Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-469

469, országos ülés 1899, június 2ti-án« hétfőn, j^ forogjanak fenn. Hogy többet ne mondjak, csak a mai ülésben méltóztattak hallani Kulman János t. képviselőtársam esetét, a kire nézve alakilag fenforogni látszottak a büntetőtörvényben körül­írt konsztitutiv elemek, mégis a bizottság telje­sen helyesen belebocsátkozott annak mérlegelé­sébe, vájjon milyen materiális érvek és bizonyí­tékok forognak fenn, melyek az ilyen eljárást igazolnák, és ez esetben Kulman János t. képviselő­társunk mentelmi jogának felfüggesztését meg­tagadta, a mihez én is hozzájárultam. Már most magam részéről feleslegesnek tar­tom, hogy az álláspontomat bővebben indokoljam, csupán utalok arra, hogy nem először foglalok ily értelemben állást a t. képviselőházban, midőn azt mondom, hogy midőn történelmi nevezetes­ségű férfiak, a kik hosszú múlt után becsülettel a nemzet, a közvélemény és a külföld előtt is a magyar névvel bizonyos harmonikus összefüg­gésben vannak, ha ily természetű kérdésekkel üldöztetnek, az ily férfiak, az ő ügyüket a ma­gam részéről, mint képviselő kettőzött óvatosság­gal kisértem és kisérem mindig. (Élénk helyeslés.) Kivánatos, hogy a magyar történelembem ma­guknak már nevet biztosított férfiak emléke azzal a kegyeletes érzéssel kezeltessék, hogy a magyar törvényhozás megtesz legalább annyit, hogy róluk az ily vagyon elleni büntetendő cselekmény való­színűségét se hiszi el. (Élénk helyeslés.) Ez etni­kailag oly jogosult felfogás, a melynek nem elő­ször adok kifejezést. És utalok arra, hogyha vannak ily kegyeleti indokok, talán szabad meg­emlékeznem arrób hogy abban mindnyájan egyet­értünk, hogy Kossuth neve bizonyára azok közé tartozik, a melyekre nézve a kegyeletes megem­lékezés e törvényének a képviselőházra nézve irányadónak kell lennie. (Helyeslés.) De mindezektől eltekintve, belemélyedtem az akták vizsgálatába is, és meggyőződtem arról, hogy Kossuth Ferenczet 1894. május havában kérték fel igazgatóul és elnökül. Kossuth Ferencz akkoriban még külföldön lévén, Helfy Ignácz akkori képviselőtársunkat kérte meg arra, hogy magának tájékozást szerezzen a társulat viszonyai felől, és Helfy Ignácz épen abból a czélból választatta meg magát az igazgatóságba, hogy minél bővebben szerezhessen iaformácziókat, a melyek alapján felvilágosíthassa Kossuthot; és csak akkor, a mikor Helfynek, a mint a bizott­ság jelentéséből kitűnik, megnyugtató nyilatko­zata folytan arról értesült Kossuth Ferencz, hogy nyugodt lélekkel beléphet az igazgatóságba, csakis kellő fentartással lépett be 1894. deczember havában; deczember elsején foglalta el az igaz­gatói állást. Kossuth Ferencz egyetlen mérleget, az 1894-ikit irta alá, akkor még csak egy hó­napig, deczember hóban volt igazgatósági elnök, de a megelőzőleg történt dolgokról sejtelme, tudo­mása nem volt. (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Különben is ama mérlegre nézve a fel­mentést a részvénytársaság megadta. Kossuth Ferencz 1895. november havában az igazgató­ságból kilépett, úgy, hogy midőn 1896-ban a közgyűlés a mérleget megalkotta, Kossuth Ferencz már nem volt igazgatója, sem elnöke a társa­ságnak; a társalat pedig csak 1897. február havában rendelte el a liqiűdáeziót, tehát Kossuth Ferencz kilépése után négy hónappal. Már most tudjuk azt, az aktából meggyőződtem róla, hogy Kossuth Ferencz az utolsó garasig visszafizette az előleget, a melyet a társulattól kapott, úgy hogy őt magát a t. bizottság egyébiránt teljesen objiktiv vélemény szerint is abszolúte semmiféle oly materiális indok alapján konstatálható tény nem terheli, a mely becsületességéhez, jellem­szilárdságához a legtávolabbi kételyt is engedné. (Élénk helyeslés.) Ily körülmények közt, minthogy Rud­nyánszky Béla képviselő úrra is konstatálható ugyanez, hogy ugyanis a két képviselő egyike sem folyt be a gyár üzletvezetésébe, és az ira­tokból meggyőződtem, hogy a vádpontok talaj­donkép Tarnóczy Gusztáv személyére vonatkoz­nak, (Igaz ! Úgy van ! a bal- és szélső báloldalon.) mert ő felelős a dolgokért, nem pedig Kossuth Ferencz, vagy Rudnyánszky Béla ; mondom, ezek előrebocsátása után a következő indítványt van szerencsém beadni: »Mondja ki a képviselőház, hogy a mentelmi bizottság javaslatának mellőzésével Kossuth Ferencz és Rudnyánszky Béla képviselők men­telmi jogának felfüggesztését megtagadja.« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Még csak azt jegyzem meg, hogy a vizs­gálat megindult 1896-ban, a mentelmi jog fel­függesztését kérték 1898. november 3-ikáu, oly kritikus időben, mikor ennek politikai czélzata is meg volt. (Igás! Ügy van! a bal- és széfoő baloldalon.) És ne méltóztassék elfelejteni, hogy ennek az országnak, melynek annyi ellensége van, legnagyobb ellenségei a külföldi hírlapok útján már is nagy mértékben kiaknázták azt, hogy Kossuth Lajos fia ilyenekkel van vádolva. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ismétlem, köszönettel tartozom azért az ob­jektivitásért, a melyet Schmidt Gyula képviselő úr tanúsított. Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék ellen indítványomat elfogadni. (Helyeslés.) Schmidt Gyula: T. ház! Egy reküfiká­czfovat tartozom dr. Rosenberg Gyula képviselő úrnak, a mennyiben őt is felemlítettem, mint tagját az igazgatóságnak. Kérem, két Rosenberg Gyula van és itt nem a képviselőtársunkról vau szó. (Úgy van! Úgy van!) Elnök: Kivan még valaki a tárgyhoz szólni? 19*

Next

/
Oldalképek
Tartalom