Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-449

72 449. országos Ölés 1899. április 27-én, CBiftÖrtökSn. tésére ki ne oktassák, s hogy így önök azután zavartalanul nyugodhassanak egyházpolitikai győzelmüknek babérain. (Úgy van! Úgy van! balfelöl). Ugyan kérem, jutott-e eszébe, t. ház, kilenez hosszú évszázadon keresztül a magyar törvényhozásnak behatolni a templomokba, és ott püspöki jogokat gyakorolui ? Csak egy embernek jutott az eszébe, az is csak »kalapos király* volt. Még önöknek sem jutott az eszükbe akkor, mikor ezt a törvényjavaslatot eredetileg megalkották. Csak akkor, midőn a népárt huzo gatni, ránczigálni kezdte azon babérlombokat, a melyeken önök 1895-ben egyházpolitikai diadalaik után hevertek; csak akkor, midőn a katholikus papság lábra állt, és lelkesíteni kezdte híveit, hogy az egyház elkobzott jogait visszaszerezzék, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) csak akkor nyúltak önök ezen represszáliäkhoz, és csak pótlólag szövegezték, szúrták bele azon, úgynevezett Kanzel-Paragraphokat, az egyházra sérelmes szakaszokat. Nagyon természetesen, annyi őszinteséget önöktől sem nem várunk, sem nem kérünk, sem nem remélünk, hogy önök csak a katholikus templomokra és katholikus papokra lokalizálják e szakaszokat, és így nyíltan bevallják, hogy csak ez utóbbiakat kívánták általok mefeuyíteni. De azért kirí ám nagyon jól összes eljárásukból az önök czélzata. Mert hát nézzük csak, t. ház, a református lelkészeket; ezek, noha nem a szószékről, — valamint, hogy mi sem tettük ezt addig, mert hogy mi ilyeneket tettünk volna, ezzel csak későbbről vádolnak bennünket, — ezek, tudniillik a református lelkészek sokkal előbb és tízszerte hatályosabban izgattak önök ellen a függetlenség zászlója alatt, mint mi, de azért még sem nyúltak önök ellenük represszáliákboz soha. Miért nem ? Mert nem a katholikus egyház jogait védelmezték; nem az önök által oly féltve őrzött egyházpolitikai vívmányokat veszélyeztették. Voltak pártok Magyarországon is, meg a külföldön is, a melyek gravámenes politikát követtek, VHgyis mindig panaszkodtak, mindig jajgattak, és minden panaszszóra egy-egy lépéssel előrehaladtak jogaik szerzésében. Önök most egészen így cselekesznek, csak hogy más jelszavakat használnak. Önök most egy újkeletíí politikát tíznek: békéltető politikát, a »paczifikáczió< politikáját. (Mozgás balfelöl.) Megkezdték önök a paczifikácziót, t. ház, vagy helyesebben., megkezdte az önök rendszere már 1848-ban. Azután hallgattak, mert mit sem tehettek, mert el voltak nyomva, de mihelyt egy kissé fellélegzettek: 1868-ban már megalkották az interkonfesszionális- és az iskolatörvényeket, jó darabot kihasítván az egyház jogaiból-— csupa »békéltetésből«. Azután megint vártak és szüneteltek, de aztán ismét kezdtek paczifikálni azzal a bizonyos, 1890-ben kiadott vallás- és közoktatásügyi mtniszteri rendelettel. Aztán, mikor kevés volt és kicsi volt az a »béke«, a melyet az a rendelet felkeltett, akkor megalkották az egyházpolitikai törvényeket, és nem átallották ugyanakkor, a mikor legizzóbbak voltak a kedélyek, folytonosan azt hangoztatni és hirdetni, hogy önök imígy, meg amúgy, ilyen meg olyan nagyon tisztelik az egyház jogait, és azokat érinteni nem akarják. Azután ismét azt mondták önök, hogy paczifikálni akarnak, de a mellett folytonosan államosítják iskoláinkat, vagy legalább is megengedik, hogy létezzenek bizonyos tanfelügyelők, a kik ezen államosításokra a híveket, a népet csábítgatják, édesgetik, csalogatják. Paczifikálnak, hangsúlyozzák a vallásoktatás szükségességét és jóságat, de azért az atheista Póschokat grasszáíni Nagyják. Paczifikálnak, és azt mondják, hogy nem elég az oktatás, hanem a nevelésre kell a súlyt helyezni, a kettőt össze kell fűzni, és a keresztény nevelés nagyobb dicsőségére a kereszténységet gúnyoló Bölcs Náthán darab megtekintésére vezetik a keresztény ifjúságot, sőt azt nekik még meg is magyarázzák. Ez mind csupa békéltetés. (Felkiáltások a báloldal hátsó padjain: Liberalizmus.) Most ismét merő paczifikáczióból beterjesztik ezt a törvényjavaslatot, a melylyel a mi ajkainkra szájkosarat, karjainkra békókat akarnak rakni, csupa merő paczifikáczióból és rekoncziliáczióból. Már több év óta majdnem minden miniszterelnök azzal kezdi kormányzatát, hogy biztosít bennünket arról, hogy zárkövet tett az egyházpolitikára, az egyház jogainak megcsorbítására. Eddig, és ne tovább. És nemsokára, néhány évre rá, jön egy új liberális ár, és elsöpri azt a miniszterelnököt, és félre tolja az ő zárkövét, határkövét és iijra elfoglal egy nagy tért a katholikus egyház jogaiból. Tudják, t. képviselő urak, meddigfog ez a paezifikáczió tartani ? Megmondom önöknek, mert úgy látszik, önök nincsenek tudatában rendszerük romboló hatásának. (Halljuk! Halljuk!) Addig fognak önök, vagyis inkább addig fog az önök rendszere paczifikálni, míg a szerzetes rendeket is ki nem békéltették az ő czelláikból, vagyis ki nem űzték; míg a katholikus egyház vagyonát nem laiczizálták, el nem kobozták; míg a katholikus papságot az önök fogalma és szájíze szerint meg nem rendszabályozták ; vagyis addig, a míg a katholikus egyházat a katakombák nyílásáig vissza nem szorították. (Tetszés a báloldal hátsó padjain.) Majd akkor, midőn az egyháznak már semmi vesztenivalója nem lesz, akkor a paczifikácziónak is vége lesz, és leszen olyan rend, olyan béke és nyugalom, mint minő azon vidékeken szokott honolni, a melyeken