Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-470

470. országos ülés 1899. jnnins 27-én, kedden. 175 számára czukornak és szesznek adómentes beszer­zését engedélyezhesse. Ezzel a csokoládé-, kan­dirozott gyümölcs-, bonbon- és likőr-czikkeknek a kivitelét kívánják a kormányok előmozdítani. Minthogy azonban ugyanezekből a czikkekből a külföldről tetemes behozatal is van, a kormány felhatalmaztatik, hogy erre a behozatalra meg­felelő vámpótlékot vethessen ki, a mely a bel­földi iparnak védelmtíl szolgálhat. Minthogy ez a behozatal valóban a legnagyobb luxus-czik­kekre vonatkozik és annak megnehezítése egy­általában semmiféle komoly érdekbe nem ütkö­zik, ennek a vámpótléknak a kivetése egyáltalában nem kifogásolható. Megjegyzem azonban, hogy Magyarország ezeknek a czikkeknek úgy kivite­lénél, mint behozatalánál elég tetemes mérték ben van érdekelve, úgy, hogy mindkét intézkedés a mi szempontunkból is némi fontossággal bir. Áttérek most, t. ház, a szeszadóra és a söradóra. Egyelőre összefoglalom a kettőt azért, mert itt fenmarad az osztrák és magyar adóz­tatás között való különbség, minélfogva nem vihettük keresztül — legalább formailag nem vihettük keresztül — azt a tervet, hogy a ter­melési és fogyasztási adókat mindenütt egy tételben^egyesítsük. Erre való tekintettel nyúj­totta be tegnap a pénzügyminiszter azt a két törvényjavaslatot, mely a sörfogyasztási és szesz­forgalmi adónak eltörlése mellett egy söradó- és szeszadó-pótlékról intézkedik. A szesz pótadója ugyanazt a tételt stipulálja, a mely a most meg szüntetendő törvényben meg volt állapítva, minélfogva az összadó tétele nem változik. A szesznél tehát a helyzet az lesz, hogy egy.hekto­liter után az alapadó Ausztriában is, nálunk is 35 forint. Nálunk ezenkívül külön törvény alap­ján egy 15 forintos pótadót fogunk szedni; az adó tényleges összege tehát 50 forint lesz, ille­tőleg a kontingensen felüli szesznél 60 forint. A részletes tárgyalás során előáll majd annak szüksége, hogy a t. ház a javaslatnak 2. §-át ennek megfelelően módosítsa. Azt az előnyt azon­ban, a melyet a két adó egyesítésével elérni akartunk, valójában el fogjuk érni így is, a a mennyiben a pótadó egyidejűleg lesz esedékes az alapadóval és ezzel együttesen fogják be­szedni. Egyik legfontosabb intézkedése a javaslat­nak a kontingens leszállítása. A magyar kontin­gens eddig 872,542 hektoliter volt, jövőre csak 833.000 hektoliter lesz, tehát 19.542 hektoliterrel kevesebb. De meg kell jegyeznem, hogy még ezután is nagyobb quantum szesz esik Magyar­országon egy-egy lélekre, mint Ausztriában. Nálunk esik ezután egy-egy lélekre csaknem 5 liter, Ausztriában körülbelül 4 1 /* liter, Német­országban körülbelül 4 x /2 liter. A három közül mi vagyunk első helyen. Tartozom azonban az igazságnak annak fel említésével, hogy a szesz­kontingens megszorítása nem szoeziál-politikai szempontból történik, hanem a gyártásnak érde­kében, a mennyiben a leszállítástól az áraknak kedvezőbb alakulását várják. De nemcsak a magyar, kontingenst szállítják le, hanem az egész monarchiáét, tehát az osztrákot is annyiban, a mennyiben az eczetgyártásra és a gyógyászati ezélokra szolgáló szesz ezután az egész monar­chiában a kontingensbe beszámíttatni fog. Van tehát redukczió egyrészt külön a magyar kontin­gensnél, másrészt csekély redukczió az egész monarchia kontingensénél, beleértve a magyart is. Konstatálni kívánom azonban már itt, hogy a kontingens leszállítása csak az ipari szesz­gyárakat érinti, a mezőgazdaságiakat nem. Az előttünk levő törvényjavaslatba felvéte­tett még oly intézkedés is, melyhez a pénzügyi bizottság csak feltételesen járult hozzá. Ennek értelmében a kormány felhatalmazást kapott volna, hogy úgy az idei, mint a következő campagne alatt, tehát két campagne alatt, éven­ként 100.000 hektoliter szesz kivitelére adjon külön szuperprémiumot, hektoliterenként 5 forin­tot, a mi két évre az államnak egymillió forint új kiadást okozott volna. Ennek czélja az lett volna, hogy a meglevő készleteket ezzel is apasz­szuk. Mikor a javaslatot a pénzügyi bizottságban tárgyaltuk, a bizottság részéről ezt az intézke­dést kifogásolták, de a kormány azonnal kijelen­tette, hogy a felhatalmazást csak akkor fogja igénybe venni, ha a viszonyok időközben nem változnak és a szeszárak nem emelkednek. Minthogy időközben a szeszárak tényleg javul­tak, úgy hiszem, ennek a pontnak, a mely eredetileg is csak fakultative volt felvéve, jogo­sultsága elesik, úgy, hogy elegendő lesz, ha a rendes prémiumok maradnak érvényben. Mint mindig, mikor egy iparágnak helyzete válságosra fordul, úgy a szesziparnál is erősen összetűznek ugyanannak az iparnak különböző érdekcsoportjai: ezúttal az ipari és mezőgazda­sági gyárak. A törvény igen hely csen azon az állásponton van, hogy meg kell védeni és teljes oltalomban kell részesíteni mind a kettőt. De konstatálom mégis, hogy a mezőgazdasági szesz­gyárak érdekében a törvényjavaslat többrend­beli igen becses intézkedést tartalmaz. Kétségtelen lévén, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak terme^ lési költségei nagyobbak az ipari szeszgyárakénál, ezen különbözetnek bizonyos fokig való kiegyenlí­tése czéljából a törvényjavaslat az eddigi jutalmi tételeket egy-egy forinttal kívánja felemelni. Továbbá a törvényjavaslat szerint a mezőgazda­sági szeszgyárak is kivétel nélkül teljes 12 hóna­pon át lehetnek üzemben. Az első intézkedés következtében minden hektoliter alkohol után, melyet a mezőgazdasági szeszgyár telepéről el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom