Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-468

I<58» országos ttlés 1899. JBEÍHÍ äl-éu, szombaton. 135 javaslat mond, A mi pedig a bankra való vonatkozást illeti, én annak idején a pénzügyi bizottságban erre vonatkozólag mondtam valamit, a mit azonban nem akarok ez alkalommal ismételni ; de meg lehet győződve a t. ház, hogy az, a mit mondtam, mellettem és mellettünk szól Én csak egyet említek fel és ez az, hogy a theoriában elképzelhető, bár nem illik bele, elismerem, de lehetséges, hogy külön vámterület mellett is ideig-óráig a bankközösség fennálljon. Hát nem tudja, t. képviselő úr, hogyí813-tól 1848-ig az osztrák nemzeti bank exisztált és Magyarországon is működött, pedig akkor vámsorompókkal voltunk egymástól elválasztva? Az önálló vámterület esetében gyakorlatilag mi lesz a teendő : más kérdés. De én ebből nem akarok himet varrni, hanem a mellett maradok, a mit ez a javaslat tartalmaz, hogy a bankközösség 1910-ig biztosítva van, de olyképen e törvény folytán, hogyha 1907-ben a törvény hatályának megszűntével, időközileg vámszövetség nem jön létre, a mint helyesen fejtette ki azt Polónyi Géza t. képviselőtársam is, ha mondom 1907-ben megszűnnék a vámközösség, megszűnik egyúttal a bankközösség is. Ezek azok, a mit a t. képviselő úr kérdéseire válaszolni szerencsém volt. Azt mondta továbbá t. képviselőtársam, hogy miként tudjon ő a felett ítélni, hogy mit ér az egyezség, tudnom kell, hogy tárgyalás közben mit engedett, mit nem engedett a kormány, a mikor nem ismeretesek előtte azon javaslatok és ellenjavaslatok, a melyek szubstratutn&i voltak a tárgyalásnak? Terjeszsze elő a miniszterelnök úr a tárgyalás összes anyagát, az indítványokat és ellenin díványokat, a módosításokat, és mindent, a mi a tárgyalás alatt történt. Engedelmet kérek, de én megvallom, hogy ilyen követeléssel a parlamentek összes törtenetében nem találkoztam, és azt hiszem, hogy e tekintetben ez volna az első eset. Én nem hiszem, hogy valaki az angol, vagy a franczia, vagy bármely más parlamentben azt követelte volna, hogy a kormány, midőn a két állam közt folyt alkudozások befejezéséről tett jelentést és eredményét előterjeszti, mondja meg egyszersmind minden fázisát és rendjét az alkudozásoknak, hogy mik voltak azok, a mikből kiindult, mik voltak a replikák, és mindazon események, a melyek a tárgyalásokon előfordultak, és lsogy jelentést tegyen a diszkusszióknak, a vitának és tanácskozásnak egyes részleteiről és arról, a mit ajánlott, és a mit engedett. Engedelmet kérek, én erről sohasem hallottam. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A t. képviselő úr azt mondja, hogy itt nagy engedmények vannak. Hisz ezeket megítélheti. Kérem, semmiféle engedmények sincsenek, ebben a javaslatban, mást én nem változtattam, mint azt, hogy az 1904. év tolatott ki 1907-ig; az 1903. év sohasem feküdt a parlament előtt, hanem az 1904. évet én hoztam a parlamentbe,amidőn székemet elfoglaltam és programmomat kifejtettem. Kérem : qui bene distinguifc, bene docet! A közösséget kitoltuk négyről hétre, és ennek ellenében teljes egyenértéket képez az, a mit ide meghoztam; a mi — hiába akarja a képviselő úr elmagyarázni, — nagy dolog, de ennek fejtegetésébe nem bocsátkozott, hanem körüljárta és csipkedte a javaslatomat, de az igazi velejébe ennek a kérdésnek nem ment bele. Az egész beszédben nem hallottam nyilatkozatot arra nézve, vajjón helyes-e, vagy nem, hogy összeesik a vámszövetség lejárata a kereskedelmi szerződések lejáratával ? Barta Ödön: Helyes! Széll Kálmán miniszterelnök: No, ha helyes, akkor nagyon köszönöm e közbeszólást. Azt kérdem a képviselő úrtól, meg volt-e ez eddig, vagy nem, és ha nem volt meg, a mint nem volt meg, és én megszereztem, a mint megmegszereztem, lehet-e engedményről, lehet-e arról beszélni, a mit a t. képviselő úr mondott? Azt hiszem, nem lehet. Ez, t. képviselő úr, határozottan vívmány, és ellenértéke a határidő kitolásnak és teljes egyenértéke, sőt annál is több. Lássa, t. képviselő úr, a ki igaz elvi alapon áll, — t. képviselő úr is azoa áll, csakhogy a vita hevében tért el az objektivitástól, — az nem fél a közbeszólástól, mert megtalálja rá a kellő refutácziót. Hát engedmény-e továbbá az, kérdezem a t. képviselő árat, hogy a felmondási jog az országnak világos jogaként van a lejárattal biró szerződéseket illetőleg felelevenítve, és kidomborítva úgy, mint az 1878: XX. törvényezikk megmondta és a lejárat nélküliekre meg vau, pedig kétségtelenül meg van szerezve a jog, hogy 1903-ig felmondandók, ha kívánjuk: mi, az ország, mert az 1878: XX. tcz. lejárat nélküli szerződésekről nem beszél. Hiába mondja Komjáthy Béla t. barátom, nem beszél, és az ilyen állami szerződések stricte sensu magyarázhatók, és magyarázaridók. De tegyük fel, hogy úgy van. Azt hiszi a képviselő úr, hogy az, a mit czitált erre nézve 1878-ból, más magyarázatot nem enged, nem tür? No hát ha nem lenne is mint új jog megszerezve, bár én azt tartom, hogy megvan szerezve mint új jog, és ha erre az álláspontra helyezkedem is, legalább is annyit be kell önöknek is ösmerni, hogy most meg van világítva és precirozva van, a homályból elő van hozva, a mi legalább is kétes volt. Kérdem a t. képviselő úrtól: micsoda ez, engedmény-e, vagy vívmáuy ? Tessék felette ítéletet mondani. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) A harmadik kérdés az autonóm vámtarifa. Kénytelen vagyok erről néhány szót mondani, a mely Komjáthy Béla t. képviselő úr szerint nincsen.