Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.
Ülésnapok - 1896-448
448. országos ülés 1899. április 26-áii, szerdán. tett intézkedés, de kénytelen vagyok a miniszter árral szemben hangsúlyozni azt, hogy állanddó megterheltetés igenis van ezen törvényjavaslatban, mert állandó az a megterheltetés, a mely azt mondja, hogy Ausztria és Magyarország hozzá fog járulni ezen kölcsön törlesztéséhez évenkint 800.000 forintig terjedő összeggel, mert ezen összeggel való hozzájárulás, ha mindjárt csak tíz évig tart is, eléggé államosított jelleggel bír, azonkívül hatásában kiterjed későbbre is, mert Bosznia és Herczegovina adminisztrácziónális deficzitjéhez épen az 1880 : VI. törvényezikk és az 1878. június 13-án kelt berlini szerződésben elvállalt kötelezettség alapján kötelesek vagyunk hozzájárulni. Tehát az állandó megterheltetés jellegét sem osztrák jogászok, sem mi nem vitathatjuk el ezen intézkedéstől, és azon tény, hogy mikor állandó megterhelésről volt szó, magával a 14. §-szal ellentétben törvény helyett rendelettel tettek intézkedést és a 14. §. szellemében a legközelebb összeülő Reiehsrath előtt törvénynyé nem emelték, törvénytelenné minősíti ezen intézkedést. Közjogi tekintetben tehát a sérelem ma fenforog és a miniszterelnök úr válasza által eloszlatva nincs. Sajnálattal veszem tudomásul, hogy a t. miniszterelnök úr a közös pénzügyminisztertől szerzett informáczió alapján kénytelen velünk azt tudatni, hogy bizonyos viszonyok sajnálatos nyomása' alatt keletke;:ett ezen drága kölcsön, a melynek drága voltát két tekintetben emeltem ki. Az egyikről nyilatkozott a miniszterelnök úr, a másikról hallgat. Nyilatkozott a tekintetben, hogy az akkori viszonyok hatása mellett a magyar állam hitelének rovására, a mely 4°/o-nál drágább titreket nem ismert, és hosszú idő óta nem is akar ismerni, sőt a 4°/o-os titrekről a S 1 /^ 0 / 0 " 080 ^ felé való átmenést helyezik kilátásba, most nemcsak a 4V2°/o-os kölcsönt kellett kontrahálni, — és ez az, a mire nézve nem nyilatkozott, — hanem az arany-ázsió különbözetet is garantirozni kellett. A kérdés lényege pedig e körül forog. Ha a két állam szolidáris jótállása mellett kontrahált kölcsönnél a közjogi sérelmek a bankárok előtt, a kik érzékenyebbek, mint mi, fenforognak, akkor ezen bankári skrupulozitásnak költségeit ezen két országnak kell megfizetni, illetve Magyarországnak Ausztriáért is. A másik dolog az, hogy a valutái endezés küszöbén, még 1898-ban a két állam terhére kontraliált kölcsönnél egyenesen kompromittálni kell a valutarendezésbe vetett bizalmat, mert a külföld azt mondja: én annyira nem bízom a valutarendezés komolyságában, hogy az aranyázsiónál felmerülő különbségek garantirozását külön követelem. Ezt a két sérelmet a miniszterelnök úr el nem oszlatván, sajnálattal bár, de tudomásul nem veszem a válaszát. (Helyélés a szélső bololdalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Csak két szerény észrevételt bátorkodom tenni azok I cl. cl miket a t. képviselő úr mondott, mert nézetem szerint nem egészen fedik magukat a törvény világos rendelkezéseivel, és az én nyilatkozatom van alapítva a törvény világos rendelkezésére. A t. képviselő úr kontrovertálta, hogy ez a kérdés nem törvény által intéztetett el, és azt állítja, hogy az 1898 : XXIV. -torvényczikk 3. §-a értelmében törvénynek kell létrejönni. Hát igaza van, de hiszen én moudtam és rámutattam, hogy törvény nélkül ezt a műveletet megcsinálni nem lehetett volna ; akkor igenis közjogunkba beleütköztünk volna, ha ezt megcsinálta volna a közös pénzügyminiszter s hozzájárult volna a két kormány, a nélkül, hogy a törvényhozást megkérdezte volna. Itt van az 1898 : XXIV. torvényczikk, mely egyesen azt mondja : a magyar királyi kormány felhatalmaztatik, hogy beleegyezését adja, hogy ily tizenegymilliónyi kölcsön vétessék fel. Azt mondani tehát, hogy az 1898 : XXIV. torvényczikk 3. §-ának rendelkezésébe ütköztünk,-— azért mondom, mi: mert akkor a törvényhozás ütközött volna bele, mert a törvényhozás fogadta el az 1898-iki törvényczikket, •— nem lehet. Ez az egyik. De azt mondja a t. képviselő úr, hogy az 1898 : XXIV. torvényczikk 3. §-a szerint állandó beruházás, állandó megterhelés czéljából kell az országnak külön törvényhozási hozzájárulás. Voltam szerencsés mondani, hogy a törvényes hozzájárulás megtörtént. De nem méltóztatott a törvény mondatát végigczitálni, mert a tövény azt mondja, »állandó beruházás*, az 1898 : XXlV. torvényczikk meg azt mondja.hogy ez előleg, a mi pedig előleg, az nem állandó megterhelés. A törvény tárgyalása alkalmával tett nyilatkozatokból és a törvényjavaslat mellékletét képező indokolásból mondhatnám, majdnem kétségtelenné, de egészen valószínűvé volt téve, hogy ez a hozzájárulás előleges, időleges előleget képez, és a boszniai vasút kamattörlesztéséből hatvan év alatt vissza fog fizettetni. Azt hiszem, t. ház, habár ez nem az én tényem, de tartozom védeni és védem is, mert helyesen történt, a törvényhozás ténye ez, nem is a kormányé, és a törvényesség szempontjából kifogás alá ez a dolog nem esik. A mi azt a kérdést illeti, drága-e, nem drága-e, az más kérdés. Ne tessék ezekről a viszonyokról rózsásan nyilatkozni. Én is azt tartom, hogy Magyarország pénzügye és hitele oly özilárd alapokon nyugszik, hogy Magyarországnak joga van négy százalékos kölcsönt megkötni, és épúgy Ausztriának is; de nem lehet tagadni,
