Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-465

50 465. országos ülés 1899. juníni 21-én, szerdán. szemben mindig egy fejlettebb iparral, a mely bennünket elnyom, milliók állanának rendelke­zésünkre, a melyek ezélszerü és helyes fel­használásával meg lehetne teremteni a jövő Magyarországot. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Hát ha még számításba vesszük, hogy önálló be­rendezkedés esetén pénzügyi vámunk is micsoda lendületet adna az ország bevételeinek! Ebből képesek volnánk sok szegényt kielégíteni. Az egyenes adókat leszállíthatnék és képesek vol­nánk ezen összeg felhasználásával nemcsak ipa­runkat megteremteni, de kivételünket is oda­irányítani, a hova akarjuk. (Helyeslés a szélső hátoldalon.) Önálló berendezkedés nélkül magyar keres­kedelmi politikáról, magyar külkereskedelemről beszélni nem lehet. Nagyon hosszúra terjeszked­nénk, ha be akarnám bizonyítani azt a különb­séget, a mely a mi érdekünk és Ausztria érdeke közt létezik. Van-e okos ember széles e világon, a ki tudományos meggyőződésének és igazság­szeretetének egész erejével azt merné állítani, hogy két államnak, a melyek oly ellentétes érdekfíek, teljesen meg lehetne óvni közösség alapján közgazdasági és kereskedelmi érdekeit és oly szerződést lehessen ez alapon kötni a külállamokkal, a melyben kiegyenlítést találja­nak ágy Magyarország, mint Ausztriának az érdekei. A legloyalisabb alapon való külkeres­kedelmi szerződés is árt nekünk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A mely perezben úgy kötjük meg a külkereskedelmi szerződéseket, hogy mi felszabadulunk és nem leszünk egyedüli piacza az osztrák iparnak; ebben a perezben Ausztria nem exisztálhat. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Ilyet kötni tehát nem lehet. Ha másat kötünk, az nekünk árt. Itt vannak a most lejárandó szer­ződések. A kik a dologgal komolyan és mélyeb­ben foglalkoznak, tudják, mi azoknak az ered­ménye. Épen azon terményekben, — hivatko­zom arra, a kik gazdaemberek, — a melyekben mi a piaezot keressük, behozatalunk évről-évre szaporodik és kivitelünk évről-évre csökken. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Nekünk tehát, a kik a magyar fajért lelke­sülünk, feladatunk, törekvésünk csak az lehet, hogy önálló gazdasági berendezéssel bírjunk; s én meg vagyok arról győződve, hogy ennek a pártnak nincsen egyetlenegy tagja sem, a ki bármilyen okokból nem azt vallaná, a mit én vallok. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Félek is egy kissé, hogy megrovásnak teszem ki magamat azzal, hogy ilyen hosszasan veszem igénybe a t. ház idejét, (Halljuk! Halljuk!) de méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy engemet kizárólag — lehet, tévedek, emberi dolog, —- az a meggyőződés vezet, hogy hall­gassuk ki egymást; mondja el nyíltan kiki véle­ményét, mérjük szembe az okokat, ne legyen elhintve közöttünk a gyűlölködésnek magva, azért, mert megmondjuk véleményünket. Álljunk ellent azon egyik, vagy másik oldalról jövő terrorizmusnak, mely a szabadszólást akadályozza. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Én, t. ház, régebben vagyok azon szeren­csés helyzetben, hogy a nép bizalma folytán e parlamentben szót emelhetnek: hivatkozhatom összes eddigi működésemre; ha néha talán erős is voltam; ha néha támadtam is, vagy talán az ellenkező' dolgok színezésében, mert nem voltam eléggé fegyelmezett eszíí ember, túl is mentem a határon, de soha életemben senki inteneziójá­nak és törekvéseinek nemességét meg nem tagad­tam. De viszont, engedelmet kérek, azzal nem tartoztam soha senkinek, hogy figyelmi okokból annak rosszaságát, a mit rossznak tartok s annak helytelenségét, a mit helytelennek tartok, ki ne mondjam. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Az ország két táborra oszlott. Az egyik tábor az, amelynek szószólóját, barátom, az előadó úr volt ma, a másik tábor pedig az, a mely közgazdászati berendezésünk önállósá­gát kivánja. Az a tábor győztes, a mely mel­lett ma az előadó úr felszólalt. A kormány és az országgyűlés többsége odahajolt, már akkor, midőn mi az elmúlt vámszöveíség ideje alatt fájdal­munknak adtunk kifejezést a felett, hogy az bennünket mennyire hátrányos helyzetbe juttat, nem volt reményünk arra, hogy elveinket ezúttal is győzelemre vinni képesek leszünk, mert tudtuk, hogy a vezető többség uralma megmarad. Hogy tárgyilagosan bírálhassuk az időköz­ben létrejött alkotásokat és az elfoglalt állás­pontokat, engedje meg a t ház, hogy egy kis történelmi képet vázoljak arról, hogy mi tör­tént azóta, hogy a vámszövetség felmondatott. (Halljuk!) A vámszövetség 1896. évi deczember 31-én felmondatott, . . . (Mozgás és zaj jobbfelől.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Kubik Béla: Ejnye, de megindult a börze ! (Felkiáltások a szélső haloldalon: osztálysorsjáték !) Komjáthy Bélai Minthogy a Tagszövet­ség lejártáig, 1897. deczember 31-éig, nem jött létre egyezség Ausztria és Magyarország között, megalkottatott az 1898 : I. törvényezikk az első provizórium, a mely az önálló törvényes intézkedési jog alapján elrendelte az állapot fen­tartását. Az állapot fentartása közben sikerült az egyezség. Endrei Gyula S Az a Pulszky-formula volt! Derültség. Komjáthy Béla: 1898. április 8-án benyúj­tatott a Badeni-féle egyezség; ez azonban az osztrák viszonyok között nem volt tárgyalható,

Next

/
Oldalképek
Tartalom