Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-469

154 469. országos ülés 1899. június 26-án, hétfSn. látok bizonyosnak: az egész vonalon való teljes bizonytalanságot. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És épen azért ne méltóztassék azt hinni, hogy én magamnak jóslási tehetséget vindikálok, de a kik megérik, meglátják, — qui vivra, verra, hogy igazam lesz, — 1903-ban vagy meglesz a vámszövetség, a mit én a magam részéről kizártnak tekintek égnem óhajtok, vagy nem lesz a nemzetnek más választása, mint ugyanazon kényszerhelyzetben, a melyben ma cselekszenek, s úgy a mint ma cselekszenek, rálépni a külön vámterület és a vámsorompók felállításának azon egyedííl helyes alapjára, mely a nemzet messze jövendőjét nem ilyen bizonytalan módon, hanem teljes biztosan, materialiter is biztosítani képes. Azért én azt hiszem, ha százezerszer benne van is az 1907-ig szóló terminus, az ütközet nem 1907-re van relegálva, hanem a mint a t. miniszterelnök úr első propoziczióiban nagyon helyesen észrevette, ezen nagy gazdasági tranzakcziónak 1903-on túl semmi körülmények között halasztást szenvedni nem lehet, nem szabad a külföldre való tekintettel, mert kereskedelmi szerződéseket ilyen labilis állapotban lévő államokkal kötni a külföldnek lehetetlenség. Meglehet, hogy csalódom, de szeretnék érveket hallani, a melyek megezáfolják azt, a mit el mondottam, hogy igenis 1903-ban a nemzet ezen helyzetben lesz. Még csak néhány kérdést óhajtok tárgyalni. Említettem, hogy ennek a labilis állapotnak egyik nagy kérdése az is, hogy a viszonosságtól van feltételezve.' Ez a viszonosság mindennap megsérthető és megtagadható. Ez nem kérdés, ugye kérem? És hogyha én a szimptómákat keresem, szabad nekem föltennem azt, hogy az osztrákok nemcsak a viszonosságot fogják megsérteni, hanem mindent el fognak követni arra, hogy azt megszeghessék? T. képviselőház! Kegyeskedjenek csak egynehány dolgot szíves figyelmükre méltatni. Mit tapasztalunk mi a viszonosságra vonatkozólag az osztrákoknál? Nemcsak a gyűlölködés hangját, a melyre nézve egy rendkívüli eklatáns példát fogok felhozni, (Halljuk! Halljuk!) hanem mit láttunk ezen alkudozások folyamata alatt, sőt annak befejezése után is? Nem emlékeznek a t képviselő urak arra a vitára, mely néhány héttel ezelőtt itt lefolyt? T. képviselőtársam Pichler Győző nagy szakértelemmel és apparátussal doldozta fel a kérdést: a Vaskapu kérdését. Ugy-e igazam van abban, ha azt állítom, hogy az osztrákok akadályoztak meg bennünket abban, hogy a Vaskapunál az illetékeket már ez idő szerint is életbe léptethessük. Mindenütt, a hol materiális kárt csinálhat nekünk Ausztria, nemcsak az alkudozások idején, hanem befejezésük után is megteszi, és valóban nem egy szövetségeshez illő modorban tör minden életérdekünk ellen, hogy bennünket gazdasági fejlődésünkben megakadályozhasson. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen hallottunk a kereskedelemügyi miniszter úrtól egy elég komoly, de eddig be nem váltott Ígéretet, hogy a Vaskapu-illeték szabályozásának kérdése rövid idő alatt a magyar állam hatalom ereje és erélyességének megfelelőleg életbe lesz léptetve. Hogy történt-e valami erre nézve, eddig semmit sem tudok róla. Engedjenek meg, t. képviselőház, hol hallották valaha az urak, hogy szövetségesviszonybanlevő államoknál megtörténhessék az, a mi nálunk és Ausztriában megtörténik? Mindenki tudja, hogy Magyarország a hitel terén nem a hitelező, hanem mindig az adós szerepében jelentkezik. Mindenki tudja, hogy a magyar nem vásárol sem osztrák, sem német, sem angol, sem franczia, sem amerikai papirt, sőt legnagyobb mértékben még saját papírjainkat sem tudjuk itthon placzirozni, hanem kénytelenek vagyunk a külföldön placzirozni őket. Már most, ha én egy szövetséges állam kormányának ténykedését vizsgálom, akkor ha az egyik állam a másikkal szemben olyan viszonyban áll, hogy kölcsönös védelemben egymást véráldozattal is meg kell a messze jövendőben is védelmeznünk, ott legalább csak elvárható a tiszteséges paritás és az, hogy legalább gáncsot ne vessünk egymásnak boldogulása elé. Azonban mit tapasztalunk az osztrák kormánynál? Azt, hogy papírjainkat, melyeket az osztrák piaczon elhelyeztünk, vagy elhelyezni akarunk, egy botrányos eljárás alapján nemcsak megadóztatják, hanem papírjainkra járadékot vetnek ki. Azonkívül a lokális járadékadókat is életbe léptetik 5—20 perczent erejéig. (Igaz! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) Vagyis kiszorítják az osztrák piaczról a magyar állampapírt. De, t. képviselőház, kegyeskedjék megengedni, hogy még pár perezre immoráljak e kérdésnél. Nem is maga az adó annyira sérelmes, hanem az eljárás. Ha megtudják azt, hogy egy osztrák polgár magyar állampapír birtokában van, ezt 16-szor és 30-szor beczitálják, kihallgatják és megkérdezik : micsoda papirjai vannak, honnan, milyen áron szerezte, micsoda a fundácziója, úgy, hogy az ötödik kihallgatásnál megesküszik, hogy magyar állampapírt az életben többé nem vesz. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Nagyon jól tudom, hogy ez nem tartozik a tiroli vám kathegoriája alá, mert a vámszövetségről szóló intézkedések hitelpapírjainkat nem érintik és csak a termények forgalmára van szabva, hogy lokális vámmal nem terhelhető. De ezen a területen Magyarország számára a retorzió ki van zárva. Mi nem tehetjük ugyanazt az osztrák papírral, a mit a mienkkel csinálnak,