Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-470

>9« június 27-én, kedden. 130 470. országos ülés 181 rámutatott arra, hogy az e téren való érdekeink kielégítésének még számos kívánalmai vannak. Igaz, hogy szokása szerint adós maradt azzal, hogy voltaképen melyek azok a viszonyok, mi az a helyzet, mely minket mindig megállít utunkban, valahányszor saját érdekeink megóvásához akarunk sietni. Elfelejtett rámutatni arra, hogy ezen viszony és helyzet esak azon múltak folytatása, a mely megmutatta, hogy összes adórendszerünk önző és igazságtalan volta mindig ellenünk irányúlt/fT/gi/ van ! a szélső baloldalam. Zaj.) Itt megint kénytelen vagyok az előadó úrral és a kormánynyal szemben gróf Apponyi Albert t. képviselő úrra hivatkozni, mert, mint méltóztatnak visszaemlékezni, ő a múlt héten, midőn kegyes volt velünk foglalkozni, azt mondotta, a mi különben nekem nagyon jól esett, hogy elismeri azt, a mit mondottam, hogy tudniillik a fogyasztási adó terén érdekeink nincsenek teljesen megóva, hogy ezen mostani változásokkal csakis a pénzügyi kérdések nyernek kielégítést, a közgazdászati érdekek pedig nem. E szerint elismerte gróf Apponyi Albert, a kormánypártnak egyik kiváló, oszlopos tagja, hogy ezen törvényjavaslatokkal a mi közgazdászati érdekeink megóva nincsenek. Az pedig nagyobb horderejű, mint a pénzügyi eredmény. A pénzügyi eredmény szolgálja a jelent. A közgazdászati eredmény szolgálja a jövőt biztosítván egyúttal a pénzügyi eredményt is. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Engedje hát meg nekem az igen tisztelt képviselő úr, ha őt ezen állásfoglalásából kifolyólag arra kérem, kegyeskedjék itt, az ország színe előtt kifejteni, melyek azok a hátrányok, melyeket nekünk el kell tűrnünk; méltóztassék előadni, hogy ezen hátrányoktól mikép lehet a közös vámterület alapján Magyarországot kimenteni és különösen méltóztassék indokolni azt, hogy ha tényleg elismeri ezen törvényjavaslatoknak hátrányait közgazdászati szempontból: micsoda indokok által vezérelteti magát arra, hogy ezen javaslatokhoz mégis hozzájáruljon? Azt hiszem, ezen kérdésem és ezen kérésem az igen tisztelt képviselő úrhoz nem szerénytelenség. O sokkal nagyobb kérdésben szólított meg minket, ezt a pártot. Azt mondta, hogy adósok maradtunk, mi csak beszélünk, de nekünk nincsen kereskedelmi politikánk. Azt mondta, az feladatunk, hogy a közvéleményt idomítsuk, tájékoztassuk. Kijelentette azt is, hogy ezt nekünk elmulasztani nem szabad. Engedje meg nekem a t. képviselő úr, ha viszonzásul azt mondom, hogy egy olyan nagy keretekben mozgó észjárásnak, minő' az övé, nem szabad egy thézist odadobni, hanem tessék azt a maga érdeme szerint felfejteni és érveit hozzászőni. (Úgy vem! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, pártom nevében is mondhatom, S mondom is, hogy azokat a pénzügyi eredményeket sem tartom olyan nagyoknak és olyan kielégítőknek, mint azt az előadó úr és a múltkor gróf Apponyi Albert jelezni kegyesek voltak. Nem késem kijelenteni úgy magam, mint pártom nevében, hogy még az esetben is, ha pénzügyi szempontból bizonyos előnyöket volnánk kénytelenek ezen javaslatban elismerni, állást foglalnánk ellene azért, mert mi soha semminő viszonyok és körülmények között nem fogunk hozzájárulni oly javaslatokhoz, a melyek a közösséget fentartják. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De nem szeretném, hogyha ezt a legutolsó kijelentésemet félreértenék és talán azzal a váddal illetnének engem és azon pártot, a melyhez szerencsés vagyok tartozni, hogy mi ezen elvi kijelentéssel ki akarunk bújni a vita alól, és hogy mi talán nem tudnók ezt közgazdászati okokkal indokolni. Azért engedje meg a t. ház, hogy szerény tehetségem és ismereteim alapján enneg közgazdászati szempontból való megokolásät megkisértsem. (Halljuk ! Halljuk I) Röviden összefoglalom tehát, hogy mily változások állnak elő a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatok alapján, természetesen nem szólva itt a bélyegadóról, mert ez egészen különálló dolog és nem is tudom, hogy tudták idehozni. (Derültség a szélső baloldalon.) Először is az következik be, hogy az adók ezentúl azon állam pénztárába folynak be, a hol az adótárgy elfogyasztatik és ezzel, a mit már húsz év óta sürgetett ez az országgyűlés, mint az előadó úr mondotta, a jog és igazság fog érvényre emelkedni. Sajátságos, hogy mi itt ezt már régebben is sürgettük és sohase jöttek rá arra, hogy a mit én most hibának jelentek ki, azt már abban az időben hibának tartsák, (Mozgás a szélső baloldalon.) Engem ugyan ki akart gúnyolni a múltkor gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársam, midőn az »adott viszonyokra« vonatkozólag megjegyzést tettem, pedig keserű nálunk ez az adott helyzet és adott viszony, mert ez a helyzet és viszony az, a mely minket, mint múltkori beszédemben rámutattam, minden törekvésünkben megakaszt. Másodszor az a változás fog előállani ezen javaslatok folytán, hogy az autonóm vámtarifa némely tétele módosulni fog és pedig, a mint majd rá fogok mutatni, épen az oly diesekvőleg felhozott előnyös hatás megmásításának okából. És harmadszor a szesz-, sör- és czukoradónál az adórendszer megváltoztatása mellett lesznek némely változások, a melyek felfogásom szerint nem, mint az előadó úrnak jelezni méltóztatott, előnyt, hanem ellenkezőleg nagyon sok hátrányt fognak okozni. Noha én ezen fogyasztási adókról legutoljára emlékeztem meg, mégis engedje meg a t. ház, hogy ezekről szóljak először, és így megfordított sorrendben járjak el, mint ezt igen tisz-