Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-465

465. országos ülés 1899. június 21-én, szerdán. 41 ezekből leghelyesebben bontakozott volna ki, ha a király előtt bebizonyította volna azt, hogy az a csűrés-csavarás, az az elferdítés, ("Úgy van! a szélső baloldalon.) a melyet a Bánffy-kormány véghezvitt, nem ingatta meg a magyar törvény szentségét és azt az egyetlen magyarázatot, melyet a magyar politikai élet minden tényezője magáévá tett 1896-ig. Hogyha ezt bebizonyította volna a t. miniszterelnök úr a király előtt, akkor semmi nehézség sem lett volna abban, hogy a magyar törvényeket tényleg is érvényesítse, és akkor nem lett volna kénytelen a t. miniszterelnök úr arra a vívmányra szorítkozni, hogy csak papiroson állítsa helyre azt a jogot, a melyet nagy sérelemmel és bűnösséggel eljátszott a Bánffy-kormány. (Igaz !Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Minthogy az én szempontomból bebizonyítottam azt, a mit felszólalásom kezde tén állítottam, tudniillik, hogy a jelen törvényjavaslat sérti az ország függetlenségét és ehhez örök jogát; továbbá, hogy sérti az 1867. évi Xll-ik törvényczikket, és hogy sérti az országnak anyagi érdekeit, ennek következtében nem fogadjuk el sem én, sem az a párt, melyhez tartozom az előttünk fekvő törvényjavaslatot, hanem a következő határozati javaslatot nyújtom be: (Halljuk! Halljuk!) »Utasíttatik a kormány, hogy haladéktalanul tegye meg az intézkedéseket az ország természetes joga és a fennálló törvények által követelt önálló vámterületnek tényleges létesítésére és vámvonalakkal körűivételére, úgy, hogy a tényleges önálló vámterület a vámsorompók felállításával a már megszavazott provizórium lejártával, vagyis 1900. január 1-én életbe lépjen.« (Zajos tetszés, éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést folytatjuk. Következik ? Major Ferencz jegyző: Komjáthy Béla! (Halljuk ! Halljuk! a szélső baloldalon.) Komjáthy Béla: T. ház! A folyó országgyíflés tartama alatt a kereskedelmi- és vámkérdésekben többször volt alkalmam úgy itt e képviselőházban, mint a háznak bizottságában is beszélni. Több ízben kimerítőleg kifejtetten azokat az indokokat és azokat az elveket, melyek engem ezen kérdés megoldásánál vezetnek. Most, midőn ezen alkalommal ismét — előre bejelentem, hogy kissé hosszasabban, — igénybe akarom venni a t. képviselőház figyelmét, természetes, hogy magamnak is előre kell látnom, hogy némileg elkerülhetetlen, hogy ismétlésekbe bocsátkozzam. Azonban engem ez azon kötelesKÉPVH. NAPLÓ 1896—1901. XXIII. KÖTET. ségtől, melyet itt teljesíteni vélek, nem riaszthat vissza. Az én felfogásom szerint vannak igazságok, vannak törekvések, a melyeket annyiszor és addig kell hangoztatni, míg azok érvényesülnek (Úgy van ! a szélső baloldalon). Vannak tévtanok és vannak ellenkező irányzatok, a melyek ellen pedig küzdeni, bár ismétlés legyen is, mindaddig kell, a míg azok el nem sepertetnek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha ez így van mindenütt, mennyivel inkább kötelező Magyarországon az, hogy ezt tegyük, a hol, a mint fájdalommal kell bevallanunk, ezekben a nagy kérdésekben, a melyek ezen országnak nemcsak a jelenét, hanem a jövő lételét is érintik, nagyon csekély az érdeklődés. (Úgy van! a szélső baloldalon). Nagyon kevesen foglalkoznak a kérdésekkel, mert félnek a fáradságtól, hogy a dolog lényegébe mélyedjenek úgy, hogy — talán erős a kifejezés, de el merem mondani, — azoknál, a kik tudással állanak ide, mert tanultak, a tudás inkább arra való, hogy ez álarcza legyen a végrehajtói szerepnek, és hogy bebizonyítsák, hogy felhasználhatók azon politikára, a mely nem a miénk, hanem másoké. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Engem, a ki figyelemmel kisértem a mi küzdelmünket, a melyet az 1867. előtti időtől mostanáig folytattunk, ha nem volna olyan nagyon keserves és fájdalmas az annak minden momentumára való visszaemlékezés, bizonyára nevetésre ingerelne az, hogy milyen érvekkel, milyen okoskodásokkal állanak itt elő a hivatalos Magyarországnak emberei azért, hogy bebizonyíthassák, miszerint Magyarország az erősödés, az izmosodá? útján van. Itt van a czáfolat, hazánk rossz anyagi helyzetében, a melyet nem csak mi bizonyítunk, hanem, azt hiszem, még a túloldalon is elismernek. Hány számot tevő férfiú állott már ide, a ki ma így, holnap másképen érvelt, a szerint, a mint elfoglalt pozicziója azt neki tanácsolta, vagy kötelességévé tette. Egyetlenegyben volt mindig a hivatalos hatalommal bíróknak nézete, egy és ugyanaz, és ez az, hogy Magyarország csak úgy élhet meg, ha Ausztriának kiszolgáltatja magát, és hogy Magyarországnak az önálló berendezkedés sírját ássa meg. Nekünk ezzel a szomorú ténynyel szemben, a mint azt már Kossuth Ferencz t. barátom iménti beszédében hangsúlyozta, a küzdelmet abbanNagyni nem szabad. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nekünk be kell bizonyítanunk, hogy az az út, a melyen eddig haladt és halad a többség, Magyarország halála, Magyarország közgazdasági megsemmisülése. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De mielőtt fejtegetéseimet megkezdeném, már az illem szempontjából is, talán kötelességet 6