Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-470

470. országos ülés 189! telt barátom, az előadó úr tette. Én csak beszédem befejezésekor óhajtok áttérni a vámtarifa módosítására, és azon javaslat méltatása közben akarom véleményemet az átutalásra nézve elmondani. Én azt hiszem, hogy az országgyűlési képviselő ismeri ugyan azt, a mit tárgyal, de arra már nem számíthatunk, hogy a javaslatokat az ország közönsége is ismerje. Ezért felfogásom szerint, elsősorban talán épen az előadó úrnak lett volna feladata, hogy itt az előadói székből igyekezett volna megmagyarázni egész adórendszerünket minden egyes fogyasztási adóra nézve, mert nemcsak nekünk kötelességünk a népet izgalomba hozni azért, hogy más irányra határozza el magát, mint a minőt eddig követett a választásoknál, de önöknek is feladatuk a népet megnyugtatni, meggyőzni és felvilágosítani arról, hogy vájjon az az irány, a melyet követnek s az a rendszer, a melynek hódolnak, a nép érdekeinek megfelel-e? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hátha mi, illetőleg Magyarország népe a t. előadó úr méltatásából akarta volna a mi fogyasztási adóink rendszerét, annak el (Ínyeit és hasznát megérteni, — mert az életben a tapasztalat másként tanítja ezt, — bizony akkor nem sokra mentünk volna. Igaz, hogy én sem válallkozhatom arra, hogy annak egész keretét felölelve itt egy értekezletet tartsak, de mert nekünk feladatunk megismertetni a néppel a helyzetet, hogy rájöjjön arra, hogy azon kormányzatot, mely ezen rendszer szerint halad, nem szabad tovább bizalmára méltatni, — méltóztassanak nekem megengedni, hogy ezzel — ha nem is kimerítőlég, de kissé bővebben foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) A javaslat megtartja az eddigi adórendszert, — a szeszadóról beszélek most — s elsősorban csak némely változtatásokat tesz, a melyeket azonban én az igen tisztelt előadó úrral ellentétben, szesziparunkra nézve helyesnek és üdvösnek nem tartok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Itt van az első változtatás, a mit az igen tisztelt előadó úr előadni méltóztatott: ez a kontingens leszállítása. E szerint leszállítják a magyar kontingenst. 20.000 hektoliterre és ugyanannyival emelik az osztrákok kontingensét. Az igen tisztelt előadó úr, midőn erről beszélt, azt mondotta, hogy ez jó és helyes volt, mert a szeszárak hullámzása tette szükségessé; de különben is túltermelés lévén, a kontingens most is nagynak tekinthető. Sajátságos, hogy ez így odaállítva igaz, mert már az első törvényben, mikor a kontingenst megállapítottuk, nem számoltunk a helyes viszonyokkal és nagyban szabtuk meg a kontingenst. Ha tehát ma Ausztria és Magyarország leszállítaná a kontingenst a maga egészében, azt én is örömmel üdvözölném, de engedelmet kérek, leszállítani a kontingenst magyar részről, és ugyauí. jnuins 27-én, kedden. \ g | akkor felemelni az osztrákok kontingensét, ezt helyeselni egyátalában nem lehet, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert legyünk azzal tisztában, — hiszen ez a túltermelést nem szállítja le, — hogy ez az árakra hatással nem lesz. Az igen tisztelt előadó úr, mint jeles nemzetgazdász, igen jól tudja, hogy a kínálat nem lesz ezáltal kisebb, hanem tényleg egy előnyt fog nyerni Ausztria, a mivel több igényt fog ott kielégíthetni. A második változás, a mely ellen ugyan kifogást nem teszek, az, hogy az eczetgyártáshoz szükséges mennyiség a kontingensbe beleszámíttatik. Van itt egy lényeges változás, de ezt a körülményt az előadó úr mint nem létezőt tekinti. Az 1888 : XX. törvényczikk 5. §-a megszüntettetvén, megszűnik az adómentes pálinkafőzés, megszűnik a kis üstök működése. Tudjuk, hogy eddig saját szükségletére ki-ki főzhetett pálinkát, és ez körülbelül 80.000 hektoliterig igénybe is vétetett. Sajátságos, hogy a t. előadó úr ezt még arra sem tartja érdemesnek, hogy itt felhozza. Avagy nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy micsoda óriási hátránya lesz ennek ? Nem tudja vagy nem akarja tudni, hogy ez épen a kis exisztencziák, a kisgazdák érdeke ellen tör. Vájjon el akarja-e hallgatni, vagy nem tudja-e, hogy nagyon sok vidéken sok exisztencziát fog nagyon nehézzé tenni, ha akkor, midőn itt gyümölcsértékesítés! ankétet hív össze a földmívelésügyi minisztérium, abba a helyzetbe jövünk, hogy a gyümölcs és más egyéb, az elromlás veszélyének kitett gazdasági termény nem lesz értékesíthető. Ez egy oly erős hibája a törvényjavaslatnak, hogy ez magában véve is elég, séges arra, hogy az visszautasíttassék. Csodálkozom, hogy az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter urat nem tisztelhetjük itt, mert ő tőle szeretném ezt megindokolva hallani. Igaz, hogy pénzügyi szempontból lehetséges erre indokokat felhozni, de én mégis azt szeretném hallani, hogy a magyar nép gazdaságának érdekében ő adná elő azon indokokat, a melyek alapján ebbe beleegyezett. Hiszen ezt a gyümölcspálinka-főzést nekünk nem elnyomni, hanem elősegíteni kellene, (Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy nekünk oda kellene hatni, hogy ebből kivitelünk is legyen. Nemcsak én gondolkozom úgy, hanem Agy gondolkozik Európa minden gondolkozó állama. Egy eklatáns példára hivatkozom. Tudjuk, hogy Svájezban monopólium van a szeszfogyasztás terén, de azért azon nemzetgazdasági érdekeket, a melyeket felhoztam, mindig előmozdítja, és a gyümölcspálinka főzését szabadon Nagyta. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Van ennek a javaslatnak még egy másik nagy hibája: az a tendenczia, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) mely az ipari szeszgyárnak fokozatos kivégzésére törek-