Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-469

469. országos ülés 1899. június 26-án, hétfőn. 163 miniszterelnök űr vívmányról. Micsoda vívmány ez, a mi a törvényjavaslat első bekezdésében az önálló vámterület jogállapotáról van felvéve, a mely sarkallik az 1867 : XII. törvényezik 68, illetőleg 58. §-aín, hiszen benne van az 1899-ikiben. De ki hozta ide az 1899-iki törvényjavaslatot, nem én? Azt mondja a t. képviselő úr, hogy az 1899-ikiben benne van. Jó. De akkor az kitől származik ? De erről nem beszélek. Azt mondja a képviselő úr, micsoda vívmány ez ? Ne tessék kérem elhomályosítani, bocsánatot kérek, talán akaratlanul történt, a mit én mondottam, hivatkozom a képviselőház minden tagjára, mint tanura, hogy sohasem említettem ezt fel, mint vívmányt. Odaadom a t. képviselő úrnak minden beszédemet, és ha ki tudja mutatni, hogy erről úgy beszéltem, mint vívmányról, akkor a t. képviselő úrnak igazat adok mindenben, pedig ez nehéz dolog lenne. Beszéltem, mikor megcsináltam én a kiegyezésem mérlegét, vívmányról igenis a 4. §-ban foglaltakra nézve. A mit ez a szakasz a szerződéseknek és a vámszövetségek határidejének összeeséséről, az autonóm vámtarifáról, és a szerződések felmondásáról tartalmaz, az vívmány, igenis, ennek az én törvényjavaslatomnak, a mit idehoztam, vívmánya; a mi az Í867 : XII. törvényczikkben megíratott, és a mit felvettem és textualiter czitáltam az 1867 : XII. törvénycikkből: erről sohasem beszéltem úgy, hogy ez vívmány, hanem hogy ez az önálló vámterület jogának elismerése, biztosítása, kidomborítása, már pedig még erről is szólhatnék, hiszen a t. képviselő urak azzal vádolnak, hogy jogfeladást tartalmaz javaslatom. Bocsánatot kérek, ez ferdítés-számba is menne; nem gyanúsítom a t. képviselő úr intenczióját, de a t. képviselő úr, hogy magát most védje, őnkéuytelem'íí olyat fogott rám, a mit én nem mondtam. Azt mondja továbbá, hogy egy vívmány mégis van benne; de azí mondja, hogy el is van homályosítva. Ezt nem értem, azzal talán, mert kimondva van, hogy daczára az önrendelkezésnek, mindkét állam részéről a leendő szerződéseket a külügyminiszter köti? Ha vívmány, hát ez megint kitől származik ? Benne volt-e az az eddigi törvényekben, volt az 1898:

1. törvényczikkben? Nem volt; nem volt benne még az 1899 : I. törvényczikkben sem, de bejeientettem, hogy igenis ez a dolog akként lesz megállapítva, és most jut be először. Miért nem volt benn az 1899 : I. törvényczikkben? Azért nem volt benne, mert hiszen tudtuk, hogy 1899-ben semmiféle külföldi szerződést nem kötünk. De azt mondani, hogy el van homályosítva, nem lehet. Mivel van elhomályosítva ? Nincs joga az országnak azt mondani, hogy ideig-óráig, daczára annak, hogy az önrendelkezés alapján intézkedik, mégis elfogadja azt a módot, a mely a vámszövetségi alapon való intézkedésnek az esetére van felvéve az 1878 : XXII. törvényczikk és az 1867 : XIV. törvényczikkben, a hol kimondja, hogy az Önrendelkezés alapján intézkedik, nem a vámszövetség alapján, mégis kimondja, hogy felhatalmazza a két államot, hogy a szerződéseket a külügyminiszter kösse. G-ondolom ez nem elhomályosítás, hanem a dolgok kidomborítana. Ezeket kellett a t. képviselő úrnak válaszúi elmondanom. Ajánlom a törvényjavaslatot a háznak elfogadásra. (Helyeslés.) I Kossuth Ferencz: T. ház! Minthogy nem tartottam fenn magamnak a zárszó jogát, kénytelen vagyok a czímnél felszólalni, nem azért, hogy válaszoljak a t. miniszterelnök úr által felhozott érvekre, mert azok az érvek, melyeket én a törvényjavaslat ellen felhoztam, azonosak azokkal az érvekkel, melyeket a Polónyi Géza t. képviselőtársam is felhozott, és ő zárszavában a t. miniszterelnök urnak a választ megadta, a mely válaszhoz én is hozzájárulok. De kötelességemnek tartom a függetlenségi és 48-as párt nevében válaszolni arra, a mit gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársam június 23-án elhangzott beszédében mondott. Kötelességem erre válaszolni, mert ha fennmaradna ezáfolatlanúl az az állítás, melyet ő koczkáztatott, nagy csorba üttetnék a függetlenségi párt Nagyományos álláspontjának gyakorlati értékén. Gróf Apponyi Albert t. képviselő úr a következőket mondta: »A függetlenségi párt eddig körvonalait sem mulatta fel azon kereskedelmi politikának, melyet az önálló vámterület esetén folytatni kell. Ezt a kérdést tisztázni kell, meg kell mutatni, hogy abból a dilemmából miképen kerüljünk ki, hogy vagy az ipari termelés gyorsabb előmozdítása czéljából védvámos politikát követünk és akkor Magyarország kivitele van megsértve, vagy annak érdekei előmozdítása szempontjából szabad kereskedelmi politikát követünk és akkor az iparvédelem terén vajmi keveset érünk el.« T. ház! A függetlenségi párt nevében nekem már számtalanszor volt alkalmam kifejteni annak a kereskedelmi politikának e részleteit, melyet mi folytatni akarunk, és a politika gyakorlatiassága ellen semmi érvet felhozni nem lehet. Ezt megtettem, bár azt hiszem, hogy erre kötelezve sohasem voltam. Nem voltam kötelezve azért, mert az ellenzéknek elég elvi kijelentéseket tenni. Elveinek praktikus megvalósítására akkor fog programmot adni, a mikor kormányra jut. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De a függetlenségi pártnak elvi álláspontja olyan tiszta, annyira kézzelfogható és annyira megfelel a természetes jognak és a praktikus érdekeknek, hogy semmi rezerválási SÍ*