Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-469

469. országos ülés 1899. június 26-án, hétfőn. [61 a kik nem látjuk ebben a dologban azt, a mit benne látni kellene. Én, t. ház, erre a megjegyzésre szintén csak egy ilyen hasonló megjegyzéssel felelek, és ez az, hogy igenis színvakság uralkodik Magyarországon, mert nem akarják látni azt, hogy a magyar nemzeti zászló czégére alatt a feketesárga zászló uralkodása van inaugurálva és állandóan újból meg újból beplántálva azon kérdésekbe, a melyekben Magyarország önállóságának és függetlenségének elhomályosítása ellen törekedni mindenkinek hazafias kötelessége lenne. Ext tartom színvakságnak és nem azt, mivel ebben az esetben az állandó rendezést felfedezni nem vagyok képes. Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy beszédemben köríílcsipkedtem a javaslatot, de nem ismertem el róla az előnyöket. En, t. ház, igenis — nem igyekeztem ugyan csipkedni, hanem kritizálni igyekeztem azon álláspontról, a melyet úgy közjogi, mint egyéb tekintetben külön pártállásom diktál. Ha ezt a t, miniszterelnök úr csipkedésnek tekintette, abból nem következik az, hogy az argumentum volt gyenge, hanem talán erőm volt kevés, hogy erőteljesebben megnyilatkozzék ellenállásom ezen javaslattal szemben. De én látom a vívmányokat is. A mennyire loyálisan konczedáltam azt, hogy igenis előnyt látok abban, hogy a terminusok összeesnek, époly loyálisnak méltóztassék venni azon ellenvetésemet, hogy viszont nem látom biztosítva, hogy a terminusok összeesése minden oldalról körűi van bástyázva és garantirozva. Nem akarok hosszasan foglalkozni e kérdéssel, mert nem akarok a vitának új medret vájni. De látok én a javaslat szövegében egy vívmányt, a melyről a miniszterelnök úr nem emlékezett meg, pedig ez igazán vívmány és az én igazságérzetem, a melyet a t. miniszterelnök úr a vita hevében elhomáiyosúltnak látott, azt diktálja, hogy én arra rámutassak. Én vívmánynak látom az eddigi hasonló provizórius javaslatokkal szemben azt, hogy a két állam van megnevezve a javaslat 1. §-ának második bekezdésében mint olyan tényezők, a kiknek nevében ezután a szerződések megkötendők lesznek. Ez vívmány, de talán ezzel nem szabad dicsekedni a miniszterelnök úrnak, mert talán rossz néven vennék valahol. Széll Kálmán miniszterelnök: Magam írtam! Barta Ödön: De azért ezzel dicsekedni még sem tanácsos. Pedig én vívmánynak tartom, hogy e kitétel benne van a javaslatban, míg az eddigi javaslatokban benne nem volt. De engedje meg a t. miniszterelnök úr, hogy ennél a kérdésnél is rámutassak arra, hogy a mi vívmány ebben van, az nyomban el is van homályosítva, ós ki vagyunk szolgáltatva Ausztriának, mert KÉPVH. NAPLÓ 1896—1901. XXIÍI. KÖTET. ebben az van mondva, hogy a két állam között mégis az 1878 : XX. törvényczikk III. czikkelye szerinti módon lesznek a szerződések megkötendők és az aláírások eszközlendők. Ebben, t. miniszterelnök úr, ismét ki vagyunk szolgáltatva, úgy mint eddig voltunk, hogy tudniillik önálló ügyeinkben is a közös külügyminiszter képvisel bennünket; önálló ügyeinkbe is Ausztriának engedünk beleszólást; önálló ügyeinket is csak úgy rendezhetjük, ha Ausztria hozzájárul; hat hónapig tárgyalni kell, a többi azután úgy történik, mint az 1878: XX. törvényczikk előírja. Én abban látom a vívmányt, hogy a két állam kidomborodik e javaslatban, a mit eddig nem méltóztattak kidomborítani. De, t. ház, ha a vívmányok egész szerieszével akarnék foglalkozni, akkor hosszadalmasabb volnék, mint a mennyire szives figyelmüket igénybe venni szándékozom. (Halljuk! Halljuk!) Csak azt kérdem, t. ház, hogyha vívmánynak méltóztatik tekinteni, hogy az 1867: XII. törvényczikk garancziái és abban rejlő önállóságunk biztosítékai e javaslatban jobban ki vannak domborítva, mint az eddigiekben, akkor hol voltak közjogászaink és ezek közt a t. miniszterelnök ár akkor, a midőn az 1898 : I. és az 1899 : IV. törvényczikket statuáltuk, hogy akkor az elhomályosításra alkalmas tételek bennNagyattak, és akkor azok a nagy jogászok, a kik az elhomályosítás ellen minden inszinuácziót már 1898-ban is visszautasítottak, 1899-ben pedig már nyomatékosabban kidomborították önállóságunkat a javaslat szövegében, most azzal hozakodnak elő, hogy most az vívmány! Széll Kálmán miniszterelnök: Hisz abba is én tettem bele! Barta Ödön: Nem vitatom én ezt el a miniszterelnök úrtól. Míg az 1898-dik évi I. törvényczikk egész szárazon hivatkozik az 1867: XII. törvényczikk 68. §-ára; már az 1899 : IV. törvónyczikknek oly bevezetése van, mint a mostaniak ; már olyan prelúdium előzi meg a rendelkezéseket, benne el van mondva, hogy az önálló vámterület jogállapotába léptünk, tehát itt semmi vívmány nincsen, mert az 1899 : IV. törvényczikk ezt elrendeli. Széll Kálmán miniszterelnöki Én csináltam azt^is! Barta Ödöns Bocsánatot kérek, de ezt nem kellett az osztrákoktól kivívni, mert ez a provizórikus törvény az önálló rendelkezés jogi alapján jött létre és nem egyezményes természetű. Széll Kálmán miniszterelnök s Ez se! Barta Ödöní Ha ez se az, akkor az 1899 : IV. törvényczikkel egy kathegoriába méltóztatik ezt tenni, és én ezt is akczeptálom. De azt kérdezem én, hogy az egyedüli tiszta és helyes utat miért Nagytuk el; ha olyan nagy mértékben meg