Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-450

460. országos illés 1890, kik előbb a liberálisok táborában szolgáltak, de megismerve az igaz világosságot, áttértek a népnek igazi pártjába, a meg váltásnak, az üdvös ségnek igazi körébe, mert egyre nagyobbodott. És mikor megijedtek azok a zsarnokok, a Heródesek, Nérók, Caligulák, összeültek a synedriónban, a szenátusban, a parlamentben, hogy mit tevők legyünk, ha ezek így fognak izgatni, vagyis a mint mondám: felvilágosítani a népet? Hiszen akkor az egész Júdeában, Galileában és a nagy Szamáriában (Zajos derültség.) mindenütt felvilágosodnak a népek, és a liberalizmus húsosfazekai mind összetörnek. Kigondolták a Kanzel-paragrafusokat, megtiltották a szabadság igéjének hirdetését, bebörtönöztek milliókat és milliók véreztek el örömmel, szívesen a szabadság, a megváltás szent eszméjéért. Hát ezek vértanúk voltak a mi atyáink, a mi hitünknek ősei, és ezeknek a véréből származtunk mi, és származtak hitünknek, a megváltásnak szent igéi, és ezeket hirdetni fogjuk minden börtönök, katakombák, lánczok ellenére is. Szent Péter, Pál, a szabadság első apostolai odamondták a zsarnoknak, az ilyen Kanzel-paragrafusok teremtőjének, hogy: »Infandum seelus« el fog veszteni téged az TJr, az örök Isten, mert ilyen hallatlan gonoszságot merészeltél elkövetni, az igazság, az örök Isten ellenében. A zsarnokok lánczokat kovácsoltak az apostolok kezére, ők felvették e lánczokat, és elmentek a mamertinusi sötét börtönökbe, hová a halálra Ítélteket vitték, s ott a rabszolgaság börtönében írták a falakra e lánezokkal azokat a szent igéket, melyet saját szemeimmel láttán és megindulásom könnyeivel öntöztem: »Verbum Dei non est alligatum,«: Isten igéje nincsen megkötözve. És megesküdtem ott apáim, hazám, hitem szent Istenére, hogy az álliberalis zsarnokságot én se fogom tűrni, hanem a népet felvilágosítani iparkodom. Megkötözhetik, leláuczolhatjátok testünket, de az ige megkötözve nincsen, » Verbum Dei non est alligatum.« Ajánlom a szabadság igazi bajnokainak, nézzék meg, zarándokoljanak a szabadságnak ama legszentebb helyeire, és tanulják meg miként kell tűrni, szenvedni a hitért, és tiszteljék ott a szabadságnak igazi hőseit. lm, a szent szabadság egy kegyelet tárgya. (Megmutatja ag óralánczát.) Az ilyen lánczokat, amaz eredeti lánczokhoz érintik, és így mintegy megszentelve hordják keblükön a szabadság-szerető emberek a szabadságnak szent emlékeit. Én szívesen hordozom és örömmel mutatom fel annak bizonyságára, hogy ama mártírok voltak a népek szabadságának igazi bajnokai. Én, a mint megesküdtem akkor, megtartom, megújítom ezt az eskümet, lánezra verhetnek, bebörtönözhetnek, véremet vehetik, (Derültség.) de hitemet nem tagadom meg soha, a hit fölötti zsarnokságot április 28-án, pénteken. 93 tűrni nem fogja a nép, az önök álliberalizmusának el kell veszni, mint elveszett Néró. A keresztény konzervativizmusnak, a haza fentartó igaz kereszténységnek, a miért létesült a néppárt, az isten, király, haza igazságának győzni kell ezen a hazán, az új ezredévben is, mint győzött és uralkodott a múlt ezredéven át. Befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Az eddig előadottakból is nyilvánvaló, hogy ez a szakasz, ez a merénylet először is természetellenes, a magyarok természetével, vérével, szabadságszerő lelkével ellenkezik. Észellenes és logikátlan, mert azt követelné a magyar liberális törvényhozás ä magyar néptől, hogy az ne gondolkozzék, ne mondhassa el első imádságát: a Miatyánkot se, mert ha elmondja, akkor eszmél a szabadságért; nem mondhatja el a tízparancsolatot, mert ha azt észszel mondja el, akkor ez ellen fog küzdeni minden erejével. Észellenes e szakasz, és háládatlan azon anyaszentegyház iránt, mely édesanyja ezen hazának. Ujabb tőrdöfés az anyaszentegyház kebelén ez a javaslat. Két évvel ezelőtt, mikor az egyházpolitikának revíziójáról volt szó, azt mondtam, az önök egyik elődjének szavát idézve, hogy az az egyházpolitika, melyet behoztak, tőrdöfés a mi nagyasszonyunk szívébe. Akkor az önök lapjai gúnyt űztek az igazság szavából. Ma a földniívelésügyi miniszter úrnak nemes intencziója (Halljuk! Halljuk!) a legnemesebb elismerést, tiszteletet és hálát érdemli, és a nép szívében érzi azt, én csak visszhangja lehetek, mikor azt mondom, hogy ama nemes intézkedéseket, melyeket legutóbb tett a filoxerának, a rozsdának kiirtására, (Derültség.) és legutóbb a Erzsébet-ligetek ültetésével, folytatni kellene, és a filoxerát, a rozsdát a lelkekből kellene kiirtani, az ilyen fiíoxeránál és rozsdánál rosszabb Kanzel-paragrafusokat. (Derültség.) Ha pedig a Erzsébet-ligetekben a hazának földjét díszesíteni akarja, azok a fák égbekiáltó jelek az égbekiáltó bűnök engesztelésére. Ha önök valóban engesztelni akarják a bűnöket, akkor azokat a tőröket iparkodjanak kivonni a szívekből, a melyekkel a magyar természetet, jellemet, becsületet, a magyarok nagyasszonyának szívét sértették. Akkor igenis azt mondom nyíltan és hangosan, a mit itt a képviselő úr csendes hangon mondott, azokra a fákra aggassák fel mindazokat a törvénytelenségeket, a melyekkei létesítik a királygyilkosokat, anarchiát, a teljes nihilizmust. Az oly szakaszok nyilván az Isten, a király, a haza ellen irányúinak, az ily szakaszok az igaz öröktörvényekbe ütköznek, igazán törvényellenesek, tehát törvények nem lehetnek. Ne hozzanak oly törvényt, a mely ha keresztül erőszakoltatok, nekünk még nagyobb létjogosultságot ad és még egy indokot arra,