Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-465

4G6. országos ülés 1889. június 21-én, Szerdám gj és így daczára a tett Ígéreteknek, megalkottatok az 1898 : IV. törvényczikk, tudniillik a második provizórium. Időkc'zben, a második provizórium megalkotása elő'tt még Magyarországon is megszűnt a békés tárgyalás lehetősége, és pedig azért, mert az országnak tudomása volt egy olyan tényről, egy olyan cselekményről, a mely ellen nem lehetett elég erősen tiltakoznunk, a mely ellen minden fegyver a világon meg volt engedve. Midőü óriássá nőtt a felháborodás a volt kormány egyik, hitem és meggyőződésem szerint hazaellenes cselekménye miatt, akkor a mostani kormány vette át a hatalmat. Ez év márczius 1-én foglalta el helyét az új kormány és azt mondta a mostani kormány elnök : A kormány a gazdasági kérdéseket 1903-ig, esetleg 1904-ig szabályozó törvényjavaslatot fog a t. ház elé terjeszteni, a melyben felveendő lesz az önálló vámteriilet jogi állapota és a kereskedelmi szerződéseink megkötésének módjára vonatkozó diszpoziczió. Hozzátette azonban, hogy a törvényjavaslat, a melyet még a volt kormány nyújtott be, egészében megmarad, és magyarázatul felemlítette azt, hogy 1903 ig azért akarja ezen állapotot fentartani, mert a külföldi szerződések akkor járnak le, már pedig nem lehet Magyarországot védtelenül és megint abban a helyzetben Nagyni, a melyben eddig mindig volt, hogy ily alkalommal, mikor külföldi szerződéseket köt, saját érdekét meg ne óvhassa. Szokás szerint, mikor ez a nyilatkozat köztudomásra jutott, Bécsben megint kötözködni kezdtek, megint más és más igényekkel, követelésekkel és tagadásokkal állottak elő jogainkat illetőleg. Hosszas vajúdás után, megteremtetett azon javaslat, a mely most előttünk tárgyalás alatt van. Ennek a javaslatnak a miniszterelnöki beköszöntő beszéd programmja szerint tartalmaznia kell először az önálló vámterület jogi állapotának kifejezését, másodszor tartalmaznia kell a nemzetközi szerződések kötésére vonatkozó részt, és a lejáratának 1903-ban kell lenni. Több változás a programm szerint a javaslatban nem lehet. Nézzük, így van-e? Előre kell bocsátanom azt, — hogy kevesebb megvitatandó legyen, — hogy igenis benne van először jogi állapot, benne van a kereskedelmi szerződések megkötésének módja, s továbbá benue van még egy: az adóvisszatérésekre és a kiviteli jutalmakra vonatkozó rész. Ezek konstatálása után térjünk arra, hogy vájjon az a javaslat, a melyet annyira kidicsért, t. barátom, az előadó úr, eltér-e, vagy nem a programúitól, és másodszor nem tér-e el a programm által biztosított kiegyezési javaslattól? Mindenek előtt a határidő 1903 helyett 1907-ig kitolatott, és azt mondja az igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy daczára annak, hogy 1907-ig kitolatott a határidő, az alapeszme mégis meg van mentve, a mely az ő ígéretének alapját képezte. A kereskedelmi szerződések akkor járnak le, mikor a javaslat által teremtendő állapotok megszűnnek, mert kimoudatik a magyar törvényben, hogy 1907 túli időre kereskedelmi szerződést kötni nem lehet. Nemcsak ezzel, hanem két más tétel felállításával is bizonyítani akarja a kormány azt, hogy az alapgondolat nem változott meg. Az egyik tétel az, a mint már mondtam, hogy 1907-en túl kereskedelmi szerződést kötni nem lehet. A másik, hogy ki van kötve az országnak azon joga, hogy a lejárattal biró szerződéseket önönmaga saját elhatározásából felmondhassa. A lejárattal nem biró szerződések tekintetében pedig ki lett mondva, hogy az orBzág kívánságára 1903-ban felmondandók és harmadszor világosan ki van kötve, hogy a kitlfödi szerződések tárgyalása előtt az autonóm vámtarifa újjal helyetesítendő, Mikor az igen tisztelt mitnszterelnök úr ezeket a képviselőházban bejelentette, — nem megrovásképen, hanem csak tényképen hozom fel, — a ház minden oldaláról az elismerésnek, a beleegyezésnek hangja hangozott fel. Igaz ugyan, t. képviselőház, furcsa volt az, hogy ilyen nagy kérdés felett azt kívánta a kormány a képviselőház minden pártjától, hogy egy hallásra ítéljen. Véges emberi elmémmel meg sem foghatom, miért kellett titkolni a képviselőház előtt ezen javaslatot, a mikor úgyis határoznia kell felette, és miért kellett titkolni a magyar nemzet előtt, a melynek az egész alkudozás a bőrére ment? Én azt hiszem, hogy talán szükség volt a meggondolást kizáró véleménynyilvánításra, hogy az előkészített ünnepi hangulatot semmi meg ne zavarja. Volt is sokban és bennem is érzék, a kik pedig elragadtatva nem voltunk, hogy a hangulatot megrontani ne igyekezzünk. Azonban a pénzügyi bizottságba már a magam részéről kötelességet véltem teljesíteni, mikor meggyőződésemnek egész nyíltan kifejezést adtam. Nézzük ezt a három biztosítékot, a mit a miniszterelnök úr felhozott arra nézve, hogy tudniillik az alapgongolat nem változott, hogy ez úgy van-e? És abban lehet-e bizni, igen vagy nem? Az első az, hogy 1907-en túl kereskedelmi szerződéseket nem kötünk. Már Kossuth Ferencz felhozta előbbi beszédében, hogy ez nem mitőlünk függ. Azon hatalommal nem rendelkezik Magyarország, hogy ő szabja meg egy külállaninak, hogy mennyi évre kössön szerződést. Az ő akaratukkal is számolunk kell? Megtörténhet, hogy külállamok nem egyeznek bele aa 1907-ig terjedő kötésekbe, azt mondják, nekünk is a stabilitásra nagy szükségünk van és azt mondják, hogy négy esztendő nem elegendő 7*