Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-470

470. országos filés 1899. június 27-én, kedden. Í8ä tik. Igaz, hogy nyitott ajtót török be, ha én a kiviteli jutalmak rendszere ellen akarok szólani; de ha az előadó űr ezt azon a helyen megtenni szükségesnek látta, mennyivel inkább kötelességünk nekünk, hogy ezekről a padokról álláspontunkat lépten-nyomon hangoztassuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én sem megyek arra a térre, hogy azokat az érveket, melyeket ezen tárgyban szerencséin volt a képviselőházban felhozni, ismételjem, csak rámutatok arra, nem következett-e be, a mit én már az első vita alkalmával mondottam, hogy ez azokat az államokat, melyek a kiviteli prémiumnak nem barátai, retorzióra fogja kényszeríteni? Időközileg meghozták a Dangíey-tarifát Amerikában, s a keletindiai elhatározás nem szintén ezt mutatja-e? Ezen államok mindegyike elhatározta, hogy ugyanannyi vámot vet a czukorra, mint a mennyi prémiumban az részesül Sőt több a vám. Nekünk határunk van a prémium terén, mert a 9,000.000 forinton fölül kiosztott prémiumok a termelők által visszatéríttetnek; ők a létező prémiumot veszik alapúi s még erősebb vámot fognak reávetni. Én megmondtam annak idején s meggyőződésem most is, hogy a prémiumok ideje le fog járni s a következő kereskedelmi szerződések megkötésénél fölvesznek egy pontot, a melyben benue lesz az, hogy egyik államnak sem szabad hasonló terményeinek kivitelét prémiumokkal előmozdítani. Hogyha ezen czukorfogyasztási adótörvénynél a változásokat kellene csak bírálat tárgyává tennem, mint a hogy tette az előadó úr, én sem mondhatnék mást, mint hogy a változások tényleg helyesek. Azonban nekem épűgy mint a szesznél és a sörnél — s ennek a pártnak is, melynek megbízásából van szerencsém beszélni — az egész rendszer ellen van kifogásom. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nekünk oly adórendszer kellene általában,, de különösen a czukorfogyasztási adó terén, a mely az állam jövedelmét ne csökkentse, a kisebb gyárak keletkezését pedig előmozdítsa. Ez nem olyan kis dolog. Hiszen a kisbirtokosoknál levő kisebb gyárak adják voltaképen a nagy hasznot; az ország több vidékén idéznek elő lendületet, a nagy gyár csak egyes vidéknek használ, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és sokszor árt a kisbirtokosnak azzal, hogy mikor répaszállítás van s ugyanakkor a gabonaszállítás is, a waggonok számának elégtelen volta miatt ez utóbbi amazt megakasztja. Ha mi a magunk szempontjából csinálhatnánk adótételeket, egészen máskép csinálnánk. (Úgy van! a szélsőbalon.) Nekünk kétféle adótételre van szükségünk, egyik a fogyasztási adó, a másik a gyártási adó. Talán unalmas is már felhozni, mert mindig felhoztam, hogy a fogyasztási adót megint kétfelé kellene választanunk; KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXIII. KÖTET. nagyobbat a finomított czukorra, kisebbet a nyers czukorra. Nagyon jól esett nekem, hogy időközben egy szaklapban ezen kérdés fölvettetett s ezen többször beadott indítványomat nem tartották olyan rossznak, mint a milyen rossznak a t. pénzügyminiszter úr tartja. A másik volna a gyártási adónak progresszivitással való berendezése, mert ezáltal a kisebb gyárak keletkezése nagyobb mértékben lenne előmozdítva. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha a mostani ezukortörvényt nézzük, azt kétféleképen kell megbírálni. Érdekeinknek, a mint elmondottam, nem felel meg; de hogyha az eddig létezett czukortörvéuyekkel összehasonlítjuk, akkor mindenesetre jobb mindeniknél, mert tényleg nagy az előrehaladás. De azért a közösség fenn van tartva minden téress és megvan mindaz a hátrány, a mi a közösséggel együtt jár. Hogy versenyképesek maradhassunk Ausztriával, nem lehet csak a nagy gyárakra baziroznunk a czukortermelést, mert ez a kisebb gyárak fejlesztését lehetetlenné teheti és a kisebb tőke, a melylyel mi inkább rendelkezünk, egyáltalán nem juthat szerepre. De ha nem is rosszabb a mostani törvény a múlthoz viszonyítva, mégsem vagyunk képesek Ausztria versenyétől megszabadulni, a mely pedig évenként százezer métermázsa ezukrot hoz be. De hogyha az egyénenkénti fogyasztást tudjuk emelni, a közösség alapján nem Ausztria foglalná-e el itt is a teret ? (Úgy van! a szélső baloldalon.) De a legnagyobb, a mit ezen mostani állapottal szemben kritikaképen felhozhatok, az, hogy ez a mi mostani inferioritásunk a ezukortermelés terén — üa így maradunk— örökre megmarad. T. képviselőház! Hogy ne csak mesének vegyék azt, — mert rendesen azt mondják, hogy mi csak frázisokkal élünk, — hanem hogy bebizonyíthassam azt, a mit beszédem elején hangoztattam, hogy tudniillik ez a voltaképeni egyenlő rendszeren, törvényeken és szabályokon alakuló fogyasztási rendszer mindig csak osztrák érdekeket szolgál és pedig szolgái oly mértékben, hogy a magyar érdekeket öntudatosan és akarattal elnyomja, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) daczára annak, hogy hosszabb idő óta veszem igénybe a t. ház türelmét, engedjék meg nekem, hogy „egy kis visszapillantást vessek arra nézve, hogy voltaképen miképen és milyen áldozatok árán, a magyar érdekek milyen károsodásával tudtunk eljutni a mostani ezukoradó-törvónyig. T. képviselőház! A ezukoripar nálunk már a század elején is fejlődött valamennyire, és az én politikai vezérem és mindenem az életben, Kossuth Lijos, már 1842-ben felhívta a nemzetet arra, hogy a ezukoripar terén mindent kövessen el, mert ez mindig nagy horderejű dolog volt közgazdászat! szempontból is. A ezukoradót Magyarországon először — amint méltóztatik tudni — u