Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.
Ülésnapok - 1896-450
88 rángatják a politikával, azt mondom, olyankor nincs más, nincs fontosabb kötelessége a papnak, mint a politikával védeni. Nem maradt volna fenn ez a haza, ha a nép hivatott vezérei, lelkészei ott nem Nagyták volna imáikat is, hogy a hazáért életüket és vérüket áldozzák. A mikor veszély fenyegette a hazát, akkor síkra szállottak és küzdöttek érette. Amennyivel magasabb az anyagi jónál a szellemi jó, annyival nagyobb veszély fenyegeti most a hazát e Kanzel-paragraph által. Sajó, Mohács mellett nem veszett el annyi, a mint mondja szálló igeként a magyar nemzet, mint elveszett legutóbb és a mennyit el akarnak veszíteni önök most ama Kanzel-paragraph által. Önök, a kik a liberalizmussal még a mai korban is kérkedni mernek, bebizonyítják ezzel, hogy menynyire elmaradtak a kortól, mert hiszen ma már ezek után nyilvánvaló, hogy az álliberalizmussal igaz, nemes ember, fenkölt gondolkozású, vagy csak világos, természetes ész is nem kérkedhetik. Bűnnel csak bűnbarlangban dicsekednek. A szó nemes értelmében a legelső igazi nemes liberális az az első keresztény voit, a ki kebelére ölelte az egész világot, s ha mi nem szeretnők embertársainkat, ha nem szeretnők még ellenségeinket is, ha nem lennénk igazán liberálisok, akkor az Önök álliberalizmusa nem uralkodhatnék, ha mi keresztények e hazában oly zsarnokok, oly illiberalisak lennénk, mint a minő zsarnokok az ilyen paragrafust beterjesztők, akkor egy óráig sem ülhetnének ott azokon a padokon önök. Az igazi liberalizmus tehát a kereszténységben van, álliberalizmus azonban az újkor pogánysága, az újkor legnagyobb bűne, ismétlem, Isten, király és haza ellen. Azonban áttérek magára erre a szerencsétlen, erre a szégyenteljes, erre a zsarnoki .... Madarász József: Szakaszra! Kálmán Károly: Nem szakaszra, magyar szóval nem illethetem, Kanzel-Faragraphra. Ez a törvényjavaslat magában véve egy szegénységi bizonyítvány. A liberalizmus, hála Istennek, Magyarországon is csődbe jutott, és arról való bizonyítvány ez. A liberalizmus bebizonyította, mint egyik oszlopos tagja mondotta, hogy ott a tisztesség nem programm. Bizony ez nem is tisztességes programm. Azt mondja épen egy kiváló publiczista, hogy az erkölcs és a tisztesség zárja el a törvényhozást ilyen dolgoktól. Ha van egy parányi erkölcs és tisztesség, — kiváló publiczistánk irja, — akkor tisztességes, erkölcsös ember ilyet meg nem szavazhat, el nem fogadhat, az nyilvánvaló. Tehát olyan rendszer, a melyben a tisztesség nem programm, a melynek nem rég szerencsésen elbukott feje azt mondta, hogy az ő becsületében gázolni lehet. Hát bizony az olyan rendszernek, a melynek a becsületébe gázolni lehet, egy olyan rendszernek, mely a trónok, április 28-án, pénteken. oltárok és a haza ellen dúl, egy olyan rendszernek a fentartására megfelelők lehetnek az ilyen Kanzel-paragrafusok. Valóban egy szegénységi bizonyítvány a rendszer, hogy az ország parlamentje másokat kér föl bíráskodni, a parlamenti tagok felett, mintegy elösmervén, hogy valóban igaza van annak a képviselő urnak, a ki azt mondja, hogy a tisztesség az ott nem politikai programm, hogy a becsületében gázolni lehet, mint mondta a rendszernek bukott feje, miért kell másokra bízni az önbirálatát? Én most annak a taglalásába nem akarok bocsátkozni, az idő drága, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Csak halljuk/ Halljuk!) csak egypár kimagasló pontjára akarok reflektálni. A 5. §. 7. pontjának — olvasni nem akirom, nehogy hangoztatásával az ország levegője romoljék, — (Zajos derültség.) végszavai ezek: »a ki bűntett, vagy vétség elkövetésére egyenesen fölhív, vagy a törvény ellen, vagy a hatóságnak törvényes hatáskörében kiadott rendelete, megNagyása, határozata elleni engedetlenségre egyenes fölhívást intézett, vagy terjesztett«. Hát ennek az olvasásánál csakugyan eszébe jut az embernek az, a mit mondott a képviselő úr itt, hogy milyen játék ez a politika, miféle szavakkal játszik ez a részlet. A hatóságnak törvényes hatáskörében kiadott rendelete, megNagyása és határozata alatt mit értünk? Nem lehet-e ennek a hatóságnak, mint tapasztaltuk azt a legutóbbi választásoknál, nagyon is törvénytelen rendelete, megNagyása és határozata ? Hát a hatóságnak ily törvénytelen rendelete ellen nem lehet szólni? Hiszen ilyen zsarnoki rendelet ellen szólni, beszélni és tenni is kötelesség, midőn az állami törvények nyiltan ellenkeznek az isteni törvényekkel, az isteni joggal, a természet törvényeivel, a haza üdvösségével, a lélek örök jogaival, akkor ellenszegülni kötelesség; és engedelmeskedni oly bűn, mely a haza ellen is irányúi, mert a hazának is árt az, a mi a vallás ellen elkövettetik. Azt mondja a 8. pontban: »ha valamely osztályt, hitfelekezetet mások ellen gyűlöletre izgatott, ha a tulajdon, vagy a házasság jogintézménye ellen izgatott« stb. Magában ez a szó: izgatás, nagyon hibás itt. Mikor a nép elsősorban hivatott vezére a népet felvilágosítja, irányítja, akkor egy szent kötelességet teljesít, felvilágosítást és nem izgatást. Kötelességteljesítés ez, az ellenkező kötelesség elhanyagolás lenne. Kötelessége ez minden lelkésznek, minden született népvezérnek, mikor a népet irányítani, vezetni kell, mikor a népet más hatalmak oda akarnák irányítani, hogy épen hitét, hónát árulja el. Tiltakozom eme szó ellen, hogy ez izgatás lenne; az felvilágosítás, kötelességteljesítés, még pedig sokkal magasztosabb, mint minden más. Egy isteni 450. országos Illés 1899.
