Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.
Ülésnapok - 1896-470
470. ©rsaágos ülés 1899. június 27-én, kedden, 179 nem a nagy dialektikus, hanem a szakember szólalt meg. Már pedig egy szakembernek ilyen kérdésekkel szemben nem szabad hallgatagon maradni; álljon elő pozitívumokkal, ismertesse meg a nemzetet az '6 nagy keretekben mozgó észjárásának e részbeni állásfoglalásával. Mielőtt azon nagy feladatnak, melyre vállalkoztam, megoldásához hozzáfognék, engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy saját egyénemet érdeklőleg egy megjegyzést tehessek. (Halljuk! Halljuk!) Igazán örömmel kellett nekem azt a tényt üdvözölnöm, hogy most itt nemcsak a fogyasztási adók terén mozgó javaslatokat, hanem még azokkal részben soha összefüggésbe nem hozható javaslatokat is együttes általános tárgyalásra méltóztatott kitűzni, még pedig a nélkül, hogy az elleu a háznak bármelyik oldaláról fölszólalás történt volna, a nélkül, hogy a sajtó ezt megrótta volna. Engedjék meg tehát, midőn e fölött örömömnek adok kifejezést, hogy ebből azt a következtetést vonjam le, hogy talán még sem voltam olyan bú'uös a múlt esztendőben, a mikor tényleg három fogyasztási adónak együttes tárgyalását indítványoztam. És talán azon t. urak és azok a lapok, a kik akkor engem oly erősen megtámadtak, lesznek kegyesek most, a változott viszonyok közt, a mikor más indítványozta az együttes tárgyalást, és azt mégis elfogadták, engem nagy btínöm alól feloldani. A fogyasztási adókra vonatkozólag — épen úgy, mint igen tisztelt barátom, az előadó úr tette — majd külön-külön fogom elmondani nézeteimet. Azonban szükségesnek látom, hogy általánosságban a fogyasztási adókra nézve elmondjam azon irányeszméket, a melyek ezen pártot és így engemet is, elhatározásunkban mindenkor irányítottak. Igen tisztelt képviselőház! A mi hitünk és meggyőződésünk szerint fogyasztási adóinkat, a melyek ipari termelésünkre közvetlen befolyással birnak, úgy közgazdászat], mint pénzügyi tekintetekben csakis az önálló vámterülettel lehet helyes alapokra fektetni. (Igaz! Úgy van! a balés szélső halóidalon.) És hogyha sok más okért nem is, de már ezért az egy tényért vagyunk határozott ellenségei a közös vámterületnek, (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert ezzel, fájdalom, a fogyasztási adóknak hasonló elvek, szabályok és törvényekkel való kezelése együtt jár. Hitünk az, hogy csakis a külön vámterület alapján lehet a fogyasztási adókat a mi saját termelési viszonyaink és igényeink szerint rendezni, és csakis az Önálló vámterület alapján volnánk azon helyzetben, hogy az ipari ágak prosperálását, a mire beszédének végén a t. előadó úr kiterjeszkedett, elmozdítani képesek legyünk. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert igen tisztelt képviselőház, az tény és azt hiszem, hogy azt senkisem fogja tagadni, hogy csakis a külön vámterület alapján és pedig vámokkal védve jöhetünk azon helyzetbe, hogy a velünk összeköttetésben levő másik állam fejlett iparával versenyezni képesek legyünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert azt hiszem, hogy senkisem tagadja azon állításomat, hogy a közös vámterülettel járó egyenlő szabályok és egyenlő rendszer a fogyasztási adó terén csak az esetben védené a mi fejletlenebb iparunkat, hogyha ezen szabályok és törvények érdekeink mérlegelésével állapíttatnának meg. De, fájdalom, hosszú évtizedeken át tapasztaltuk azt, hogy ezen szabályok és törvények nem másra, mint a fejlettebb állam erőinek gyarapítására és a mi gyengeségeinknek méginkább gyengítésére szolgáltak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És, fájdalom, t. képviselőház, a tapasztalat azt is bizonyítja, hogy az az adórendszer, a mely theoriában hivatva lett volna védelmünkre lenni, hivatását nem oldotta meg. Az eddigi adórendszer nem a mi védelmünk, hanem a mi kizsákmányolásunknak az eszköze volt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én nem akarok szemet hunyni az igazságok előtt, de akkor, a mikor én adórendszerről beszélek, természetesen mindig a közös vámterület ellen beszélek, mert el kell ismernem azt, a mint hogy már erre rá is mutattam, hogy bizonyos szempontok által a közös vámterület mellett mi kötve vagyunk az egyenlő rendszer elfogadására, és azelőtt sem hunyok szemet, hogy e közös vámterületen egy külön rendszerű adózás esetlegesen a mi hátrányunkra üthetne ki. Minthogy azonban évtizedeken keresztül azt tapasztaltuk, hogy ez az egyenlő rendszer igaztalan és önző volt, természetes dolog, hogy mi a már meglévő bajainkon csak úgy segíthetünk, jövőnket csak úgy tehetjük jobbá, hogyha az eddigi rendszerrel szakítva, az önálló vámterületre és a külön gazdasági berendezkedésre térünk át. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A t. előadó úrnak — és eat nem szemrehányásképen mondom — egyáltalában nem kimerítő, sőt a kérdéseket csakis nagyon általános és kis részben felölelő beszéde és magának a kormánynak indokolása is azt tünteti fel, mint hogyha eddigi sérelmeink, a melyek a fogyasztási adó terén előállottak, orvosoltatnának. Igaz ugyan, hogy beszéde végén egy kautélával méltóztatott élni a t. előadó úrnak, a midőn azt mondja, hogy csak azokat vittük ki, a melyek a mai viszonyok és helyzetben kivihetők voltak és még maga is mintegy 23*