Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-445

ä& 445. országos ülés 1$99. április 19-én, szerdán. nak, akkor vizsgálnunk kell, hogy mennyiben van szervezve ez a nemzet, a mely államot kell, hogy alkosson. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha én tekintem Magyarországnak és a magyar nemzetnek állását az európai államok és a világ nemzetei között, csodás megdöbbenés fog el és kétségbeesés. Azt látom, hogy Európának minden népe. a maga egyéniségének szervezését befejezte, a maga életének programmját megalkotta, munkájának tervet készített, és munkájának terve alapján már igen sokat dolgozott. Ma már nem elég nekik a haza, a melyet munkájukkal betöltöttek és meggazdagítottak, hanem idegen világrészek felé törnek, hogy ott is a munkának diadalát körülhordozzák, nemzetüknek és fajuknak vagyont, új anyagi eszközöket szerezzenek, a melylyel tudják saját nemzeti létüket kifejteni, tudják egy magasabb polczra emelni. Azt kérdem én a t. háztól, hogy harminez esztendő alatt Magyarországnak nemzeti szervezete miben fejlődött ki, a nemzetnek egyénisége miben erősödött meg, és a nemzeti életet magában foglaló állami élet miben alakúit át? Hol az a programm, a mely a mi munkánkat szabályozza, a mi tevékenységünket irányozza ? Hol vannak azok az eszmények a cselekvések terén, a melyek iránt minden hazafinak agyában lelkesedés van, és minden hazafi akaratában elszántság, hogy azt megvalósítsa, mert tudja, hogy ezáltal a magyar nemzet nagygyá, hatalmassá és örökké élővé válik ? Uraim! Eltelt harminez esztendő. Ugyanaz a párt adott a maga kebeléből ilyen, vagy olyan kormányt. Nem vették észre azt soha, hogy az állami ezél és feladat az, hogy a nemzetet szervezzék, és ne a pártot szervezzék csak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pártot szervezni kítünííeu tudtak, nincs a pártszervezetnek egyetlenegy kis részlete is, a melyet elhanyagoltak volna. De a nemzeti munka szervezésének egészében és a tervek elkészítésében jutottunk-e már valamely álláspontra? Hiszen a míg más nemzetek új világrészekben akarnak alkotni maguknak működési tért, mi saját hazánkat nem tudjuk saját munkásságunk számára felhasználni, nem tudjuk azt a munkakört, mely a haza területén nyilik számunkra, betölteni, és nem tudjuk azt a hivatást, a melyet itt e földön harminez éven át időnk és módunk lett volna elérni és teljesíteni, nem tudjuk azt a hivatást még át is érteni, át is érezni, hanem idegen törekvések hajszálain vezetve, egymás ellen küzdöttünk, egymás ellen harczoltunk, pedig a nemzetnek nagy feladatáért kellene, hogy vállat vállnak vetve munkálkodjunk. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mi volt az 1867-iki kiegyezés? Egy expediens, mely az osztrák abszolutizmusból kivezetett úgy, mint a jelenlegi kormány egy szerencsétlen és erőszakos kormány abszolutisztikus törekvéseiből kivezetésre való expediens. Expediens, semmi egyéb. Mert soha egy nemzet el nem ismerheti, hogy más, mint független állami élete, a< teljeä szabad nemzeti élet az, a mi egy végleges megalakulást és szervezetet képez. A mely nemzet az ő állami életének csonkításába megnyugodhatik és szervezete többi részleteiről lemondhat, az a maga nemzeti feladatát megoldani nem tudja és további feladókra nem lesz képes. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mondják meg a t. ház tagjai, hogy mi Magyarországnak földmívelési politikája? Én nem látom azt a nagy programmot, azt a tervet, mely öntudatos munkássághoz vezet. Hiszen látom a mosolygást, mely mintegy kétkedéssel tölti el az urakat. De erre az a válaszom, hogy ime, Németország nem 1867-ben, hanem 1871-ben jutott el állami megalakulásához és ahhoz a szervezethez, a mely nem egészen háromszor akkora népet organizált, és ime Németországnak, a mint a politikai hatalmat az egész német birodalom felett megszerezte, első feladata volt földmívelési munkaprogrammot csinálni, csinálni az ipar kifejlesztésére programmot, csinálni a kereskedelemre működési tervet. És ma mit látunk? A német földmívelés mellett óriási ipar fejlődött ki. Mert Németország földmívelési és ipari munkásságának legkisebb részéről is tudta, hogy melyik milyen czél felé kell, hogy irányíttassék. Nem kapkodásban, nem egymás elleni törekvéseknek protekeziójában merült ki munkásságának ereje, hanem öntudatos czél állott előtte, s annak elérésére határozottan kijelölt utakon tört eló're. És ma mit tapasztalunk? Azt, hogy rövid, nem is egészen harminez esztendei munkálkodás után a német-ipar már a maga határaiból kitört, idegen világrészekbe ment, hogy hódítson és foglaljon, és az angol ipart mindenütt visszaszorítja. Egy nép tette ezt, mely szegény volt, a melynek ipari munkásságához volt előképzettsége, de a mely népet öntudatos vezérlet és öntudatos kormányzás képesített arra, hogy a nehézségeket legyőzze, addig, mig ilyen öntudatos kormányzással nálunk nem találkozunk. T. ház! Miben merült ki hát Magyarországnak összes tettereje? Kimerült h

tisztán abban, hogy a politikai hatalmat melyik csoport tartsa fenn és kezelje az ország felett, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) melyik érdekszövetkezet hasznosítsa magára nézve az állami hatalmat, és melyik csoportozat tudja azt megőrizni változatlanul a maga kebelében. Hiszen, uraim, egy nemzet, a mely nem akar az egyszerű pártpolitika keretén, az ország kihasználásán túl tekinteni, a mely nem akar nagy és magasabb czélokra törni, és a melyben e nagy és magasabb czélokat is egy-