Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-454

192 454. országos ülés 1899, május 3-án, szerdán. helyesen gondolt, helyes ezélokra irányzott, és helyes tartalommal biró intézkedés a törvényben, (Derültség jobhfelől.) ezt én, mikor arra vonatkozott, hogy a kormány, meg a hivatalnokok, meg azok a többi társadalmi befolyást; gyakorló egyének hatalmukkal ne élhessenek vissza, elfogadtam ágy, a mint javasolva volt, itt azonban már szabatosabb szöveget kérek. Nem a dolog, nem a lényeg ellen van kifogásom; abban osztozom és helyeslem, meg is szavazom ; csak fejezzük ki egy kissé szabatosabban, hogy jobban lehessen alkalmazta.« (Derültség jobhfelől. Mozgás balfelől.) Hát, t. képviselőtársam, ha így beszélt volna, és még inkább, ha azon t. képviselőtársain beszélt volna így, a ki előtte még élesebben beszélt e javaslat ellen, — Molnár János «pát t. képviselőtársamat értem, — akkor mondhatom az uraknak, — én ugyan nem vagyok hivatva a párt nevében beszélni, de nekem el fogják hinni, sőt nem nekem, maguknak hiszik el, — hogy akkor a miniszterelnök felállott volna, és azt mondta volna: ».Szivesen, (Zaj.) állapítsunk meg egy szabatosabb" szerkezetet. Nem azért, hogy kicsúszszanak a visszaélések formulázás czíme alatt, hanem megmaradjon a tartalom, legyen szabatos és világos, és akkor fogadjuk el egyértelműleg.« (Élénk derültség és tetszés jobhfelől.) Ezt mondotta volna a miniszterelnök úr. De legyünk őszinték; önöknek a tartalom nem kellett, (Ügy van! Élénk tetszés jobbfelől.) fellépésük is, indítványuk is, érvelésük is arra volt irányozva. (Egy hang balfelől: Nem is tagadjuk!) Nem is azért állítok én valamit, hogy tagadják, sőt nem is akarok állítani olyat, a mit tagadhatnak. (Tetszés jobbfelől.) Megengedem, hogy ezen érvelés folyamában párhuzamosan azzal is érveltek, hogy a dolog is rossz, és veszedelmes, no de a szöveg is méltó hozzá: az is rossz. (Derültség.) Szóval, a lehető legalaposabban ellenezték. Hanem, t. képviselőház, ennél a szakasznál Molnár János t. képviselőtársam a tartalom ellen sem, a szöveg ellen sem tett kifogást, még azt sem mondta meg, hogy elfogadja-e, vagy nem, csak azt mondta, hogy nem fogadja el, ránk bízva, hogy találjuk ki, miért? (Élénk derültség és tetszés jobhfelől. Zaj balfelől.) Hát kérem, én nem a humoros hatásra dolgozom, (Zaj balfelől.) Megengedem, hogy első nagy beszédében és a másodikban is t. képviselőtársam erre is kiterjeszkedett. De hát, t. képviselőtársaim, akkor ne álljanak arra az álláspontra, hogy most egyszerre a formulázástól függ minden, nem pedig attól, a mi benne foglaltatik ; ha csak a formulázäst önök úgy nem értik, hogy úgy kell formulázni, hogy igen sok kimaradjon belőle, a mi benne van, és csak az maradjon benne, a mi önöknek tetszik netalán; minthogy pedig önök kijelentették, hogy semmisem tetszik, tehát úgy formuláztassék, hogy formulázva legyen, és semmise maradjon meg belőle. (Zajos derültség jobbfelől és a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, ez a szakasz elég szabatos. En ebben kifejezéseket látok, ezt, hogy: »vallási tisztelet tárgyai«, ezt, hogy: »olyan tárgyak, melyek egyházi szertartások végzésére rendelvék«. Ezeknek határozott jelentésük van a büntető törvénykönyvben, — kérem ne méltóztassanak félreérteni, — ezeket a büntető törvénykönyv mint terminus technikusokat használja, ezeknek megállapított értelme van és ezt az értelmet már az a bíróság állapította meg, a mely hivatva lesz ezt a szakaszt is alkalmazni. Ebben a tekintetben, t. képviselőtársaim, nagyon óvakodva kell ezekhez a kifejezésekhez nyúlni, mert azt a biztonságot, azt a határozottságot, azt a világosságot, a melyet ezen kifejezések hosszú időn át folytatott gyakorlatban elértek, bajos volna új kifejezésekkel pótolni. Miután már most, t. ház, nekem sem a tartalom ellen, melyet egyaránt az állam és egyház érdekében és a választások szabadsága és tisztasága érdekében állónak tartok, nincs kifogásom, sem a formulázásra nézve semmi figyelembe veendő aggodalmat nem hallottam, természetesen magát a szakaszt pártolom. És már most a legvégén arra a bizonyos megvédésre, arra a nyilatkozatra akarok kitérni, a melyet udvarias formában bár, nem is nevezve meg engem, t. képviselőtársam felemlített (Halljuk! Halljuk!) Mi az, a mit én mondtam? Én azt mondtam, és ez az, a mit ismételek, semminemű befolyás, a melylyel a választások szabadságát meg lehet támadni, nem tarthat igényt arra, hogy törvényes korlátozás és ha kell, büntetés alá ne vétessék. Nem tarthat erre igényt, t. képviselőház, a lelkiekben való hatalom sem, illetőleg hatíilommal való visszaélés sem, és úgy véltem e nyilatkozatot érteni, hogyha daczára, hogy ezen tilalmak benne lesznek a törvényben, a törvénynyel szemben mégis fogják ezeket a cselekvényeket elkövetni, erre mondottam és mondom jelenleg is, hogy én azt hiszem, hogy a, magyar államnak és az állam birói hatalmát kezelő szervezetnek mindig lesz az az elhatározottsága és kötelességérzése, hogy az állami rend megtartására mindenkit fog kényszeríteni különbség nélkül (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És kérem, evvel szemben mártírokra hivatkozni nagyon naiv dolog. Ha ezek a tilalmak olyan dolgokat tárgyaznának, olyan visszaéléseket sújtanának, a melyeket az egyház helyeseknek tart, sőt kötelesség gyanánt előír, a melyek hitelveiből folynak az illetőnek, akkor érteném, hogy itt egy összeütközés volna az egyház hitelveiből folyó kötelesség és az állam