Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-468

468. országos ülés 1899. jnnias 24-én, szombaton. 127 osztrákoknak a magyar quóta felemelése iránti követeléseit. Ha a lefolyt, alig múlt időben arra az álláspontra helyezkedtünk és helyezkedhettünk, hogy nem bocsátkozunk és nem bocsátkozhatunk addig semmiféle napirendnek a megállapításába sem, a míg Bánffy Dezső az ő egyezményes tihkait fel nem tárja, akkor azt gondolom, hogy ma már a quóta kérdésének parlamenti tisztázását egy pillanatig, egy perczig sem lehet tovább elodázni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Arra feleljen tehát a kormány, feleljen a miniszterelnök úr, ki ezt a kiegyezést megcsinálta, szóljon nyíltan, határozottan és világosan, hogy a söradóról való törvényjavaslatot miért vonta vissza, és hogy felemeltetik-e a magyar quóta, igen, vagy nem? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, mindaddig, a míg erre a kérdésre nem felel, a míg ki nem jelenti azt, hogy a magyar quóta nem fog felemeltetni, mindaddig semminemu súlylyal és jelentőséggel sem bír én előttem az a nagyhangú eldicsekvés, hogy a kiegyezési javaslatok vívmányt képeznek, és hogy ezekkel a kiegyezési javaslatokkal a magyar nemzet részére nagy anyagi előnyök lettek biztosítva. Ellenkezőleg, ha a föltett kérdésekre a nyilt és határozott válasz elmarad, ebből azt fog kelleni következtetnem, hogy a magyar kormányt a mostani alkudozásnál is Ausztria az egész vonalon leverte, és azt kell közetkeztetnem, hogy igazán sajuálatraméltó helyzetbe jutottunk, s hogy a magyar kormány a magyar nemzetet bekötött szemekkel vezeti a jogvesztés és kizsákmányolás örvénye felé. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A miniszterelnök úr, t. ház, az ő székfoglaló beszédében, de későbben is, sőt legutóbbi beszédében is azt mondotta, hogy az ő politikájának hitvallását és krédóját az 1867 : XII. törvényczikk képezi, a melyet Ő végleges alkotásnak tekint és a melynek igazi, valódi, benső, hamisíthatatlan tartalmához, annak minden betűjéhez tántoríthatatlanul ragaszkodik. Ha, t. ház, a miniszter úr ezeket komolyan mondotta, a mi fölött nekem kételkedni sem okom, sem jogom nincsen, akkor a miniszterelnök úrnak már most be kell látnia azt, hogy akkor, a mikor ő ezt a törvényjavaslatot benyújtotta, arról az alapról lelépett, és hogy többé már nem működik az 1867 : XII. törvényczikk alapján. Miért? Mert ennek a törvényczikknek az alapfeltétele: a teljes alkotmányosság Ausztriával. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha ez az alapfeltétel hiányzik, és ha ez az alapfeltétel a maga teljességében sértetlenül nem állhat fenn, akkor az 1867 :XII. törvényczikk alapján állani, azon az alapon működni, többé már nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert akkor Magyarországon ennek a törvényczikknek egyoldalú fentartása nemcsak lehetetlenség, de valóságos törvénytelenség is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ugyanis az 1867 : XII. törvényczikk kizárja, hogy Magyarország Ausztriában a 14. §-szal való kormányzást alkotmányos állapotnak fogadhassa el, és kizárja azt is, hogy Magyarország az abszolút Ausztriával gazdasági közösségbe maradhasson, avagy, hogy vele ily közösségre léphessen. (Helyeslés ja szélső baloldalon.) Ha, t. ház, azt a vám- és kereskedelmi szövetséget Ausztriával, azután magával az alkotmányos osztrák nemzettel, a valóságos és teljes osztrák alkotmányossággal megkötni nem lehetett, akkor előállott az az eset, a melyet a 67-es közjog előrelátott, vagyis előállott a szakítás, a gazdasági különválás, a maga teljességében, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a melyből ránk nézve az annyiszor emlegetett 1867 : XII. törvényczikk 68. § a szerint nem következhetik egyéb, mint az önálló és állandó gazdasági berendezés, bármilyen feltételek mellett, de semmiesetre sem a közös vámterület alapján. Az önálló vámterület létesíthetésére és az ország gazdasági önállóságának és függetlenségének kivívhatására évek óta önként kínálkozó alkalmat az előbbi kormány nem használta fel; ezt az alkalmat, a mostani kormány is vétkes könynyeltnűséggel elengedi szaladni. Miért? Elengedi szaladni azért, mert ebben a kormányban sincs meg az erkölcsi erőnek azon mértéke és mérve, hogy az országnak érdekeit idegen és ellenséges befolyások ellen megvédje, és azokat érvényre juttassa. Igaz, t. ház, hogy harmincz esztendőnek alkotmányos gyakorlata szomorú valósággá emelte azt a megdönthetetlen tapasztalati tényt, hogy Magyarország kormányának férfiai alulról felfelé semmiféle nemzeti politikai törekvésnek, volt légyen az bármilyen nemes, volt légyen az még oly ragyogó, érvényt szerezni soha nem voltak képesek. Madarász József: Nem is akartak! Polczner Jenő: Lehet, hogy azok a kormányférfiak, az ország gazdasági önállósága és függetlensége iránti törekvésének is azért nem bírtak és azért nem biruak érvényt szerezni, mert a gazdasági önállóságukhoz való, papiroson már eddig is igen sokszor biztosított és fentartott jogunk egyszer és mindenkorra el van kobozva. Ugyanis, t. ház, az előző és a legfelsőbb forumoknál az a felfogás uralkodik, hogy szabadon egyezkedhetünk, alkudhatunk a kiegyezés tartalmáról, annak anyagi részéről is, s a mit ki bírunk alkudni, az a mienk, a mit nem bírunk kialkuduí, az az osztrákoké lesz; de formára nézve nem engedhető meg nekünk az a választás, melyet részünkre törvényeink biztosítanak és fen-