Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-465

44 465. országos ülés 1899. jnnius 21-én, szerdán. színen levő politikusokat vezette, az volt, hogy ezt az állámjogi viszonyt megkell teremtenünk, mert az bennünket véd, enged élni, és megerősít a jövőre. A történelemből azonban, fájdalom, azt tapasztaljuk, hogy összes erőinket, ellenállási képességünket, és minden erőt, ami rendelkezésünkreállt, nem az alkotásra, csakis a védő elleni védelemre kellett fordítanunk; úgy, hogy hosszú századokon keresztül nagy csodálatraméltó munkálatot teljesített ez az ország már avval, hogy megmaradt. (Tetszés a szélsőbalon.) De ezen küzdelemből, ha talán van is megnyugvás arra nézve, hogy sokan kötelességüket teljesítették, ténykép domborodik ki az, hogy a magyar kérdés, a mely pedig azelőtt Európában hatalmas volt, letűnt a föld sziliéről. Magyar kérdés sokáig nem volt. Igazán csoda, hogy vagyunk. Az 1848-iki nagy eseményeknek kellett jönni, hogy a magyar kérdés iijra felszínre vetessék, és az abszolutizmus korában való erős kitárta suuk, passzivitásunk és hazaszeretetünk volt az, a mely a magyar kérdést ébrenlétben tartotta. Az 1867-iki alkotás, a melyet ez a párt mindig perhorreszkált és perhorreszkálni fog, nem vette le ugyan a színről a magyar kérdést, csak elhomályosította. Megadta a törvény a lehető séget arra nézve, hogy a magyar kérdést megint felszínre hozzuk, hogy a magyar kérdés életet követeljen és érvényesülni igyekezzék. És mi lett a következmény ? Az, hogy Magarország ma megint csak mint egy birodalomnak egyik része van a nagy világ előtt, Magyarországot mint önálló államot a külvilág nem ismeri. És ennek egyik oka, t. ház, csak az, hogy Magyarország sem a saját jogai védelmében, sem a más sok jogainak elismerésében tényezőképen nem szerepelhet. (Felkiáltások a szélső haloldalon: Úgy van! Úgy van!) Az az állam, mely nem bir azzal a joggal, hatalommal és erővel, hogy a saját érdekeit odaállítsa mások érdekeivel szemben és azoknak kielégítésére hatalommal is bírjon, magának jogai szempontjából erőt is vindikáljon, az az események szerint még élhet, tenghet, de annak az államnak jövője nincs és nem lehet. T. ház ! Minden állam, mely élni akar, mely az önállóságra fektet valamit, minden alkalmat megragad arra, hogy a külhatalmakkal szemben mint erő jelentkezzék. Hiszen csak egy példára hívom fe] a t. ház figyelmét. Itt van Románia, a melyről tudjuk azt, hogy mint alárendelt állama Törökországnak még kereskedelmi szerződéseket sem köthetett. Emlékszünk vissza arra, hogy mikor 1862-ben megkötöítük Törökországgal a szerződést, az bizonyos szempontból Romániát is lenyűgözte, mert a statusquót a mit a passorviczi és karloviczi békekötések teremtenek megreá oktrojálta. Tudjuk, milyen kitartó, erős és lázas munkásságot fejtett ki épen a vám és kereskedelem terén Románia azért, hogy ő a nagy világgal szemben mint tényező szerepeljen. Oda törekedett — ha kell, tudjon kellemetleu is lenni egyik vagy másik államnak, s ezáltal elérje, hogy az kénytelen legyen vele számolni, az ő törekvéseit előmozdítani, hogy vele, mint külön szerződő féllel csináljon egyezséget. Vájjon nem jut-e eszünkbe, nem emlékezünk-e mindnyájan arra, hogy akkor azután mikor Romániának a he- és kiviteli vámban 3°/o-ot kellett volna szedni, azt fölemelte 5°/o-ra? Visszaemlékezhetünk arra is, hogy mikor a hatalmak elhatározták, hogy milyen érdekalapon legyenek a vámok kiszámítva, akkor Romániának volt bátorsága és ereje oly autonóm vámtörvényt állapítani meg, melyet miaden állam és hatalom, mely oda tendált, hogy Romániával kereskedést folytasson, megérezte. Bekövetkezett az, hogy Európa számolt Romániával. Igyekezett az Ő függetlenségi törekvéseit előmozdítani és tényleg már 1872-ben Románia az egész világgal szerződési viszonyba lépett. T. ház! Nekünk mind erre különösen kell emlékeznünk. Vannak itt erdélyi barátaink, tudják, hogy mennyire ment akkor bátorságában Románia, hogy külön pátens nélkül még az erdélyi fuvarosoknak sem engedte meg bemehetést, hanem az egyéni beköltözést is bizonyos vagyoni föltételekhez kötötte. Szóval Románia elérte függetlenségét és elismertetését minden irányban. Mert akart és tett, és a siker bekövetkezett. Csak Magyarország az, a melynek ilyen törekvései nincsenek. Önállóságunk megvan az előadói székben, mert magyar és magyar között a felett nincs vita, és ha törvénykönyveinkben kutatunk, ott is természetesen megvan Magyarország önállósága, de mindig másképen magyarázva itt, máskép Ausztriában. A külvilág előtt azonban Magyarország nem jelenik meg önállóan. Nevet nem említek, de épen a túloldalon ülő t. urak közül egyik barátom mondta nekem azt, hogy midőn mint egyszerű magyar ember Angliában igyekezett bebizonyítani, hogy Magyarország önálló és független, egy angol államférfi azt felelte reá, hiszen privátim tudom is, hogy önöknek milyen törvényeik vannak, de engedjen meg, erről mint államférfiú tudomást nem -vehetek, mert önök soha, a mióta kiegyezésük megvan, Európa előtt önállóan meg nem jelentek, soha hatalmak tudomást nem vehettek az önök önállóságáról. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Valahányszor az ország érdeke ellen, vagy mellett szóló dolgokról beszélünk, egy nagy kérdés mindig előtérbe tódul, és ez a birodalom nagyhatalmi állása. Szeretném, ha már ezzel a dologgal tisztába jönnénk. (Ralijuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Nagyon sokan