Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-467

110 é67. országos ülés 1899. június 23-án, pénteken. ha 1903-ig ilyen vámszövetségi szerződés létre nem jő Ausztriával, akkor önök, nem köthetik meg a külálkmokkal a további nemzetközi szerződéseket sem és pedig kétféle okból. Először azért, mert az csak frázis, hogy 1902-ben autonóm tarifa készíthető, mert az autonóm vámtarifát Ausztria és Magyarország részéről csak úgy lehet megcsinálni, ha közös vámterület van. Közös vámterület pedig csak akkor van, ha vámszövetség van. Vámszövetség 1902-ben nem lévén, nincs közös vámterület, tehát nem lehet közös vámtarifát sem csinálni. Másodszor hogyan fogja Lukács László igen tisztelt pénzügyminiszter úr és a miniszterelnök úr ezt a szerződést például Németországgal megkötni? Azt fogják önök mondani 1903-ban, hogy szerződést egyrészt Németország, másrészt a bizonyos állapotban levő Ausztria és Magyarország között? Ugyan, t. ház, azt hiszik, hogy akad olyan külső állam, — és ha akadna, én lennék az első, a ki figyelmeztetném, hogy ne tegye, — a ki a tizennegyedik szakasz értelmében köt szerződést három-négy évi tartamra ? Én ezt nem hiszem, de ha akadna is, tessék nekem azt a nemzetközi individualitást, azt a jogalanyt megmondani, mely szerződni fog ezzel az állammal. Ha nincs vámszövetség, nincs közös vámterület sem. 1903-ban már most hogyan fogunk lenui? Fogunk szerződni önállólag, mint Magyarország? És fog szerződni Ausztria önállólag, mint Ausztria ? (Úgy van! a baloldalon.) Igen? Akkor mi a külön vámterület alapján állunk tényleg, s így már akkor meg kell lenni a külön autonóm vámtarifának. Azért az én felfogásom egyszerűen az, hogy ez csak mondva van, hogy 1907-ig; tényleg azonban az a háttér van mögötte és az a reménység, hogy sikerülni fog a vámszövetséget 1903-ig, létesíteni. Én kívánom, hogy ez a reménység ne teljesedjék. Hiszem és bizom benne, bogy a gondviselés kegyelméből 1903-ig lesz még cseh és német kérdés, és hogy ennélfogva 1903-ig semmiféle vámszövetség nem létesülhet. De ha mégis létesülhetne, akkor sem tettem konczessziót, hogy az 1907 ig való határidőbe beleegyeztem, mert az előbbi megállapodások értelmében, ha a vámszövetség létesül, akkor további tíz esztendőre tettem meg a konczessziót. Azt hiszem, hogy ezel sikerült bebizonyítanom, hogy akkor, midőn azt a konczessziót tettem, hogy az 1907-ig, való határidőbe beleegyeztem, csak lelkiismeretes kötelességet teljesítettem, és hogy mindenki, a ki ezt tette máskép, mint igaz SZÍVŰ magyar ember nem is cselekedhetett, különösen pedig az, a ki az önálló vámterület alapján áll. Már most még egyet, és ez az, hogy mi lesz a quotával? Itt, t. függetlenségi képviselőtársaim,mint már konstatáltam egy prekáriummal, egy törvénnyel állunk szemben, mely a viszonosság feltételétől függ, mely azonbm minden hónapban megszünhetik, de minden napon is. Most ezen törvény rendelkezik, természetesen a viszonosságnak fentartásával oly intézkedések tekintetében, a melyek a közös vámjövedelmekre vonatkoznak. Ezek szolgálnak a quótának első sorban fedezetül, és csak a mennyiben ezek nem elégségesek, kell azt pótolni máshonnan. Hát méltóztassanak megengedni, lehetséges-e az, hogy így a quota tíz vagy akár csak öt évre is megállapittassék? Egyenesen kizárt dolog ez. Mert a quótát előre csak öt évre is megállapítani lehetetlenség. Ha pedig én a quotát tíz évre megállapítom és akkor kisül, hogy ez a viszonosság másnap, vagy egy hónap múlva és ez a törvény minden intencziójával megszűnik, akkor elvonom attól az összes fedezetet, mely a közös vámterületből a rendelkezésre áll. Ennélfogva ez az én függetlenségi álláspontom szempontjából csak megnehezíti a quota-kérdést, és én csak örömmel üdvözölhetem e javaslatot, mint agóniáját annak a rendszornek, mely mint beszédemnek bevezető részében is elmondtam, végnapjait éli. És hova tovább meg fogja győzni Magyarországot és annak közvéleményét arról, a mit gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam is kénytelen volt elismerni, hogy az adott visszonyok alatt értjük az egészségtelen parlamenti viszonyokat. A mikor pedig a kormány is kénytelen elismerni, hogy a kényszerhelyzet nyomása alatt cselekedett, vájjon helyes, opportunua eljárás-e az, hogy mi akkor lemondjunk az önállóvámterület felállításának a jogáról egy olyan szerződő féllel szemben, minő Ausztria, a hol máról holnapra új és új ok merülhet fel arra nézve, hogy ismét adott viszonyokkal álljunk szemközt, a melyek lehetetlenné teszik az Ausztriával való alkotmányos tárgyalást. Ily állammal szemben az Örökké való provizórius rendelkezésekkel arra törekedni, hogy talán mégis csináljunk szövetséget, nem opportunus dolog, mert hiszen abban téved gróf Apponyi Albert, midőn azt hiszi, hogy a törvényjavaslat azzal a tendeucziával nyújtatott be, mint a hogy magának kontemplálta, hogy előkészíttessék az önálló vámterületről szóló törvény . . . Gr. Apponyi Albert: Esetleg! Polónyi Géza: Dehogy esetleg^ hiszen épen ez a baj, hogy nem ez az intenczió, hanem hogy azzal az intenczióval készült a törvényjavaslat, hogy a vámszövetségnek most lehetetlen megkötését legalább idővel lehetővé tegye, a mint azt a törvényjavaslat nyíltan be is vallja, hogy ugyanis igyekezni kell 1891-ben az alkudozásokat megkezdeni és 1903-ra a szövetségei megkötni. Ez a különbség, t. képviselőház. Mi azért