Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-448

: US. országos ülés 1899. április 26-án, szerdán. 51 történik masirozni fogunk.« (Derültség, mozgás.) »Ha elég bátrak lettünk volna, már régen meg­adtuk volna a magyaroknak azt, a mi nekik dukál. A magyarok mindig forradalommal fenye­getőznek, de hála Istennek, eddig nem fajúinak a dolgok, vannak még nálunk politikai pártok, melyek hazánkat meg fogják védelmezni.« Forradalomcsinálással vádolja Magyarorszá­got Lueger úr és avval fenyegetődzik, hogy masi­rozni fog Magyarország ellen. És ezt az indítványt az alsóausztriai tartománygyűlésen egyhangúlag fogadták el, a mely indítvány ezen beszéd kap­csán nyújtatott be s egyetlenegy szó sem akadt, a mely tiltakozott volna az ellen, hogy a velük legalább egyelőre szövetséges viszonyban álló országot ilynemű megtámadások, gyanúsítás és fenyegetések ellen megvédje ! Melyik hadsereggel akar Lueger úr Magyarország ellen masirozni? (Igaz ! Úgy van !a szélső baloldalon.) Azzal, a mely­ben a mi véreink szolgálnak, e's a melyhez odaadtuk lelkünknek minden erejét, vérünknek javát. Ha ezt az osztrák képviselőháznak egy tizenhármad, vagy tizennégyed, vagy nem tudom én hányad­rangú ismeretlen nagyságú képviselője és embere mondja, akkor azt szóra sem érdemesítjük; azt gondoljuk, hogy ebugatás nem hallatszik a meny­országba; de midőn az ilyen kijelentéseket Bécs városának főpolgármestere, a kormánynak leg­bizalmasabb embere teszi, a ki ugyanazon rend­jelekkel ékeskedik a mellén, a melyekkel Széll Kálmán miniszterelnök úr ékeskedik, midőn a királyhoz megy audencziára, és az tesz ilyen kijelentéseket, a nélkül, hogy a magyar kor­mány ez ellen egy szót szólna, midőn ilyen hangon merészkedik beszélni Magyarországról. Ha alkama nyilik, a miniszterelnök úrnak egy interpelláczió kapcsán erről nyilatkozni, kötelessége nyilatkozni, ha csak egy csepp magyar érzés van a lelkében. (Helyeslés a szélső baloldalon és jobbfelöl.) Azoktól a fenyegetésektől, hogy mi ellenünk masirozni fognak, meg nem ijedünk. Egy kiváló politikus mondta egyszer, hogy Magyarországon végig folyik a Duna vize; télen hideg, nyáron mély, és a magyar csukáknak és harcsáknak megvan az a sajátsága, hogy még a legdögleletesebb hústömeget is megeszik. Vigyáz­zon Lueger úr, ha masiroz, hogy ebbe a Dunába bele ne kerüljön. Nem veszem a választ tudomásul. (Helyes­lés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. kép viselőház! Egy rövid megjegyzéssel tartozom nemcsak a t. háznak, de önmagamnak is. A t. képviselő úr azt mondta, hogy a magyar minisz­terelnök nem akart megnevezni egy egyént, mert fél tőle, mivel ilyen meg olyan hatalmas. Azt mondja a t. képviselő úr, hogyha egy csepp magyar érzés volna véremben, felhasználom ezt az alkal­mat, melyet nekem a t. képviselő úr adott, hogy a kifakadásokra feleljek. Erre kettőt kívánok me gJ e É?yezni. A t. képviselő úr először preokkupálva lehe­tett valamivel, de kétségtelenül preokkupálva volt, hogy nem hallotta, — mert csak annak tulajdoníthatom, — hogy én igenis azt az urat megneveztem, sőt teljes nevével és czímével neveztem meg, mert azt mondtam világosan és hallhatóan: Lueger Károly úr, Bécs város pol­gármestere. (Igaz! Úgy van!) Én sem mint magánember, sem mint Magyarország miniszter­elnöke, sem tőle, sem mástól nem félek; legyen nyugodt a t. képviselő úr, és azt csak bizza rám. (Tetszés.) De az már azután egészen a nézet dolga és talán ízlés dolga, hogy én polemizáljak vala­kivel, a ki bármiféle jogtalan, igaztalan, légből kapott állításokkal és üres fenyegetésekkel tel­jes és puffanásnál többet nem érő támadásokkal illeti Magyarországot. (Zajos helyeslés és taps.) Én nem tartom a magyar parlamentet arravaló­nak, hogy itt, ha csakugyan úgy áll, mint a hogy a képviselő úr mondotta, ilyen igaztalan és jogtalan, teljesen alaptalan és sajnálatos meg­támadásokra reflexió történjék. (Élénk helyeslés.) Sokkal magasabbra tartom ezt a helyet, melyet elfoglalok, sem hogy ilyen támadásokra kiter­jeszkedjem, feleljek a magyar parlamentben, feleljek arra, a mi másut történik. De nekem nem is szokásom olyan valaki ellen fordulni, a ki nincs jelen és nem védheti magát. (Általános, élénk helyeslés.) Én válaszomban egyszerűen egy tényt kon­statáltam és arra feleltem, a mit a t. képviselő úr tőlem kérdezett, — megmutathatom a t. kép­viselő úrnak az aktákat, — hogy igenis sem nem ment távirat Bécsbe dr. Lueger Károlyhoz, sem nem érkezett tőle távirat, sem nem történt beavatkozás. Hogy azután levélben vagy bár­mely magánúton, direkt vagy indirekt úton nem történt-e ilyen közlemény, ahhoz nekem semmi közöm és azt kutatni nincs jogom. Azt, a mit állítottam, fentartom és kijelentem, hogy az, a mit a t. képviselő úr tényként felhozott, azon nyomozások folytán nem bizonyult be ténynek. Ezt kívántam megjegyezni. (Általános he­lyeslés.) Pichler Győző: T. képviselőház! Ezt a második választ" én magam is tiszteletteljesen tudomásul veszem. (Derültség a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem volt válasz ! Elnök: Következik Papp Elek képviselő úrnak a belügyminiszterhez a törökszentmiklósi népgyűlés betiltása miatt intézett interpeláczió­jára a miniszterelnök úr válasza. 7*

Next

/
Oldalképek
Tartalom