Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.
Ülésnapok - 1896-468
136 468. orsságos ülés 1899, június 2á*éii, szombaton. Barta Ödön: Én nem nyilatkoztam ezen kérdésről. Széll Kálmán miniszterelnök: Igen, de én arról is beszélhetek, a mit a t. képviselő úr elhallgatott. (Derültség a jobb- és baloldalon.) Mert a t. képviselő úr vádat formál, én meg védem magamat. Természetesen, a t. képviselő úr nem fog engem azzal támadni, a mi nekem előny. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy ez az engedmények sorozata. Hát az engedmény, hogy ebben a törvényben ki van mondva, nem mint pium desiderium, nem mint olyan, a mely utasítást ad a kormánynak, hogy csináljon vámtarifát, hanem úgy, hogy »a külföldi szerződések tárgyalásának megkezdése előtt« meg kell lenni az új vámtarifának, a mi eddig nem volt kimondva. Mintán a monarchia okvetlenül fog szerződéseket tárgyalni, — mert lehetetlen, hogy ne tárgyaljon, — megvan a szankczió arra vonatkozólag, hogy annak az új vámtarifának meg kell lenni. Ez is engedmény? Én nem beszélek vívmányokról, az osztrákok érdeke is ez, de a mienk is. Jöjjünk tisztába, »a külföldi szerződések tárgyalásának megkezdése előtt«, és tisztába fogunk jönni, hogy azon az alapon, mely az ország érdekeinek megfelelő és mindkét állam mezőgazdasági és ipari érdekeit egyaránt védő, az emberi lehetőség határán belül, mert abszolút mértékkel azt sem lehet megmérni, jó tarifát kell csinálnunk, fia ezen törvénynek hatálya tart 1907-ig, akkor 1907-en túl nem lesznek megkötve ; ha azonban, mint a törvény világosan mondja, a vámszövetség időközben meg lesz kötve, akkor hosszabb ideig fogunk szerződéseket kötni mint négy év: ez természetes. Ki keli jelentenem mindazokra a törvényjavaslat 4. §-ában formulázott, az ország jogait és gazdasági érdekeit biztosító új pontokra nézve, hogy ezeket a feltételeket, mint ilyeneket, igenis én hoztam javaslatba a határidőnek 1907-re való kitolása ellenében és szórói-szóra, a mint formuláztam, ezeket a lényeges feltételeket, a melyek igenis új dolgok és vívmányok: úgy fogadtattak el, és ugyanazon szöveg szerint hoztam haza őket, a mint előterjesztettem, mint az 1907-re megállapitandó közösség feltételeit. Ezen jogokkal megtoldva, a mit én javaslok, igenis jobb ez a megoldás mint az előbbeni. Ezekre a dolgokra mondja azután a képviselő úr és felírja az én eljárásomnak a frontiszpieziumára a következőket, elolvasom, mert emlékemből hamarjában nem is tudnám elmondani, mert valóban ékesen és czifráii van mondva. (Derültség jobbfélől és a középen.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a mit a miniszterelnök beszél, az nem bizonyítás; a mit ő beszél, az — mondja, — »nehéz kudarczok után produkált rossz munka nehéz védelme*. (Derültség wbbfelől és a középen.) Hogy mi ennek a munkának a karakterisztikuma, a melyet én végeztem, hogy kudarez-e az, vagy nem? Hát az nem kudarez, önétzettel mondom, de annak megítélését a t. házra bízom. Csak egyet jegyzek meg, és ez az, ha én kudarezczal elégedtem volna meg és akartam volna idejönni, akkor már nagyon régen ide jöhettem volna, (Tetszés jobbfélől és a középen,) és nem kellett volna nekem és a kormánynak, a melynek élén állok, azokat a hosszas, véget nem érő tárgyalásokat, azokat a küzdelmeket folytatnunk. (Tetszés jobbfélől és a középen t ) Ez az egyik. A másik meg az, hogy azt mondja: az én védelmem nehéz és meddő védelem. Ezt meg épen nem én ítélem meg, hanem a t. háznak a megítélésére bízom, vájjon az én védelmem nehéz volt-e, vagy könnyű, sikerűit volt-e, vagy nem, de egyet mondok. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr eljárásom jellemzéséül azt mondja, hogy: könnyű a miniszterelnöknek, a mikor a többség a háta mögött van; könnyen véd; az eredményből áll az ő védelme. No már bocsánatot kérek, a ki márczius 2-ika óta kegyes figyelemmel kisérai azt, a mit én erről a helyről beszélek, az mindent felhozhat ellenem, megkritizálhat engem, de azt nem mondhatja, hogy én bármely kérdésben is kerülve vitát és védelmet, a többségnek a votumára hivatkoztam volna. (Ügy van! Úgy van!) Az nem mondhatja rólam, hogy nem állottam szembe minden kérdéssel, hogy nem nyilatkoztam mindig, és hogy valaha kitértem volna; nem mondhatja rólam, hogy én ebben a házban nem akarom a legtágabb teret nyitni az emelkedett, a tárgyilagos vitatkozásnak, mert nemcsak a parlamentarizmus érdekében tartom ezt elkerülheti énül és eszenczialiter szükségesnek, de szeretem is, és elemem is a parlamenti vitatkozás. A vitát inkább óhajtom, a nagy diszkussziókat szeretem, és megteszem erre nézve a magamét és megtettem eddig is tőlem telhetőleg. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Polónyi Géza; Nagy on gyanús az a többség különben is! Széll Kálmán miniszterelnök: A t. képviselő úr a tárgyilagosságot vindikálja magának és mégis egy olyan dolgot hoz fel ellenem, a minek homlokegyenest ellenkezője áll. Hát erre, t. képviselő úr, én csak egyet mondok: »Qui nimium probat, nihil probat!« és ezt akarom a t. képviselő úrnak tiszteletteljesen válaszúi adai. (Helyeslés és tetszés.) Már most, lehető rövidséggel, áttérek egy másik felszólalásra. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy a t. ház figyelmét és türelmét ennyire igénybe kell vennem, de az a felszólalás, a melyről most akarok megemlékezni, oly kimerítő és beható megbirálása volt a kiegyezésnek, hogy avval hosszasabban szeretnék foglalkozni.
