Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-458

230 458. országos ölés 1899. május 15-én, hétfőn. forint, az 1600 forintból pedig az 1894. évre töröltetett 349 forint. Ezek a törlések, illetőleg leírások, mint a pénzügyminisztériumnak végleges megállapodásai, indokolt leirat kíséretében a községnek tudomására hozattak; a községgel a leszámolás megejtetett; a község a kincstárral szemben fennálló egész tartozását törlesztette, és a községnek semminemű tartozása e czímen a kincstárral szemben fenn nem áll, de viszont követelése sincs, daczára annak, hogy egyes beadványaiban ez állíttatott, mert hiszen a kérdés miniszteri rendelettel végérvényesen eldöntetett, és a leszámolás megejtetvén, sem a kincstárnak a községgel szemben, sem a községnek a kincstárral szemben semmiféle követelése többé fenn nem áll. Ebből azonban az is kiderült, t. képviselőház, hogy az említett czímen és az említett évekre vonatkozólag a község semmiféle zaklatásnak a hatóság részéről kitéve nincsen és nem is volt. Ezekben tartottam szükségesnek a tényállást előadni, (Helyeslés jobbfelöl.) és kérem a t. képviselőházat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Jagics József: T. képviselőház! Annak a kérdésnek, a melyet ezelőtt néhány hónappal elmondott interpellácziómban felvetni szerencsém volt, és a melyre a t. pénzügyminiszter űr ezúttal a választ megadta, csak egy törvényen alapuló sarkpontja van, és ez az, hogy a községekre ráutalt italadó csak fogyasztási alapon vethető ki és szedhető be, továbbá az, hogy az ezen alapon behajthatatlannak bizonyult hátralék feltétlenül törlendő. Minden egyéb, a mit ezen kérdés megoldásaként a t. pénzügyminiszter úrnak itt előadni méltóztatott, minden egyéb csak formai dolog, és inkább az adminisztráczióba vág, a mely adminisztratív intézkedések csak annyiban jöhetnek figyelembe, a mennyiben azok a törvénynyel nem ellenkeznek. A t. pénzügyminiszter úr azt mondja, hogy a község törvénytelen alapon eszközölte a behajtást, szőlő-kapa után. Ez csak részben való, t. ház, csak megkezdette az addig szokásban volt helytelen alapon a behajtást, de csakhamar rátért a törvényes, a fogyasztási alapra, és én úgy vagyok értesülve, hogy maga a leszámolás a pénzügyi hatáságokkal, szintén fogyasztási alapon történt. Ebből következik, hogy csakis fogyasztási alapon történhetvén a leszámolás, mindaz, a mi a ráutalt összegből behajthatatlannak bizonyult, leírandó lett volna, mert arra a t. pénzügyminiszter úr nem fog nekünk támpontot mondhatni a törvényből, hogy ha a ráutalt összeg valamely községben be nem hajtható, hogy visszatérő] eg az az összeg fogadtathassék el, és követeltessék a községtől, melyet a tárgyalások során maga a község megajánlott; mert az eredeti ajánlat a községre már nem kötelező s mert arra a visszatérést a törvény sem engedi meg. De tudtommal maga a község azt az alapot el sem fogadta, ahhoz hozzá nem járult. így állván a tényállás, miután a fogyasztási alapon joggal követelhető összeg 2390 forintot tesz ki, és miután a község 3300 forintot fizetett, tehát 900 forinttal többet tartozatlanul, ezen összeg mindenesetre visszajár a községnek. Ebből az okból sajnálattal bár, de a t. pénzügyminiszter válaszának csak azt a részét vehetem tudomásul, a mely arra irányúi, hogy a kincstárnak a község ellen követelése nincsen, válaszának azt a másik részét azonban, hogy a tartozatlanul kapott 900 forintot a községnek visszafizetni uem hajlandó, tudomásul nem vehetem. Elnök: Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a miniszter úr válaszát: igen, vagy nem? (Igen! Nem t) Kérem azokat, a kik tudomásul veszik, álljanak fel. (Megtörténik.) A ház többsége a választ tudomásul veszi. Következik a pénzügyminiszter űr válasza Szluha István képviselő űr interpellácziójára. Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! Szluha István képviselő úr egy interpellácziót intézett hozzám, a paksi szőlődézsmaváltság behajtása tárgyában; és hivatkozván az 1895: XIV. törvényczikk 1. §-ára, azt a kérdést intézte hozzám, hogy a törvény ezen intézkedésével szemben miként lehetséges az, hogy Pakson a hátralékos szőlődézsmaválíságot az illetők ingóira, vagy ingatlanaira — már nem tudom, hogyan mondta, — vezetett végrehajtással akarja a kincstár behajtani. Erre az interpelláczióra a következőkben van szerencsém válaszolni. Már a múlt évben intézett hozzám a t. képviselő úr hasonló tárgyú imerpellácziót, és abban a válaszban, melyet akkor szerencsém volt adni, kijelentettem, hogy Paks adózás tekintetében több részből áll, három adóközséget képez, melyek közül itt ez alkalommal Kispakssal és NagyPakssal kell foglalkoznunk. A mi Kispaksot illeti, miután a beszerzett jelentések és adatok szerint ott a szőlők immúnis homokon vannak telepítve és teljesen termőképesek, ennélfogva az ottani szőlőknek a szőlődézsmaváltság leírására törvényes igényük nincsen, s így az ott mutatkozó hátialékok behajtására múlt év folyamán tényleg folyamatba tétetett a végrehajtás, de ugyancsak a múlt év deczember 18-án a végrehajtás felfüggesztetek, miután az tapasztaltatott, hogy nem ugyan a filloxera, de a peronoszpóra következtében bizonyos károsodások állottak be a szőlőkben, tehát azt az intézkedést tettem, hogy a hátralékos szolődézsmaváltságtartozások befizetésére folyó évi szeptember hó