Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-470

470. országos ülés 1899. jnniuB 27-én, kedden. f 70 oly versenytárssal állt szemben, a mely jogosulatlanul már az adózási viszonyoknál fogva is kedvezőbb helyzetben volt. Az előttünk fekvő javaslat a legnagyobb minucziozitással meghatározza az eljárást és az ellenőrzést, a mely az adóköteles tárgyak forgalmánál követendő. Bosznia és Heiczegovina helyzetét a javaslat külön szabályozza. A világosság kedvéért megjegyzem — bár ez ennek a javaslatnak a keretébe nem tartozik, — hogy magától értetődőleg az Ausztriából Magyarországba küldött czikkek ntán az adónak az a teljes összege fizetendő, a melyet bármi czím alatt a magyar törvény megállapít. A mennyiben tehát az osztrák adó egészben véve nem oly nagy, mint a magyar, az osztrák ezikk a különbözetet nálunk pótlék alakjában utólag fogja megfizetni. Egyszóval a rendezés az, hogy a magyar államkincstár megkapja az őt megillető teljes fogyasztási adójövedelmet, a magyar gyárak pedig csak oly gyárakkal legyenek kénytelenek versenyezni, a melyek a mikor a mi piaczunkon megjelennek, ugyanazt az adóterhet viselik, mint a magyar gyárak. Az átutalási eljárásnak szükséges folyománya a vámtarifa-javaslatnak első része, a mely tisztán adminisztratív intézkedéseket tartalmaz. Ez a javaslat ugyanis arról intézkedik, hogy a vámhivataloknál a tulajdouképeni vámtétel az adó összegétől elkülönítve legyen kiszabva és beszedve. Eddig tudniillik a vámtétel és az adótétel együttesen lettek kiszabva, az egész befolyó összeget pedig mint vámjövedelmet kezelték és a közös szükségletek fedezésére fordították. Ez a magában véve sem megfelelő eljárás még kevésbbé felel meg annak az új helyzetnek, a mely az átutalási eljárásról szóló törvény következtében beáll. Ennek következtében ugyanis az egyes ország oly helyzetbe juthatna, hogy tartoznék a másiknak bizonyos adóösszegeket meg« téríteni, a melyek nem az ő pénztárába folytak, hanem a melyek a közös kiadások fedezésére lettek fordítva. Ezt elkerülendő, a törvény kimondja, hogy a vám is, az adó is külön leBZ kiszabva, és csakis a vám az, a mi a közös pénzügyminiszternek ki fog szolgáltatni, ellenben az adó az illető ország kincstárának javára Írandó. Az igazságos elszámolásnak ugyanezen gondolata jut kifejezésre aztán a monarchia két kormánya között létrejött bélyegegyezményben is. Az egyezmény értelmében mindegyik államuak biztosíttatnak az őt ezen czímeken megillető jövedelmek. Minthogy azonban eddig Magyarország ezen a ponton is sokféle károsodást szenvedett, az egyezmény elsősorban a mi szempontunkból igazságos kiegyenlítést és kívánatos reparácziót jelent. Az egyezmény szabályozza a bélyegek, illetékek és díjak szempontjából először azoknak a társaságoknak helyzetét, a melyeknek székhelye az egyik államban van, de üzleteket a másik államban is kötnek. Itt leginkább oly vállalatokról van szó, melyeknek székhelye Ausztriában van, de melyeknek fiókjai, ügynökségei Magyarországban vannak, és üzleteiknek egy részét nálunk lebonyolítják. Általános szabályul kimondatik, hogy az illeték annak az országnak szabályai szerint vetendő ki és annak az országnak kincstárát illeti, a hol az üzletnek a helye van. így tehát az osztrák vállalat, a melynek Budapesten van fiókja, az illetékeket Budapesten fizeti és megfordítva. Az egyezmény szabályozza ezenkívül a közös minisztériumoknak, a konzulátusoknak, a követségeknek, továbbá a katonai és tengerészeti pénztáraknak ügyét, szintén ugyanezen szempontok szerint. A magyar állampolgár mikor közös hivatalokhoz fordul, magyar bélyeget használ, az osztrák polgár osztrákot. Ennek megfelelnek a többi intézkedések is. A Bécsben székelő magyar minisztérium számára pedig biztosíttatik az exterritorialitás a tekintetben, hogy ott minden nyugtabélyeg magyar lesz. Ezek az aprónak látszó dolgok pénzben kifejezve, igen tetemes összegekre mennek, a melyektől a magyar kincstár eddig elesett. Visszatérek itt még egyszer, t. ház, a vámtarifa módosításáról szóló javaslatra, mert mulasztást követnék el, ha fel nem említeném annak utolsó, az ásványolajra vonatkozó részét. Eddig a nyers ásványolajra, annak különböző minősége szerint, két vámtételünk volt

s — természetesen aranyban: — az egyik 2 forintos, a másik 2 forint 40 krajczáros. Ha ezt a javaslatot elfogadjuk, akkor a nyers ásványolajra egyetlen 3 forint 50 krajczáros vámtételünk lesz. Tény az, t. ház, hogy ez a vámemelés elsősorban az osztrák petroleum-ipart érdekelheti és a mi részünkről áldozatot involvál. Némi kompenzácziót kapnak ugyan a magyar finomítógyárak a Romániából kedvezményes vámtétel mellett behozható quantumnak a felosztásánál. Eomániából ugyanis régibb egyezmények alapján évenkint — 68 krajczáros vámtétel mellett — 200.000 métermázsa nyers petróleum hozható be. Ebből eddig Magyarországra esett 170.000 métermázsa, Ausztriára pedig 30.000 métermázsa. A mostani törvényjavaslattal a Magyarországra eső mennyiség 190.000 métermázsára emeltetik, úgy, hogy Ausztriára csak 10.000 métermázsa esik. Ebben kétségkívül van valami csekély kompenzáczió, de ez a kompenzáczió csakis az ország déli vidékén fekvő gyáraknak szolgál és egyáltalában nem teljes értékű. Nem akarok már most, t. ház, belemenni