Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-469

164 469. országos ülés 1899. junlns 26-án, hétfőn. joggal nem szükséges élnünk; ennek folytán elő fogok adni egy praktikus programmot, nem mintha azt akarnám állítani, hogy csak az általam megemlítendő megoldási mód az egyetlen, a mely kínálkozik, hanem azért, mert ez is egyik megoldási mód, még pedig olyan, mely az országot megóvná minden rázkódtatástól, és az ország minden ideiglenes károsodás nélkül átléphetne a közös vámterület rendszeréből az önálló vámterület rendszerébe. A mi álláspontunk az, hogy: először véd vámmal akarunk védeni oly iparágakat, melyek a magyar nyerstermények feldolgozását czélózzák; továbbá másodszor védvámmal akarunk védeni oly iparágakat, a melyek már léteznek, bár nem hazai terményeket dolgoznak fel. Harmadszor vámmentességet akarunk engedni egyelőre oly iparczikkeknek, a melyek a két előbbi kathegóriába nem tartoznak. Ezen elv keretén belül mozogva, oly megoldáshoz folyamodnánk, a melyet onnan merítünk, hogy Magyarországnak kereskedelme Ausztriával szemben folyton passziv; 1894-ben a passzivitás 34 millió forint volt, 1895-ben 48 millió forint, 1896-ban 28 millió forrni, és így tovább. Ez annyit tesz, hogy Ausztria enynyivel nagyobb értékíí iparczikket hoz be Magyarországba, mint a mennyi értékíí nyersterményeket viszünk ki Ausztriába. így lévén a dolog, semmi nehézség sem lenne abban, hogy mi azt az ajánlatot tegyük Ausztriának, hogy engedjen vámmentesen beözönleni Ausztriába oly összes értékű magyar czikkeket, a mily összes értékű osztrák czikket mi engedünk vámmentesen beözönleni Magyarországba. Ez igazságos lenne, mert a teljes paritás és egyenlőség elve érvényesülne a kereskedelmi téren. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha ezt elfogadnák az osztrákok, és ki fogom mutatni, hogy ezt elfogadni kénytelenek lennének, akkor mi lenne ennek a következése ? Az, hogy minden évben átlag 30—40 millió forint margó maradna Magyarországban az ipar fejlesztésére; pedig egyelőre Magyarország ezzel beérhetné és meg is elégedhetnék, mert nagyobb mérvű iparfejlesztés úgy is lehetetlen lenne, nem is lévén hozzá sem elég tőkeerőnk, sem elég munkaerőnk, sem a magyar iparterményhez szokott fogyasztó közönségünk. Azt állítottam, hogy ezt az ajánlatot az osztrákok elfogadnák és ezt röviden bebizonyítom. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az osztrákok összes kivitelüknek 81°/o-át Magyarországba hozzák, ennek folytán az osztrák ipar teljesen ki van szolgáltatva Magyarország jóakaratának. Azt mondják, hogy Magyarország mezőgazdasága is ki van szolgáltatva az osztrákok jóakaratának, mert hisz az összes kiYitelének 78°/o-át Ausztriába viszi ki. De a kiszolgáltatás nem egyenlő mérvű, mert nem ismerek oly embert, a ki éléskamrába záva éhen halt volna, de olyat ismerek, a ki csizsmatalpakat, kész ruhákat és nem tudom, mi mindenféle iparczikkeket, melyeket az osztrákok behoznak, megenni nem képes. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ha Magyarország elzárná fogyasztási piaczát az osztrákok elől, kétségtelen, hogy az osztrák gyárak azonnal beszűntetnék működésüket, mert az osztrákoknak elég érzékük van arra, hogy meg sem kísérelnék folytatását olyan ezikkek gyártásának, a mely czikkeket csak Magyarország fogyaszt, de más piaczuk nincsen. Ha az osztrák gyárakat bezárnák, nemcsak a nyomor, hanem munkásforradalom ütne ki Ausztriában, a mit koczkáztatni nem mernének, és elfogadnák, ha azt az igazságos ajánlatot tennénk, hogy be Nagyunk jönni oly értékű iparczikkeket, mint a mily összes értékű magyar mezőgazdasági czikkeket fogunk bevinni Ausztriába. Ausztriának helyzete olyan, hogy el kell fogadnia az ily ajánlatot; ha pedig elfogadná, akkor a magyar nyersfermelés egyetlen forinttal sem károsodnék, mert az osztrák piaez teljes mérvében nyitva maradna számunkra és maradna még, a mint mondám, átlag negyvenmillió forint margó évenkint arra, hogy ily összes értékű iparczikkeket gyártunk, és ezeket, és csakis ezeket, Ausztriával szemben is vámokkal védjük. Azt hiszem., eléggé kifejtettem egyikét azon megoldási módoknak, melyeket a függetlenségi párt magáévá tehet, a melynek alkalmazása ellen semmi felhozható kifogás nem lévén, be van bizonyítva, hogy pártunk nem theoretikus téren mozog akkor, mikor az önálló vámterület felállítását követeli, hanem olyan téren, a mely nagyon könnyen gyakorlatilag is megvalósítható. Ennek a konstatálására akartam szorítkozni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki a czímhez szólni ? Ha nem, úgy a vitát befejezettnek nyilvánítom és felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a törvényjavaslat czímét, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem, a kik elfogadják, szíveskedjenek fel állani. (Megtörténik.) A ház a ezímet elfogadja. Következik a bevezető rész. Perczel Béni jegyző (olvassa). I Kossuth Ferencz: T. ház! Vagyok bátor egypäT'szóval kifejteni álláspontomat. Nagyon sajnálom, hogy olyan fontos kijelentés, mint a mely a törvényjavaslat bevezetésében van, nem foglaltatott belé a törvény szövegébe, mert jól tudjuk azt, hogy ilyen eljárásnak már a 67-es törvények megalkotása alkalmával milyen káros következményei voltak, annyiból, hogy az osztrákok nem vették tekintetbe a magyar törve-