Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-468

468. országos ülés 1899. jtaŰES 24-én, szombaton. 137 De mert azt ma már nem tehetem, tehát csak röviden egy pár észrevételt kell tennem egy pár dologra, a mik ebben a felszólalásban felhozattak, és a mik nézetem szerint részemről választ és tőlem telhető rektifíkáeziót igényelnek. Ez a nagy terjedelmű és beható felszólalás a tegnapi napon történt Polónyi Géza képviselő úr részéről. Három pontot kell, hogy felszólalásából kiragadjak. Először is a t. képviselő úr nagyon bizonytalannak, labilisnek mondja ezt az egész kiegyezést, mert a végén is mi kötelezzük magunkat a közösségre 1907-ig és nálunk ez egészen fixirozott és biztos alapokra van helyezve, de Ausztriában nem, mert Ausztriában a 14. §. alapján fognak eljárni. Hát, t. képviselő úr, ez teljesen igaz, és e kiegyezésnek ezt az egy bizonytalansági elementumát én nem tagadom, hogy egy eset előállhat, — remélem nem áll elő, — a mikor a kiegyezés bizonytalanná válhatik Ausztriában, tudniilik nem olyan rendes parlamentben megalkatott törvény által, a mely minden részében előzetesen a parlamentben tárgyaltatik, hanem császári rendelet alapján, a mely az osztrák alkotmány 14. §-a szerint bocsáttatik ki, fog a dolog életbeléphetni. Ez tökéletesen igaz, és miután »de futuris evenientibus non datur apodictica veritas,« tehát erről is áll az, hogy végre is nem lehet apodikticze mondani, hogy minden esetben bekövetkezik-e, vagy ki van zárva az, hogy megtagadtathatik annak a császári rendeletnek a ratifikáeziója. De egyet bátor vagyok megjegyezni. Hogy az a rendelet igenis, ki fog adatni, ez biztos, apodiktikus, mert gondolom, a t. képviselő úr is felteszi rólam és rólunk, hogy nem jöttünk volna ide ezzel a javaslattal, ha nem lett volna meg a garanczia arra, hogy e rendelet ki fog adatni. A mi a másik kérdést illeti, abban, beismerem, nem lehet ma teljesen biztosat mondani, hogy mi lesz az osztrák Reichsrathban ezen rendelet sorsa, a melyet az osztrák alkotmány szerint ott elő kell terjeszteni. Ezt nem lehet megmondani, de bocsánatot kérek, ezzel az állapottal nekünk számolnunk kell. Hiszen nem lehet azt ignorálni, miféle akadályok vannak a mi hibánkon kivtíl, a mi hozzájárulásunk nélkül arra nézve, hogy ott a parlament működjék, én sajnálom, hogy olyan állapotok vannak ott, a melyek ma ki látszanak zárni a mint mondotuk, a parlament munkaképességét, és ezen állapotokhoz alkalmazkodnunk kell. Elég sajnos, de kell. Azért van ezen javaslat azon alapra fektetve, a melyen a tavalyi és az idei gazdasági provizórium nyugodott: az egyoldalú intézkedés alapján, a melyet ott tavaly is császári rendelettel hajtottak végre. Én hiszem, hogy igenis, az jóvá fog Nagyatni, mert azt gondolom ezen egyezségről, mint ezt tegnapelőtt is megmondottam, hogy közös érdeke az osztKÉPVH.NAPLÓ. 1896—1901. XXHI. KÖTET. rákoknak és nekünk, nagy érdeke Magyarországnak és nagy érdeke Ausztriának, hogy ezen alapon rendeztessék ezen gazdasági viszály; talán még nagyobb érdeke Ausztriának, mint nekünk. Miadenesetre igen nagy érdeke a monarchiának is azon óhajtás, a mely kétségtelenül kell, hogy elementáris erővel kitörjön Ausztriában, hogy végre stabilis alapokra fektettessék a gazdasági viszony ez egyezségben, sok támadást, sok kételyt és aggályt fog eloszlatni, és igen sok Magyarország iránti elfogultságot és igazságtalanságot fog megszüntetni ottan, (Úgy van! Úgy van! jobbfélől.) és azért hiszem, hogy meg fogják szavazni. De a miért én felszólaltam ezen pontot illetőleg, és a miért ezt kiragadtam a képviselő úr beszédéből, annak nem ez az oka. Hiszen ezt elvégre nem lenne szükséges mondanom, hisz ez magától értetődik, és erről részben már szóltam is, de a t. képviselő úr egy kardinális tévedésben van. A t. képviselő úr tudniillik azt hiszi, hogy ezt a rendeletet minden esztendőben ki kell adni; hogy az minden esztendőben megszűnhetik, és így minekünk odaátra vonatkozólag nincs biztosítékunk, mert ez csak évről-évre szól; a mint a t. képviselő úr magát kifejezte : »Monarchie von heute auf morgen.« Bocsánatot kérek, ez nem így áll. Egy nagy tévedés. Hiszen azon egyezkedés alapján állok, a melyet az osztrák kormánynyal létesítettünk. Sem az nem érti így, sem mi és nem is fog ez így értetni. Igenis, ez a kiegyezés azon módon, mint az osztrák alkotmány előirja, 1907-ig köttetik meg; arról lesz tényleg szó, hogy ratihabeálja 1907-ig, és ha most őszszel ratifikálja, igenis az egész kiegyezés 1907-ig törvényerővel bíró rendelkezés lesz Ausztriára vonatkozólag és többé az szóba nem jöhet. Egyszer kell csak ratihaleálni. Polónyi Géza: Hátha nem tárgyalja? Széll Kálmán miniszterelnöki Bocsánatot kérek, ez egy parlamentáris lehetőség (?) és ez az, a mit előre meghatározni most a jövő dolga nem lejiet. Barta Ödön: De azért vagyunk itt! (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! johbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnöki Hát azt hiszik a t. képviselő urak ottan a túloldalon, hogyha önálló vámterületet léptetnének én helyettem önök életbe: nem állhatnának elő, a mikor szerződést akarnak kötni ilyen eshetőségek ? az önök politikája mellett is csak előállhatnának ilyen esetek. Ha nem tárgyalja, akkor elmarad a helybenNagyás és talán újból a 14. §. alapján intézkednek, (Derültség és mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) és akkor majd egyszerűen az akkori helyzethez fogunk alkalmazkodni, a melyről ma még nem tudjuk, hogy miként fog alakulni, de ez nem felelet arra, t. képié