Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.
Ülésnapok - 1896-469
146 469 ' országos ülés 181 kai a hitelezők, vagy részvényesek megkárosítását idézték volna elő. A bizottság, tekintettel arra, hogy a felelősség mérvét a bíróság van hivatva megállapítani, a mentelmi jog felfüggesztését hozza javaslatba. Kossuth Ferencz! T. ház! Nem akarom, hogy valaha azt mondhassa valaki, hogy mentelmi jogom háta mögé bújom, midőn azt kérik a háztól, hogy kiadassam. Érzem azt, hogy teljes és a legpéldásabb korrektséggel jártam el abban az ügyben, a melyről szó van. Tehát kérem a t. házat, hogy adjon ki engemet. (Tetszés.) Molnár Antal jegyző: Schmidt Gyula! Schmidt Gyula: T. ház! Azt hiszem, hogy n"em követek el indiszkrécziót, a midőn ezen ügyben felszólalok. Jóllehet mint az előbbi két ülésszakaszban a mentelmi bízottság előadója ezen jelentést, a melyet t. képviselőtársam most élőszóval előadott, én szerkesztettem volt, és a bizottsági határozatnak én adtam kifejezést ilyen alakban, a mint az a jelentésben foglaltatik; azonban, tekintve, hogy én most ezen bizottságnak tagja már nem vagyok, sem előadója, nem is tartozom a többség véleményét képviselni, de igenis jogosítva érzem magam arra, hogy azon egyéni véleményt, a melyet a bizottságban is képviseltem, most ez alkalommal is kifejezésre juttassam. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Én mint előadója az ügynek, áttanulmányoztam azon nagy tömkelegű vizsgálati iratokat és azon meggyőződésre jutottam, hogy azokban nem foglaltatik semmi olyan momentum, a melynél fogva a büntető törvénykönyv 35. fejezetében foglalt csalárd bukás büntette, vagy vétsége miatt az illetők terhelhetők lennének. Igaz, hogy a büntető törvénykönyv 417. §-a azt mondja: ha valamely kereskedelmi társaság vagyona ellen nyittatik csőd, a 414. §-ban meghatározott bűntett, vagy a 416. § ban meghatározott vétség — csalárd bukás vétsége, illetve büntette, — esetében a bűnösség az üzlet vezetésével megbízott azon személyeket terheli, kik a büntető cselekményt elkövették. Ez vezette a bizottság többségét, hogy 'oly vélemény előterjesztésében állapodott meg, miszerint a mentelmi jog felfüggesztendő. De hogy ennek esete, — mert ennek esetében kell azokat felelősségre vonni, — a büntető akták szerint nem forog fenn, annak kifejezést adtam volt a jelentésben is, a midőn határozottan kiemeltem volt, hogy a vizsgálati iratokból a bizottság arról győződött meg, hogy a nevezett képviselő urak a vagyonbukott társaság gyári üzletének tényleges vezetésébe be nem folytak; továbbá semmi olyan momentum azokból ki nem derűit, a melynél fogva arra lehetne következtetni, hogy ők tényi. június 26-án, hétfőn. kedésükkel tudva, szándékosan a hitelezők károsodását előidézhették volna. Ez kifejezésre jutott ezen jelentésben is. Azért annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy csak sablonszerűén kéretnek ki ezen képviselőtársaink, és nem forog fenn büntetőtörvénykönyvünk diszpózicziói értelmében oly momentum, mely kiadatásukat igazolná, tehát zaklatás jellegével bír az, hogy azért, mert az igazgatóságnak tagjai voltak, okvetetlenül kikéressenek és ellenük a bünvizsgálati eljárás megindíttassék; Kossuth Ferencz t. képviselőtársunkra nézve annál kevésbbé, mert akkor, midőn ezen társaság tényei felett csőd nyittatott, már nem is volt tagja az igazgatóságnak, mert előbb lemondott, és mert mikor már beválasztatott t. képviselőtársunk, valamint beválasztatott Eudnyánszky Béla t. képviselőtársunk is, és mások is, így dr. Rosenberg Gyula, ... Rosenberg Gyula: Bocsánatot kérek, én nem voltam soha tagja! (Felkiáltások: Úgy van! Az egy másik!) Schmidt Gyula: . . . a társaság már oly kritikus helyzetben volt, hogy az ő ténykedésük folytán annak vagyoni helyzete rosszabbá nem is válhatott. Azért ajánlom a t. háznak, hogy ne fogadja el a bizottsági jelentést, és tagadja meg Kossuth Ferencz és Rudnyánszky Béla képviselő urak kiadatását. (Élénk helyeslés.) Tóth János jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza 5 T. ház ! Akkor, midőn a magam részéről köszönettel adózom azon objektivitásért, melylyel előttem szólt t. képviselőtársam ezen kérdést már a mentelmi bizottságban is ily értelemben tárgyalta, én csak néhány szóval járulok hozzá azon érvnek kibővítéséhez, melyet a t. képviselőtársam előadott, hogy kérjem a t. házat, hogy ez esetben mentelmi jog felfüggesztését megtagadni méltóztassék. A kérdés alakilag annyiban érdekes, a menynyiben a bíróságok a esődtörvény értelmében kéiiytelenek minden materiális érvek nélkül, — miután a csődtörvény hivatalból rendel vizsgálatot azok ellen, kik igazgatók voltak, a nélkül hogy bármiféle materiális bizonyítékok fenforognának — tehát a bíróságok kénytelenek minden esetben elrendelni a vizsgálatot, és ennélfogva ebben az esetben is a bíróság tisztán a törvénynek rendelkezései alapján csak alaki szempontból jár el, midőn kénytelen volt képviselőtársainknak mint igazgatóknak mentelmi joga felfüggesztését kérni. Azonban a mi hosszas gyakorlatunk szerint a képviselőház sohasem elégszik meg alakisággal, hanem mindig kívánta, hogy legalább valószinüvé tétessék az, hogy a képviselő képviselői hivatásának, mentelmi jogának felfüggesztésére bizonyos súlyos érvek és indokok
