Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-448

448. országos ülés 1899. április 26-án, szerdán. 47 hogy az akkor fenforgott viszonyok, de a maiak is, melyek egész Európában a czímletek, főleg a papirczímletek elhelyezését nagyon megnehezítik, ezen kölcsön megkötésére nyomasztó befolyással voltak. Éu nem plaidirozok ezen typus mellett, meg is mondtam, hogy e tekintetben a t. képviselő úrral abszolúte véve egyetértek, de ha a pénzügyminiszter úrnak tizenegymillió kellett,, ö tehát oly typusokat keresett, hogy a nominális értékben a tizenegymilliót efiektive kapja, az akkori viszonyok közt pedig az ő határozott kijelentése szerint, de az én tudomásom szerint is, ezt elérni nagyon nehéz volt. Ezeket voltam bátor a t. képviselő úr megjegyzésére elmondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Barta Ödön 5 Bocsánatot kérek, még egy megjegyzést kell tennem, s ez az, hogy a t. miniszterelnök úr tévedésben van. Éti az 1898 : XXIV. törvényczikkből egyáltalában nem idéztem semmit. Én egyszerűen csak hivatkoztam az 1898 : XXIV. törvényczikkre; hivatkoztam azonban az 1880: VI. törvényczikkre, mint alaptörvényre a bosnyák kérdéseknél, és azt mondtam, hogy a vasúti beruházás, a vasútépítés általánosságban és minden kivétel nélkül olyanul van megjelölve, melyre vodatkozólag az intézkedés a két állam törvényhozásának van fentartva, melynek tehát törvényalkotás jttján kell létrejönnie. Ez volt az én álláspontom, ez marad most is. Elnöki Kérdem a házat, tudomásul veszi-e a miniszterelnök úr válaszát, igen, vagy nem ? (Igen: Nem!) A kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház tudomásul veszi az interpelláezióra adott választ. Következik a miniszterelnök úr válasza Polónyi Géza képviselő úrnak a terzatói üzelmek, a horvát jogpárt és az osztrák szlovének szövetkezése tárgyában tett interpellácziójára. Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Polónyi Géza t. képviselő úr azon interpellácziót intézte hivatalbeli elődömhöz: van-e tudomása azon gyülekezetről, a melyet a Modrus-Fiumemegyében fekvő Terzatóban a horvát jogpártnak képviselői az osztrák Reichsratb szlovén képviselőivel tartottak? Megegyeztethetőnek tartja-e a kormány ezen üzelmeket a szent István koronájának területén érvényes államjoggal, és tett-e intézkedéseket aziránt, hogy ilyen többé ne forduljon elő? T. képviselőház! Van szerencsém válaszolni, hogy ámbár ez az ügy szoros értelemben véve talán a horvát országgyűlésre tartozott volna, mert gyülekezési jogról lévén szó, a horvát bánt illeti az intézkedés és az ő felelősségét terheli az, a mi e tekintetben történik; mindamellett készséggel elismerem, hogy az államjogi kötelék szempontjából való vonatkozásnál fogva egészen jogosan hozatott szóba ebben a házban is, és azért szívesen adok választ a kérdésre. Igen, a kormánynak tudomása van arról, hogy Terzatóban ilyen gyülekezet tartatott, a melyre meghivattak a Reichsrathban képviselt királyságok és országok szlovén képviselői is. Ez a gyülekezet azonban magántermészetű karakterrel tartatott meg, a mennyiben meghivók küldettek szét s az idegenek, a kik ott megjelentek, szintén ezen meghivók alapján, mint vendégek jelentek meg, még pedig megjelent 260 meghívott. Ennek folytán a Horvátországban érvényes gyülekezési rendelet, a mely 1875-ben keletkezett, megengedte a gyűlésnek megtartását, mert az zártkörű volt, és meghívott tagok és vendégek körében tartatott meg. Különben valami nagy veszedelmet nem rejt magában az eféle gyülekezés, vagy társalkodás, mert hisz ott zárt helyen, frázisok hangoztatásán kivííl egyéb alig történik. És az is áll, hogy aReichsrathban képviselt királyságok és országok szlovén képviselőinek pártvezetősége azokat a tagokat, a kik Terzatóban megjelentek, a maga részéről dezavuálta. Mindamellett a horvát kormány, a horvát bán gondoskodott arról, hogy revízió alá vétessék a gyülekezési rendelet, mert az ő nézete is az, az én nézetem is az, hogy e fajta gyülekezetek megtartása nem kívánatos és nem helyes, és a mennyire lehetséges, meggátlandó. Gondoskodás fog tehát történni, hogy idegen államok lakói, vagy képviselői ezentúl ilyen gyülekezetekben, tanácskozásokban, vagy összejövetelekben részt ne vegyenek. (Élénk helyeslés.) Ebben van szerencsém a t. képviselő úr interpellácziójára a választ megadni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló nem lévén jelen, kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a miniszter elnök úr válaszát, igen, vagy nem? (Felkiáltások: Igen!) A ház a miniszterelnök úr válaszát tudomásul veszi, Elnök: Következik a belügyminiszter válasza Bolgár Ferencz interpellácziójára a borhamisítások ügyében. Széll Kálmán miniszterelnök és belügyminiszter : T. képviselőház! Bolgár Ferencz képviselő úr azt kérdezte hivatalbeli elődömtől, hogy: »Tekintettel arra, hogy bár a borhamisítás ténye az utolsó hónapokban úgy itt a házban, mint a sajtóban a legerélyesebben meg lett támadva: a panaszok a borhamisító banda gazdálkodásai ellen mégsem szűnnek meg, sőt még hangosabban lépnek fel; és tekintettel arra, hogy mint a lapokban olvasható, egy zemplénmegyei szolgabíró erélyes fellépése e tekintetben nagy eredményt mutat fel, kérdem a belügyminiszter