Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.
Ülésnapok - 1896-465
50 465. országos ülés 1899. juníni 21-én, szerdán. szemben mindig egy fejlettebb iparral, a mely bennünket elnyom, milliók állanának rendelkezésünkre, a melyek ezélszerü és helyes felhasználásával meg lehetne teremteni a jövő Magyarországot. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Hát ha még számításba vesszük, hogy önálló berendezkedés esetén pénzügyi vámunk is micsoda lendületet adna az ország bevételeinek! Ebből képesek volnánk sok szegényt kielégíteni. Az egyenes adókat leszállíthatnék és képesek volnánk ezen összeg felhasználásával nemcsak iparunkat megteremteni, de kivételünket is odairányítani, a hova akarjuk. (Helyeslés a szélső hátoldalon.) Önálló berendezkedés nélkül magyar kereskedelmi politikáról, magyar külkereskedelemről beszélni nem lehet. Nagyon hosszúra terjeszkednénk, ha be akarnám bizonyítani azt a különbséget, a mely a mi érdekünk és Ausztria érdeke közt létezik. Van-e okos ember széles e világon, a ki tudományos meggyőződésének és igazságszeretetének egész erejével azt merné állítani, hogy két államnak, a melyek oly ellentétes érdekfíek, teljesen meg lehetne óvni közösség alapján közgazdasági és kereskedelmi érdekeit és oly szerződést lehessen ez alapon kötni a külállamokkal, a melyben kiegyenlítést találjanak ágy Magyarország, mint Ausztriának az érdekei. A legloyalisabb alapon való külkereskedelmi szerződés is árt nekünk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A mely perezben úgy kötjük meg a külkereskedelmi szerződéseket, hogy mi felszabadulunk és nem leszünk egyedüli piacza az osztrák iparnak; ebben a perezben Ausztria nem exisztálhat. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Ilyet kötni tehát nem lehet. Ha másat kötünk, az nekünk árt. Itt vannak a most lejárandó szerződések. A kik a dologgal komolyan és mélyebben foglalkoznak, tudják, mi azoknak az eredménye. Épen azon terményekben, — hivatkozom arra, a kik gazdaemberek, — a melyekben mi a piaezot keressük, behozatalunk évről-évre szaporodik és kivitelünk évről-évre csökken. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Nekünk tehát, a kik a magyar fajért lelkesülünk, feladatunk, törekvésünk csak az lehet, hogy önálló gazdasági berendezéssel bírjunk; s én meg vagyok arról győződve, hogy ennek a pártnak nincsen egyetlenegy tagja sem, a ki bármilyen okokból nem azt vallaná, a mit én vallok. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Félek is egy kissé, hogy megrovásnak teszem ki magamat azzal, hogy ilyen hosszasan veszem igénybe a t. ház idejét, (Halljuk! Halljuk!) de méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy engemet kizárólag — lehet, tévedek, emberi dolog, —- az a meggyőződés vezet, hogy hallgassuk ki egymást; mondja el nyíltan kiki véleményét, mérjük szembe az okokat, ne legyen elhintve közöttünk a gyűlölködésnek magva, azért, mert megmondjuk véleményünket. Álljunk ellent azon egyik, vagy másik oldalról jövő terrorizmusnak, mely a szabadszólást akadályozza. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Én, t. ház, régebben vagyok azon szerencsés helyzetben, hogy a nép bizalma folytán e parlamentben szót emelhetnek: hivatkozhatom összes eddigi működésemre; ha néha talán erős is voltam; ha néha támadtam is, vagy talán az ellenkező' dolgok színezésében, mert nem voltam eléggé fegyelmezett eszíí ember, túl is mentem a határon, de soha életemben senki inteneziójának és törekvéseinek nemességét meg nem tagadtam. De viszont, engedelmet kérek, azzal nem tartoztam soha senkinek, hogy figyelmi okokból annak rosszaságát, a mit rossznak tartok s annak helytelenségét, a mit helytelennek tartok, ki ne mondjam. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Az ország két táborra oszlott. Az egyik tábor az, amelynek szószólóját, barátom, az előadó úr volt ma, a másik tábor pedig az, a mely közgazdászati berendezésünk önállóságát kivánja. Az a tábor győztes, a mely mellett ma az előadó úr felszólalt. A kormány és az országgyűlés többsége odahajolt, már akkor, midőn mi az elmúlt vámszöveíség ideje alatt fájdalmunknak adtunk kifejezést a felett, hogy az bennünket mennyire hátrányos helyzetbe juttat, nem volt reményünk arra, hogy elveinket ezúttal is győzelemre vinni képesek leszünk, mert tudtuk, hogy a vezető többség uralma megmarad. Hogy tárgyilagosan bírálhassuk az időközben létrejött alkotásokat és az elfoglalt álláspontokat, engedje meg a t ház, hogy egy kis történelmi képet vázoljak arról, hogy mi történt azóta, hogy a vámszövetség felmondatott. (Halljuk!) A vámszövetség 1896. évi deczember 31-én felmondatott, . . . (Mozgás és zaj jobbfelől.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Kubik Béla: Ejnye, de megindult a börze ! (Felkiáltások a szélső haloldalon: osztálysorsjáték !) Komjáthy Bélai Minthogy a Tagszövetség lejártáig, 1897. deczember 31-éig, nem jött létre egyezség Ausztria és Magyarország között, megalkottatott az 1898 : I. törvényezikk az első provizórium, a mely az önálló törvényes intézkedési jog alapján elrendelte az állapot fentartását. Az állapot fentartása közben sikerült az egyezség. Endrei Gyula S Az a Pulszky-formula volt! Derültség. Komjáthy Béla: 1898. április 8-án benyújtatott a Badeni-féle egyezség; ez azonban az osztrák viszonyok között nem volt tárgyalható,
