Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-449

á49. országos ülés 1899. ú egy őrületes eziklon vonult keresztül, magával ragadván fákat, bokrokat, házakat és mindent. (Úgy van! Úgy van ! a baloldal hátsó padjain. Ellenmondás jobb felöl.) Ha ez nem áll, ha nincs igazam, — bár ne volna igazam, — mutassák ezt meg kérem most, és törüljék ki ezen szakaszokat, a melyek reánk nézve oly sérelmesek, az itt levő törvényjavaslatból, annál is inkább, mivel mi azokra valóban reá nem szolgáltunk. Vagy talán, t. képviselő urak, komolyan veszik önök azokat a vádakat, a melyek ellenünk felhozattak épen az érdekelt felek által, a kik ellen tudniillik mi a képviselőválasztásoknál küzdöttünk ? (Egy hang a jobboldalon: Komolyan! Derültség ) Milyen vádak voltak azok? Azt mondták, hogy a papok némely helyütt megeskették a népet a feszületre, hogy a néppárt mellett fognak harczolni; vagy hogy a papok a liberálisok ellen a szószéken izgattak, vagy hogy a kegyszereket akarták megvonni tőlük, sőt találkoztak olyanok is, nem ugyan a gyóntatok, hanem a gyónók, vagy pedig azok patrónusai között, a kik még a gyóntatószék titkát is belekeverték a vitába. T. képviselőház! Én csak kettőt tudok.* Az egyik az, hogy igenis mi prédikáltunk, én is, mások is, de nem a liberálisok, hanem a liberalizmus, a liberális rendszer ellen, annak hordereje, annak veszélyessége miatt. A másik meg az, hogy egyetlenegy konkrét esetet sem birtak ezen házban felmutatni, felhozni, mert azon kérésre, hogy ezt megtegyék, a t. miniszter urak — pedig én is, mások is provokáltuk őket, — adósak maradtak még máig is a felelettel. (Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) Én elmondom, t. képviselőház, és azzal azonnal be is fejezem beszédemet, (Halljuk! Halljuk!) hogy milyenek voltak, illetőleg lehettek azok a szörnyűséges dolgok, a melyeket mi elkövettünk. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Itt-ott, egyik, vagy másik lelkész azt mondta, vagy mondhatta: no megállj, nem keresztelem meg a fiadat! vagy azt mondta: no megállj, nem esketem meg a fiad vagy lányodat, ha elpártolsz, vagy velünk nem tartasz. Hát, t. ház, ezen lappáliák komolyan veendők? Komolyan értette mindezt a pap, vagy komolyan értette az a hivő, a kinek mondották ? (Derültség a jobboldalon.) Sokkal józanabb az a köznép, t. képviselőház, semhogy ilyen efemer dolgokat komolyan venne. (¥agy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Molnár János: T. képviselőház! Csak oly beszédek voltak ezek, mint a milyen az a valósággal megtörtént esete az egyik temperamentumos plébánosnak, a ki, midőn hirűl hozták neki, hogy a választói, ez is, az is ellenünk szavazott, fölkiáltott: »Megölöm! megölöm!« és KÉPVH. NAPLÓ. Í896—•1901. XXII. KÖTET. iprílis 27-én, csütörtökön. 73 a kit egy egyszerű pórember, ily egyszerű szavakkal hűtött le és keltett mosolyra: »Kérem, tisztelendő úr, ma már n nyolezadikat tetszik megölni!« Lám, t. képviselőház, ilyenek voltak azok a bűntények. Nem, semmiféle szükség nincs ezekre a czikkelyekre, a mit fényesen igazol és bizonyít az a körülmény is, hogy nagy Németországban, a hol már negyedszázad előtt alkották meg a Kanzel-Paragraphot, az egész Németbirodaíomban 25 esztendő alatt, csak kétszer applikálhatták azt, megczáfoíhatatlan tanúsága és tanulságául annak, hogy azok a szószék-szakaszok vagy teljesen fölöslegesek, vagy nagyon könnyen kijátszhatók. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Annál jobb !) Ne is véljék, t. képviselő urak, hogy elérnek ezzel valamit és legkevésbbé fogják elérni azt, a mire czéloznnk. Alios iam vidimus nos ventos! Más viharokat láttunk és éltünk mi már keresztül! Megküzdöttünk mi már tigrisekkel, oroszlánokkal, nyaktilókkal, fondorlatokkal és sok más mindenféle okkal-fokkal. A börtön és birság csak növeli a mi harczi kedvünket és annál szorosabban, erősebben csatolja hozzánk a híveinket. (Igaz! Úgy van ! a baloldal hátsó padjain.) Ha ezt kivánják elérni a t. képviselő urak, akkor csak szavazzák meg ezeket az intenzív szakaszokat. És ha ezt komolyan meg akarják cselekedni, akkor kérem, szíveskedjenek tőlem egy tanácsomat elfogadni, a melylyel ime befejezem beszédemet. Ne vesződjenek tudniillik annyi sok paragrafussal, mint a mennyit ellenünk már hoztak, vagy hozandanak, hanem tessék a törvénybe iktatni egyetlenegy paragrafust, mely így szóljon : »Magyarországon ezentúl a katholikus egyházban az államkormány tanít, ítél és büntet, punktum.« Tetszés a baloldal hátsó padjain.) Ez lesz aztán az igazi paczifikáczió, az a sokat hánytorgatott békéltetés. (Élénk éljenzés és taps balfélől.) Molnár Antal jegyző: Mohay Sándor! Mohay Sándor: T. képviselőház! Ámbár a tárgyalás alatt lévő javaslat ellen is vannak szónokok feliratkozva és épen az előttem beszédét végzett t. képviselő úr ezen javaslat ellen iratkozott fel, úgy látom, hogy voltakép nincs a képviselőházban számot tevő párt, sőt talán kevés találkozik az egyesek között is, ki ezen törvényjavaslatot általánosságban el nem fogadná, és ime az előttem beszédét végzett t. képviselő úr is daczára, hogy megjegyzéseit a javaslat egynémely fontos részletei ellen tette meg, nem oda konkludált, hogy a javaslatot nem fogadja el, sőt végkonkluziójának hiányából azt következtetem, . . . Molnár János: Előbb megmondtam! Mohay Sándor: . . . hogy egyebekben elfogadja a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául. 10