Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-470

174 470, országos ülés 1899. június 27-éu, kedden. abba a kontroverziába, hogy a magasabb vám­tételt voltaképen ki fizeti: a nyerstermény előállítója, tehát a külföld, vagy a gyáros, vagy a fogyasztó ? Érről a kérdésről tudvalevőleg az utolsó évtizedek alatt egész nagy literatura ke­letkezett. Én úgy hiszem, t. ház, hogy ily kér­désben általánosítani bajos, mert minden egyes czikknél, sőt az egyes czikkeknél is különböző időben különböző konjunktúrák szerint lehet csak véleményt mondani. A jelen esetben lehet arra utalni, hogy köztudomás szerint az utolsó években az orosz petróleumnak .behozatala foly­ton csökkent, a nélkül, hogy a mi vámtételünk változott volna. A behozatal egyszerűen azért csökkent, mert az orosz petróleumnak ára az európai és amerikai konjunktúra következtében ágy emelkedett, hogy a mi gyáraink mind ke­vésbbé használhatták. Egyes magyar gyárak ezen ágy iparkodtak segíteni, hogy vagy GHüieziában nyers petroleumforrásokat szereztek, vagy pedig a galicziai határhoz közel megtelepedtek. Azon­kivííl mind nagyobb mérveket öltenek a petro­leumfúrások Galicziában. De történnek ilyen munkálatok Magyarországon is, hiszen erre a ezélra az állami költségvetésbe is be van állítva bizonyos összeg. Mindamellett nem lehet tagadni, hogy bár minden valószínűség szerint a fogyasztó nagyközönségre nézve a vámtétel emelése nem fog káros következményekkel járni, mégis a magyar gyárakra nézve ez az intézkedés nem indifferens, sőt részünkről áldozatot involvál. Általános állampénzügyi szempontból enyhíti ezt a tényt, hogy Magyarom zág ezért más téren igenis kapott megfelelő kompenzáeziót. Ennél­fogva elvárható, hogy a kormány gondoskodni fog arról, hogy a magyar finomítógyärak oly egyéb kedvezményekben részesüljenek, a melyek ennek a vámemelésnek hatását könnyebben el­viselhetővé teszik. Áttérek most a fogyasztási adók új rend­jére. Kezdem a czukoradónál azért, mert itt az osztrák és a magyar adótétel ezután teljesen egyenlő lesz, a kezelés tehát a legegyszerűbb. A törvényjavaslat egy tételben egyesíti a 13 forintos termelési és 6 forintos fogyasztási adó­kat. Ezután az egységes adótétel 19 forint lesz, a belfogyasztási czukoradó pedig megszűnik. Ausztriában szintén 19 forintra emelik a czukor­adót, ennélfogva a forgalom is és az elszámolás is lényegesen könnyebb lesz. A javaslatnak második része vonatkozik a ezukorprémiumokra. Itt is fentartjuk az eddigi állapotot, habár az egyes osztályokra eső juta­lom némileg módosul. Ez az intern változás azonban nem érinti azt, hogy a főösszeg, tudni­illik az az összeg, a mely egy esztendőben az osztrák-magyar czukorgyárosoknak mint prémium kifizethető, eddig is kilenczmillió forint volt, ezután sem lehet ennél több. Egyúttal az első, a ház által most már elfogadott kiegyezési ja­vaslat értelmében megszűnik Magyarországnak egy régi sérelme, a mennyiben a kiviteli jutal­makhoz és a restitucziókhoz ezután mindegyik ország abban a mértékben fog hozzájárulni, a mely mértékben tényleg kivisz. A mely ország többet exportál, többet fog fizetni, a mely ország kevesebbet exportál, kevesebbet fog fizetni, a gyárosok által esetleg történő visszatérítések szintén ennek megfelelően lesznek a két állam között felosztva. A kérdésnek fő érdeke azonban, t. ház, nem ezekre a részletekre pontosul össze, hanem arra a nagy elvi kérdésre, fentartja-e a prémium­rendszert, vagy sem ? Ez a kérdés ebben a t. házban elég gyakran lett megvitatva. Hogy a prémium-rendszer elvetendő, hogy sem a társa­dalmi igazsággal, sem az egyes országok állam­pénzügyi érdekével, de talán maguknak a ezukor­gyárosoknak érdekével sem áll összhangban, arra nézve ma már eltérő nézetek alig lehetnek többé. Hogy a magyar kormány komolyan óhajtja a prémiumok megszüntetését, annak jelét adta, mikor a brüsszeli konferenczián résztvett, a mely konferenczián a mi képviselőink állandóan a prémiumok megszüntetése mellett voltak. Azon­ban alig vonható kétségbe, hogy izoláltan egy ország nem szüntetheti be a prémiumokat addig és akkor, mikor a többi országok ezt a read­szert nemcsak fentartják, hanem némely helyütt, mint Francziaorszagban, Németországban, Olasz­országban még élesítik is. Ezeknek megfontolása vezette a kormányt, mikor ezt a javaslatot beter­jesztette és vezette a pénzügyi bizottságot, mikor minden elvi ellenvetések daczára is a javaslat­hoz hozzájárult. Hozzájárultunk daczára annak, hogy újabban — mint a ház előtt eléggé isme­retes — úgy Amerika, mint az angol gyarma­tok oly intézkedéseket tettek, a melyek egyenes gazdasági háborút izennek azoknak az orszá­goknak, a melyek a prémium-rendszert fen­tartják. Ámde, t. ház, az erkölcsi nyomás a pré­mium megszüntetéseié immár Európa összes országaiban oly hatalmas, hogy felfogásom sze­rint biztosra vehető, hogy ezt a kérdést többé napirendről letenni nem lehet, és hogy a végén mégis az egyetlen észszerű megoldáshoz fogunk eljutni, tudniillik oda, hogy a prémiumok nemzet­közi megegyezéssel valamennyi mérvadó orszá­gokban megszüntetnek. Ezzel kapcsolatosan említem meg a 404. számú kis törvényjavaslatot. Ennek a törvényjavaslatnak egyetlen intéz­kedő szakasza mindenekelőtt felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a csokoládé-, bombon­és likőripar érdekében a kivitelre szánt árúk

Next

/
Oldalképek
Tartalom