Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-468

126 468. országos ülés 1899. jniiias 24-éu, szombaton. ki, bogy ezen a javaslaton, továbbá azon a tizenhat törvényjavaslaton kivül, a melyeket még az előző kormány nyújtott be, de a mostani kormány is fentartott, vannak még a kiegyezésnek egynémely oly nagyfontosságú gazdasági és péuzügyi jelentőséggel biró részletei is, a melyek a visszavont törvényjavaslatba bele voltak ugyan foglalva, de a melyek ebben a javaslatban nincsenek benne. Azokra a kiegyezési részletekre vonatkozólag a miniszterelnök úr röviden 11 pontban foglalta össze és sorolta elő azon közgazdasági kérdéseknek tartalmát, a mely kérdéseket azok a kiegyezési részletek magokban felölelnek, s a melyekre nézve azt monda, hogy azok tekintetében az osztrák kormánynyal ideiglenes jellegű egyezményekre kellett lépni. Ezeket az ideiglenes jellegííeknek mondott egyezményeket azonban a miniszterelnök úr a maguk teljességében, teljes hitelességében, írásban elébünk mindekkoráig nem [terjesztette, daczára annak, hogy a függetlenségi pártnak férfiai részéről úgy a pénzügyi bizottságban, mint a képviselőháznak tegnapelőtti ülésében Barta Ödön, azelőtt meg Komjáthy Béla képviselő úr által ez irányban a leghatározottabban felhiva lett. Ugy látszik tehát, hogy ezeket is a titoknak mélységes fátyola borítja. Egyszerűen csak arra méttatta az országot, és csak annyit látott jónak tudomásunkra juttatni, hogy azokkal az egyezményekkel rendezni czélzott közgazdasági kérdések a két kormány által kibocsátandó rendeletekkel fognak szabályoztatni és végrehajtatni, úgy nálunk Magyarországban, mint Ausztriában. Azonban, t. ház, ezek között a kérdések között vannak oly nagy jelentőségű közgazda sági kérdések is, mint például az őrlési forgalom meg- vagy meg nem szüntetésének, továbbá a vasúti szállítási díjszabás mikénti szabályozásának kérdése, a melyekre nézve nálunk Magyarországban azt megengedni, hogy ezek a kérdések a törvényhozás kikerülésével, a két kormány közötti ideiglenes jellegű egyezményekkel, tehát ma így, holnap meg amúgy, egyszerű kormányrendeletekkel szabályoztassanak,nem volna egyéb, mint az osztrák császárparagrafusnak, annak a híres 14. §-nak a magyar alkotmányba való becsempészése. Mert, t. ház, a mi alkotmányunk szempontjából egyáltalában elfogadhatatlan az, hogy oly nagyjelentőségű, olyan nagyfontosságú dolgokban a parlamentnek szuverenitása és a parlamentnek joga a kormányra ruháztassék át, és hogy a kormánynak tetszésétől tétessék függővé ilyen nagy horderejű kérdéseknek miként való rendezése. Az ilyen eljárást, az ilyen törekvést, a magyar alkotmány nem tűri, mert ennek az alkotmánynak sarkalatos pontja az, hogy Magyarországon pátensekkel, rendeletekkel uralkodni, vagy Magyarországot ilyen pátensekkel és rendeletekkel kormányozni nem lehet és nem szabad. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Igazán felette gyanúsnak tetszik nekem az is, — mert a miniszterelnök úr erről sem világosított fel engem, — hogy hát miért is vonta vissza a sör-, a petróleum-, a ezukor- és a szeszadónak . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is vontam viasza! Hiszen csak a söradóról szólót vontam vissza, a többit nem! Polczner Jenő: Tehát a söradóról szóló törvényjavaslatot. Nekem úgy tetszik, hogy ebben a visszavonásban, és hogy az ebben visszavont törvényjavaslatban érdekelt fogyasztási adó kérdésben, a magyar kormány Ausztriának felette nagy engedményeket tett, és úgy látszik, hogy ezekben már a quóta kérdése veti előre árnyékát, a mely kérdésről, a mely kérdésnek érdeméről pedig a miniszterelnök úr mindeddig szintén mélységesen hallgatott. Pedig ismeretes, mindenütt tudják, mindenki érzi, hogy a quótának a kérdése képezi a kiegyezésnek a sarkpontját, és hogy a magyar quóta felemelésének, vagy fel nem emelésének kérdésén fordul meg az egész kiegyezés. Ismeretes, hogy az osztrák minisztereknek, különösen pedig az osztrák pénzügyminiszternek az az álláspontja, hogy Ausztria a fogyasztási adók átutalásának új rendszerét csak akkor, abban az esetben és azon feltétel alatt fogadhatja el és engedheti életbe léptetni, ha Ausztria a fogyasztási adók visszatérítésénél szenvedendő veszteségeiért a magyar quótának teljes és elegendő kártalanítást fog kapni. Ez lévén az osztrák kormánynak rendületlen és tántoríthatatlan álláspontja, ebből mig egyrészről azon feltételezésre kell jutnom, hogy a quóta kérdésében is megvan már az a bizonyos ischli klauzula, daczára annak, hogy az a klauzula kötelező formát nem öltött, másrészről meg abból azt kell következtetnem, hogy a két kormánynak a quóta kérdésében, a királyi döntés számára teendő jelentései a magyar quótának felemelésére fognak irányulni. De félre, t. ház, ezekkel a feltételezésekkel és ezekkel a következtetésekkel, mert miután a fenforgó körülmények között még álmodni sem lehet arról, hogy a quóta kérdése ebben az évben rendes törvényhozási úton lenne szabályozható, és miután ennélfogva előrelátható és nem szenved kétséget az, hogy a quótát ismét csak a király fogja eldönteni, tekintve, hogy a kiegyezés a két kormány között 1907 ig terjedő időtartammal már végleges formába van öntve: önkénytelenül és elemi erővel tolul előtérbe az a kérdés, hogy hát a királyi döntés számára a kormányok miképen intézték el az