Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-467

46Í. országos ülés 1899. június 23-án, pénteken. 111 sem nem járulunk ehhez a megoldáshoz, mert nem I a mi intencziónkat megközelítő azzal a czélzattal van bevezetve, hogy az önálló vámterületre való minél előbbi átmenetet előkészítse, hanem ellenkezőleg azzal a czélzattal, hogy a vámszövetséget újból lehetővé tegye, vagyis, hogy annak megkötését még egyszer megpróbálja. Sok mondanivalóm volna még, t. ház, de befejezem beszédemet. Azt gondolom, hogy azokban a miket elmondtam, a thézisekre nézve, egyetértünk. Egyetértünk arra nézve, hogy kölcsönösen tiszteletben kell tartanunk egymás azon meggyőződését, hogy az egyik a külön vámterület a másik a közös vámterület híve. Adózzunk teljes mértékben és kellő tisztelettel az ellenpártnak. De mi körűi forog a kérdés? A körííl, hogy teljesen koncziliáns módon intéztessenek a dolgok, hogy azon kívánatos állapot, hogy az ügyek elvi magaslaton irányíttassanak, minél előbb elóidéztessék. Általában, hogy a kormány adja tanújelét annak, hogy igenis komolyan érti, hogy a nemzet számára, ha annak időpontja jön, lehetővé tétessék, az önálló vámterületre való átmenetel is. Azért a magam és elvbarátaim nevében határozati javaslatot leszek bátor benyújtani, a mely azt czélozza, hogy a koimány az előzetes intézkedések megtételére utasíttassék. Ily határozati javaslat különben egy ízben már el is fogadtatott. Most azonban nem speczifikálom az intézkedéseket, hanem csak megjelölöm nagyjában, hogy én itt az önálló bankra vonatkozó intézkedéseket, a melyek később a bankakta tárgyalásánál ki leszek fejtve; hogy én itt a kereskedelmi összeköttetésnek, vámtarifa, stb. kérdések iránti intézkedéseket értem, hogy különösen akkor, a mikor a közös vámterület autonóm vámtarifája lesz készülőben az átmeneti intézkedések megtörténjenek, és hogy gondoskodás legyen arról is, hogy a külön vámterület felállításának esetére a szükséges külön magyar autonóm-vámtarifa elkészíttessék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Még csak azt kell fc

1említeni, hogy a kérdéses egyezmények dolgában a javasolt módozat elfogadásához nem járulhatunk hozzá, mert a rendeleti úton való kormányzást törvényeink tiltják. Igaz, hogy a t. miniszterelnök úr egy szeretetre méltó diplomatikus állásponttal adta be a képviselőháznak ezt a keserű pilulát, a mennyiben azt mondta, hogy ő nem tagadja, hogy e tekintetben elvileg igazunk van, de hát a helyzet mást parancsol. Hát én a jelen alkalommal ezt az okoskodását nem teszem bírálat tárgyává, de a jövendő szempontjából az az állásontom, hogyha elvileg igazunk van, akkor gyakorlatilag is igazunknak kell lenni. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Úgy is lesz! Polónyi Géza! Ezt az Ígéretet egyébiránt regisztrálom. (Derültség a szélső baloldalon.) Nem akarok tehát most a részletekre rátérni, de ki kell emelnem, a tiroli vámnak 1904-ben való megszütetését, szemben azzal a ténynyel, hogy az osztrák járadékadó tekintetében semmiféle megállapodás a két kormány közt még egyezmény alakjában sem jött létre. Nem mulaszthatom továbbá él felemlítését annak, hogy a mikor az osztrák kormánynak minden egyes tagja, valami krisztkindlit visz haza a maga számára, nevezetesen Badeni elvitte a galicziai petróleumot, Dipauli a tiroli vámot 1904-ig, a mi kifejezetten ellenkezik az 1878 : XX. törvényczikkel, mert semmiféle lokális vámokkal nem szabad azt terhelni, akkor még azt is helytelenítem, hogy mikor az osztrákoknak nyilvánvaló határtalan ellenségeskedése a féktelenség azon vonaláig megy, hogy tudva, hogy nekünk pénzre van szükségünk, a mi állampapírjainkat az osztrák píaczon nemcsak osztrák állami járadékadóval sújtja, hanem 5—20 százalékos lokális adóval is, mikor odáig mennek, hogy nekünk még a hitelszerzést is lehetetlenné akarják tenni, akkor ezen kereskedelmi viszonyokat nem szabad azon a szemüvegen keresztül nézni, a mivel jóbarát a jóbarátét szokta nézni. (Helyelés a szélső baloldalon.) Mielőtt határozati javaslatomat benyújtom, még csak azt jegyzem meg, hogy nekünk, függetlenségi és 48-as pártnak is van feladatunk. Mikor a paktum betetőzésével mi is azon jó reménynyel közeledtünk egy jobb jövőhöz, hogy biztosítottuk Magyarországon törvényileg a tiszta választást, akkor igyekezzünk felvilágosítani ezt a szerencsétlen nemzetet arról, hogyha 1904-ben még egyszer kiadja a jogot a kezéből arra, hogy a külön vámterület érdekében megtegye azt a kötelességét, hogy oly képvis döket válaszszon, a kik e mellett kardoskodnak, akkor vessen az a nemzet önönmagára, mert bár sajnálattal fogom venni, de kétségtelen lesz, hogy az önálló vámterület felállításának csak egyetlen akadálya maradt az, hogy a magyar képviselőházban annak többséget szerezni nem lehetett. Azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a függetlenségi párt múltjához híven meg fogja tenni ezen kötelességét, és a nemzet a legközelebbi választáson fényes bizonyságát fogja adni anuak, hogy a külön vámterületnek és az önálló gazdasági életnek törhetlen híve. Ezzel a megnyugvással nyújtom be magam és elvbarátaim nevében a következő határozati javaslatot (olvassa): »Határozati javaslat. Miután kétségtelenül igazolva van, hogy a magyar korona országai és a birodalmi tanács-