Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-468

468. országos ülés 1899. junius 24-én, szombaton. 115 Mezőssy Béla: Igen, hiszen ki lett hirdetve ! Ugron Gábori Hát még ezt sem tudják? Schmidt Károly I Még nincs életbe léptetve ! (Zaj a szélső baloldalon. Az elnök csenget.) Mezőssy Béla: Az sem kifogás. Azt mondja a képviselő úr, hogy nincs életbe léptetve. És mégis tudni szeretném, hogy a képviselő úr és elvtársai nem izgatnak-e a törvény végrehajtása ellen. (Égy hang a középen: Nem!) Hát nem tudják, hogy Brassóban milyen határozatot hoztak ? (Úgy van! Úgy van! a szélső balon.) Hát Brassó város közönségének határozata nem arczulesapása az élő és kihirdetett törvénynek; nem arczulesapása a magyar nemzet önérzetének ? (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés a szélső baloldalon) Schmidt Károlyi Nem is hozóit Brassó városa határozatot! Mezőssy Béla : Nem hozott Brassó városa ilyen határozatot? Schmidt Károly: Nem! Nem! (Mozgás a szélső baloldalon.) Mezőssy Bélas Bocsánatot kérek, akkor én erre nem tudok mit felelni. Akkor a t. képviselő úr az összes magyarországi hírlapokat hazugsággal gyanúsítja meg, s már engedjen meg, de ha a kettő közt választanom kel], én inkább a magyar sajtónak, mint a t. képviselő úrnak hiszek. (Tetszés a szélső baloldalon.) Mindenki tudja, t. ház, hogy bennünket a külföldön rendszerint megszoktak rágalmazni azzal, hogy barbár nép vagyunk. De tessék elhinni, hogy ilyen türelmes nemzet nincsen a világon, mint a milyen mi vagyunk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Próbálnának ilyféle határozatot hozni Oroszországban valamely lengyel faluban, majd meglátták volna, mit csinál az a nagy kultúrállam. (Igaz! Úgy van! Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Nem akarok én kellemetlen kérdéseket feszegetni, de azt hiszem, hogy igazán minimális, szerény kívánság lett volna a magyar törvényhozás részéről, ha a t. képviselő rövidke beszédében egyszerűen azt is kijelentette volna, hogy Nagyszeben és Brassó városok közönségének határozataihoz az uraknak semmi közük. Higyje el, ez a beszéd sokkal többet ért volna a nemzeti közvélemény szenében, mint ez a felszólalása. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Csak ennyit akartam erről megjegyezni. És ezzel áttérek beszédemnek tulajdonképeni tárgyára, (Halljuk ! Halljuk!) és tekintettel azokra a nagyfontosságú nyilatkozatokra, a melyeket ebben a kérdésben egyrészt Széll Kálmán t, miniszterelnök úr tegnapi beszéde, másrészt pedig gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak felszólalása tartalmaztak, igyekezni fogok lehető rövidséggel és kizárólag azoknak a szempontoknak a mérlegelésével a vitába belevegyülni, a melyek itt e párt részéről az én szerény nézetem szerint megvilágítva nem voltak. (Halljuk ! Halljuk !) Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam és Széll Kálmán t. miniszterelnök úr egy fokifogást tesznek a függetlenségi párt, illetőleg az egész ellenzék ellen, és ez a kifogás abban áll, hogy hiszen a függetlenségi párt akkor, a mikor az önálló vámterületet követeli, ezt nem azért teszi, mintha talán az önálló vámterület közgazdasági előnyeiről meg lenne győződve, hanem azért, mert voltaképen politikai czélokat szolgál. Kossuth Ferencz,; Politikaiakat is ! Mezőssy Béla: Ugy értem, azzal vádolnak, hogy elsősorban nem közgazdasági czélt akarunk megvalósítani, hanem politikai czélokat szolgálunk azon körülmény biztos tudatában, hogy az államok gazdasági önállósága az a lépcső, a mely előbb-utóbb a teljes függetlenséghez vezet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy én viszont feltegyem azt a kérdést, hogy a t. túloldal akkor, a mikor a közös vámrerületet akarja, pusztán és kizárólag csak közgazdasági czéloktól vezéreltetik? Én azt hiszem, hogy nem. (Nyugtalanság jóbbfelöl.) Hogy mennyire nem, t. képviselőtársam, jó lesz előre nem nyilatkozni, mert szabad legyen például Lukács László t. pénzügyminiszter úrnak e házban tett nyilatkozatára hivatkozni. Ő nyíltan kijelentette, hogy a közös vámterületet ő magasabb politikai szempontokból is óhajtja. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) És ezt a nyilatkozatot épen gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak egy 1896-ban itt előterjesztett határozati javaslatára tette. Beismerem, hogy az önálló vámterület követelésénél mi bizonyos mértékig politikai czélokat is akarunk szolgálni; de hát bíín ez ? Bíín annak a gondolata, hogy mi azt hisszük, hogy az önálló vámterületnek a felállítása ezt az országot talán egy-két lépéssel előbbre viszi az állami függetlenség biztosítékainak a megszerzésében is? (Tetszés a szélső baloldalon.) Bún az különösen akkor, a mikor épen a t. túloldal hatalmi pozicziójának legbiztosabb támaszát az a fegyver képezte, hogy folytonosan arra hivatkoztak, hogy a közös vámterület a monarchia nagyhatalmi állásának a legbiztosabb záloga? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy ez sokkal inkább politikai indok, mint az, a mit mi akarunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És nem is nagyon czélszerü e kérdést anynyira előtérbe állítani. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a közösügyes alapon álló kormányok három évtizeden keresztül épen azzal diszkreditáltak bennünket magasabb körökkel szemben, 16*