Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.
Ülésnapok - 1896-449
m 449. országos ülés 1899. április 27-én, csfltSrWkSn. meghatározott időre, kisérletkép kivánta a kúriára átruházni, egyebekben pedig fentartotta a képviselőháznak autonóm bíráskodását. A javaslat bizottsági tárgyalás alá vétetvén, két irányban történtek arra nézve változtatások. Az egyházpolitikai küzdelmek lezajlásával szükségesnek találtatott a 9., 170. és 171. §-okban az egyházi személyeknek izgatását korlátok közé szorítani és másrészt a vallás tárgyainak, intézményeinek a politikai életbe való bevitelét kizárni. Másik irányban pedig a gróf Apponyi Albert által beadott s a ház által is elfogadott módosítványok jórésze oda czélzott, hogy egyrészt a közhatalmi tényezőknek túlkapásai fékeztessenek meg, a választási eljárás formai korrektsége is szigorúbb biztosítékkal vétessék körül és azonkívül az adó nemfizetés ne legyen ok többé arra, hogy valaki a választók jegyzékébe fel nem vétetik. A képviselőhíz 1896-ban a javaslatot összes tagjai hozzájárulásával három szavazat ellenében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta, és a részletes tárgyalás Során sem történtek azon jelentékeny módosítások. Ezek a tárgyalások tartottak 1896. május 29-től június 19-ig, úgy, hogy lehet mondani, hogy a javaslat változatlanul, abban a szerkezetben ment keresztül, a melyben a bizottság által benyújtatott. A mely részben pedig megtámadtatott, az leginkább vonatkozott azokra a módosítványokra, a melyek a gróf Apponyi Albert indítványában bennfoglaltattak, de a ház által mellőztettek. Az ezen módosítványokban foglalt eszmék azonban továbbra is napirenden maradtak és nem szűntek meg kihatásukat gyakorolni a közvélemény képződésére. A kor történetéhez tartozik, hogy kiemeljem gróf Apponyi Albert egy nyilatkozatát, a melyet akkor tett az általános vitában, midőn indokolta, hogy az általa észlelt hiányok daczára is miért fogadja el a törvényjavaslatot. Akkor azt mondta gróf Apponyi Albert: »Ha majdan úgy alakúi ebben az országban a közszellem, ha majdan oly szellemtől lesz áthatva ebben az országban úgy a pártnak vezetése, mint maga a kormányzat, hogy a magyar parlamentarizmust a rajta rágódó betegségektől alaposan és gyökeresen meg akarja tisztítani, akkor ennek a törvénynek kiegészítése, módosítása és teljesen megfelelővé tétele mindig módunkban fog állani.* Ez a felfogás azóta általánossá lőn, és létrejött ennek az alapján az úgynevezett pártközi egyezmény, a mely lényegileg abban áll, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat törvényerőre emelendő az 1896-iki szövegben, és kiegészítve azon módosításokkal, melyek gróf Apponyi Albert indítványából 1896-ban még elfogadva nem lettek. Ez a pártközi egyezmény ránk, mint igazságügyi bizottságra, a bevégzett tények erejével hatott. (Mozgás a szélső baloldalún.) Barta Ödön: Elég hiba! Szivák Imre előadó: Nekünk csak annak megvizsgálása jutott feladatul, hogy a paktumnak ismert pontjait beilleszszük alkotmányi, vagy közjogi egész rendszerünkbe, biztosítsuk annak összhangját büntetó'rendszerünkkel, hogy annak konkrét végrehajtása e tekintetben akadályokba ne ütközzék. Konstatálom tehát, hogy mi bírálati működésünket is ezen pontokra szorítottak, és ugyanazért én, mint előadó nem lehetek arra hivatva, hogy most felvessem azon nagy kérdéseket, melyek e törvényjavaslatnak 1896-iki tárgyaláskor a vitába bevonattak; ilyenek magának az egész parlamenti reformnak kérdése, a czenzus, a titkos szavazás, a választói jognak általában való kiterjesztése, államnak és egyháznak egymás közti viszonya, az etetés és itatás, vagyis a szükséges ellátás és fuvarozási díjak kérdése, sőt magának a birói fórumnak a kérdése is. Mi úgy találtuk, hogy ezek a kérdések már 1896-ban alaposan megvitatva lettek, most ezek szigorú és tüzetesebb kifejezést nyernek a javaslat mai szövegében, a melyből tehát a reform a következő főbb pontokban domborodik ki. Először maga a fórumnak a kérdése, a melynek tekintetében a pártközi egyezmény újat nem tartalmaz, hanem megtartja az 1896-ban kijelölt fórumot, a kúriát. Tanácskozásaink során azonban utalva lett arra a tényre, hogy 1896. óta egy új legfőbb birói fórum lett életbeléptetve, a közigazgatási bíróság, a mely bírja épúgy a függetlenségnek és a birói szakszerűségnek biztosítékait, kellékeit, mint a kúria, tehát kérdés, hogy nem volna-e alkalmasabb erre bízni a megtámadott választások feletti bíráskodást, mint a kúriára. A bizottság többsége azonban nemcsak a paktum erejénél fogva, hanem különben is úgy találta, hogy abban az esetben, ha már a képviselőház ebbeli jogáról időlegesen lemond, alkalmasabb testületre nem ruházhatja át, mint a kúriára, a mely legtáyolabb áll a politikai élet hullámverésétől és így attól a legtárgyilagosabb ítélkezést várhatjuk. A másik nóvum azon megszorító intézkedésekre vonatkozik, a melyek a közhatalom kezelőit a választásoknál törvényes korlátozások közé szorítják. A harmadik, a választási eljárás formáinak szigorú megtartása és mind e két irányban erős szankcziók felállítása, végűi eltörlése az 1874. évi törvényczikk azon szakaszainak, a melyek az adóhátralék miatt bárkit választójogától megfosztottak. Lényegileg ezek azon pontok, a melyek a pártok közös becsületének védpaizsa alá helyeztettek, és így szerintünk is az 1896-iki szöveggel együtt a vitának körén kivűl állanak. Ezenfelül