Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-470

ig4 470. országos Ülés 1899, mai. Hiába beszélünk ez ellen, ez máskép nem lehet. De hogy nem is oly rossz ez a monopó­lium, arra példáink is vannak. Látjuk Svájczban, hogy az állami jövedelem nem is keveshedett általa, ha nem az a lélekölő pálinkaivás szűnt meg a népnél, és az ipari czélokra való kihasználás nagy mértékben előrehaladt. Oroszországról is olvastam pár jelentést, a hol csak három kor­mányzóságban kezdték ugyan meg, de kiterjesz­tették kilenczre, hogy ott is bevált, s ha a jöve­delemben volt is némi apadás, de erkölcsi és közegészség! szempontból nagy előnyök álltak elő. T. ház! Itt az a fődolog, — beszéljünk nyíltan és tisztán — hogy szesziparunkkal mit kell tennünk. Mi szesziparunkat csakis az önálló vámterület alapján vagyunk képesek nagygyá tenni és előbbrevinni, (Helyeslés a szélső balolda­lon.) Csakis ezen az alapon volnánk képesek azt oly jövedelmezővé tenni, mint kellene, és tudnók közgazdászatilag kihasználni. Mert még egy dolog­gal számolnunk kell, t. ház. Arra mi ne számít­sunk, hogy akármilyen termeléshez majd csak fogunk piaczot találni. Ma már a piaczok be­zárultak s nagyon jól tudja az előadó úr, hogy Anglia, Olaszország és Bulgária, a melyek eddig piaczaink voltak, ma már annyira fejlesztették iparukat, hogy saját maguk fogják piaczaikat ellátni. Azt is tudja az előadó úr úgy, miut én, hogy Spanyolországban, a hova egyszer kivitelünk volt, mert mindig a mi alkoholkivitelttnket használta a bornak szeszesítésére, ma azon viszonynál fogva, a mely Anglia és Francziaország között létrejött, hogy tudniillik Francziaország a spanyol borok elől elzárkózott, a piacz megváltozott. Ma már nem számíthatunk arra sem, hogy Ausz­triába kivigyünk, azt az adórendszer lehetet­lenné teszi. Mi tehát ami feladatunk? Az. hogy a belfogyasztást emeljük, de nem úgy, hogy népünk többet igyék, hanem, hogy ipari czé­lokra legyünk képesek a szesz nagy részét kon­szummálni. Németország négyszázezer hektolitert emészt cl ilyen czélokra. Ámde itt megint ott állunk az elvi bökkenőnek (Igás! Ügy van. 1 a szélső baloldalon.) Áz ipar csak akkor szívhatja fel a szeszmennyiséget, ha létezik és megvan. Az iparfejlesztésnek kellene tehát jönni. De ott van a vámszövetség és a kiegyezés Ausztriával és ez útját állja annak, hogy előremehessünk. Már ezen okból is ez a párt a közös vámterü­letnek mindig ellensége volt és lesz. (Élénk he­lyeslés a szélső baloldalon.) T. ház ! A második tétel lenne a sör. Enge­delmet kérek, hogyha én itt egészben az igen tisztelt előadó úrral nem értek egyet. Különben, hogy ő maga is nagyon érezte gyengeségét, azt szépen láttam a beszédéből abban, hogy a leg­lényegesebb kérdések fölött átsiklott. Midőn azon­ban a söradó méltatásáról volt szó, ott kiterjesz­jsttins 27-én, fcedties. kedett a legkisebb részletekre, még arra is, hogy milyen lesz a büntetés, és a többi. De egyet nem tudott megezáfolni: hogy Ausztria és Magyarország között egyenlőtlen az adózás. Igaz, hogy egy benyújtott, de még nem tárgyalt ja­vaslat okoz egy kis különbséget, a mennyiben 5 forint helyett 4 forint 80 krajezárban szabja meg az adót. De az előadó úr beszédjén is át­csillámlott az, hogy söriparunkat addig fejlesz­teni nem fogjuk tudni, a míg a mai egyenlőtlen rendszer meg nem változik. De még azon túl sem fogunk versenyezhetni Ausztriával. Mert nálunk fokok szerint van ugyan megadóztatva a sör, de midőn fogyasztásról van szó, külön adó alá van vetve a gyenge és a könnyű sör, s ezáltal lehetetlenné van téve, hogy a könnyű sör olcsóbb legyen. És mellőzött még egy dolgot az előadó úr: hogy mi sohasem versenyezhetünk Ausztriával, mert ők odahaza az olcsó sörrel ezen nálunk fennálló adó nélkül telítvén a pia­czot, termelési költségeiket már ezáltal megszerzik, nehezebb söreinkkel pedig természetes, hogy még könnyebben tudnak konkurrálni velünk, mint a hogy a tények csakugyan bizonyítják is. A harmadik a ezukorfogyasztási adó. Bocsá­nat, hogy talán kissé hosszabban fogom ezt is méltatni. Nem a kedvtelés indít erre, hanem a kötelesség; (Helyeslés a szélsőbalon.) mert midőn azért támadnak meg bennünket, hogy miért nem fejtjük ki kereskedelmi politikánkat, nem akar­juk magunkat ezentúl ilyen vádnak kitenni, hanem mindenkor tüzetesen ki fogjuk fejteni nézeteinket, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hol van Madarász ? Hiszen ezek igen fontos dolgok! Derültség.) Elnök l Csendet kérek ! Komjáthy Béla: E javaslat az 1888 : XXIII. törvényezikk módosítását foglalja magá­ban és a 13 forintos adótételhez hozzácsatolja a 6 forintos bel fogyasztási, úgynevezett forgalmi adót is. Ez nagyon helyes, mert megszűnteti az egyenlőtlen adózást és kivált a beszedés zaklató módját. Egyébként ezt én már ezelőtt két évvel indítványoztam és határozati javaslatot is adtam be eziránt. A második változtatás a r nem répából készült ezukor adójának emelése. Ez oly csekélység, hogy gyakorlati szempontból nem lehet kifogá­solni. De lényeges az, a mi a kiviteli jutalmak rendszerében történik. Mert először is emelik a kiviteli jutalmat azzal, hogy először is a leg­kisebb tételt eltörlik, másodszor emelik azzal, hogy lejebb szállítják a polarizaczionális fokot, mi mind a prémium emelése. Nagy előny van abban, hogy ezentúl a kiviteli jutalom csak a kivitel arányában fogja az egyeseket terhelni. Nagy előny van továbbá abban, hogy a ezukrász­tárgyak kivitelére a kiviteli jutalmat kitérj esz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom