződést de oly árt szabhat, mely Magyarország közgazdaságát megrontja. Előállhat az az eset, hogy jó szerződést lehetne kötni a külfölddel, de csak hosszabb időre, természetes, hogy ezt meg nekünk nem lehetne a javaslat szerint elfogadni. Erre az intézkedésre tehát, mit vívmányként állítottak fel, nincs szükség. Minek azt kimondani, hogy a mit akarok tenni 1904-ben, meg kell azt tenni. Megköthetjük ma magunkat arra, hogy 1907-en túl nem kötünk szerződést, holnap arra, hogy 1917-en túl, holnapután meg azt mondhatjuk, hogy csak 1906 közepén kötünk szerződést. Nincs ebben semmi biztosíték. Ezt komolynak venni nem lehet. Ez az egész kikötés csak arra való, hogy lehessen valami olyant állítani, a mi sokak előtt mint valami előny tűnjék fel. Nem lesz ez soha végrehajtva, sőt ha végrehajtásra kerülne, mondják, meg fogjuk mi ezt változtatni. Ne vegye rossz néven az igen tisztelt kormányelnök úr, de nekem hitem és meggyőződésem, hogyha ez a kormány lesz akkor is, akkor ez a kormány, hogyha más kormány lesz, akkor az a kormány fogja a megváltoztatást proponálni. A mikor elkövetkezik annak az ideje, hogy a törvényt végrehajtsák, akkor elő fognak állani és bebizonyítják, hogy Magyarországnak e joggal élnie nem szabad. Hiszen nem új dolog lesz ez, példák egész özöne van előttünk mikor így jártak el. Nézzük csak maguk atapéldákat. A törvény értelmében 1897-ben nem jővén létre a vámegyezség, előállott a jog és kötelesség az önálló gazdasági berendezésre. Mit tett a kormány? Bebizonyította, hogy az csak jog, és azzal a joggal akkor is élünk, ha az önállóságot nem léptetjük életbe. Igenis azt mondták, a jog akkor is jog, hogyha azt nem érvényesítjük ; mert akkor is megmarad a nemzetnek a hozzá való joga. Ez volt az okoskodás. Midőn 1897. év végén nem volt törvény, mely Ausztriát és Magyarországot vám- és kereskedelmi téren összekötötte volna, ^s előállott újból nemcsak az 1867: XII. törrényczikk rendelkezése, de ősi jogunk is, hogy mint önálló állam rendezzük be magunkat, mi történt? Az akkori kormány, és pedig megkérdezésünk nélkül — és ez is mutatja, hogy mennyire respektáljuk itt a törvényt, — 1897. deezember 24-én átiratot ír az osztrák kormányhoz, , hogy a közgazdasági eddigi állapotot közigazgatásilag fentartja, és 1897. deezember 31-én egyszerijén megegyezett az osztrák-magyar bankkal. Ott volt az eset, mikor az első provizóriumi törvény tárgyaltatott. Mindig azt mondták, hogy több provizórium nem lehet. Nem tudom, itt van-e Enyedi Lukács t. képviselőtársam, a ki Dorozsjunius 21-éu, szerdán. mára is elment ezt hirdetni, hogy több provizórium nem lehet. Kubik Bélai Bánffy is azt mondta! Komjáthy Béla: Bánffy is azt mondta itt a házban. A pénzügyi bizottságban azonban, mikor kérdeztem tőle, igaz-e, hogy több provizórium nem lesz, azt felelte: kész provizóriumot provizóriumra alkotni, de abba soha bele nem megy, hogy Magyarország az önálló vámterületet felállítsa. Nincs arra eset, hogy Bécsben önálló jogunk érvényesítését valaha megengedjék. Feljegyeztem itt magamnak egész tömegét azoknak, a mikben élő jogunk mindig meg volt, de sohasem érvényesítettük. Nem akarok hosszas lenni, de tény, hogyha jogaink érvényesítéséről vau szó, mindig előállanak és azt mondják, hogy vigyázzunk Magyarország érdekeire, nekünk stabilitásra van szükségünk, nekünk a bonyodalmakat nem szabad keresnünk, nekünk igyekeznünk kell arra, hogy a mostani állapotok megmaradjanak, hogy Magyarország jövője biztosítva legyen, nekünk nem szabad ugrást tennünk, nekünk ugrás nem kell, nekünk csak szép, lassú munkálkodás áll érdekünkben. Majd 1904 ben is azt fogja mondani a kormány : Hát te Magyarország vámháborúba akarsz menni az egész világgal ? Vámháborút akarsz Németországgal, Olaszországgal, Oroszországgal, stb.? Hiszen megvan a jog, itt van a törvényben. Fentartottuk elhatározási jogunkat, de ezzel a joggal csak arra kell törekednünk, hogy a létező helyzetet továbbra is fentartsuk és megerősítsük. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Egy nagyon lényeges másik biztosíték a t. miniszterelnök úr előadása szerint az, hogy: kikötöttük, miszerint mindkét államnak jogában áll a lejárattal biró kereskedelmi szerződések felmondását azon módon követelni, a mint azt a törvény elrendelte, a lejárati határidővel nem biró kereskedelmi szerződések pedig a két állam bármelyikének kívánságára az 1893. évre felmondandók. Hát, t. miniszterelnök úr, valami új az, a mit Bécsből tetszett hozni ajándékba és nem volt az mindig úgy? Engedelmet kérek, eddig mindig azt hittem, hogy mi csakugyan jogász-nemzet vagyunk; de ha így beszélünk, akkor ez a hiedelmem megváltozik. Ismerjük a kereskedelmi szerződéseket, a melyeket Ausz'cria és Magyarország kötött, Hogyan szólnak? Van közöttük több, melyek ágynevezett naptári lejáratra szóló szerződések, mint a milyent például Belgiummal, Oroszországgal, Olaszországgal és Sveiczczal kötöttünk, ezek mind 1903-ban lejárnak. Itt vau még az Egyij3tommaí kötött szerződés, mely 1901-ben jár le, és a melyet ha meg akarjuk újítani, persze, a mostani egyezség alapján csak a két állam nevében foghatjuk megtehetni. Mi van ezekben a szerződésekben? Úgy szólnak,